Turul 1893 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Kandra Kabos: Az egri püspökök pecsétjei (két közlemény, kilencz pecsétrajzzal)

«4 tanúskodik, melyek azonban magától érthetőleg, inkább csak átírt másolataikban maradtak fönn.­ Maradtak ránk azonban eredeti oklevelei is, és pedig főpapi pecsétének majd csak nyomai­val, majd meg annak többé-kevésbbé jelenté­keny töredékével. Hatszáz év választ el bennün­ket ezen levelek írásának korától, ezen messze­korszakból teljesen ép pecsétet még kívánnunk sem lehet, ha tudjuk, hogy püspökünk csupán az annyira törékeny fejér pecsét használatára való jogosult. Év nélkül Várda mellett kiadott parancsoló levele, melyben egy tolcsvai erőszaktevőt rendel színe elé, s zárlatán monora pecsétének már csak «nyomait» hordozza magán.2 A magy. kir. országos levéltár diplomatikai osztálya nem egy levelet rejteget tőle, melyek közöl három pecsétes.3 Az egri egyházmegye monográfusa talán na­gyobb hasznát fogja venni, mint én távolról és látatlanjában hinni tudom. A nemzeti Múzeum levelestára is dicsekszik András püspök oly kiadványával, mely hason­másra is érdemes, melyben a főpap Csenke­ falut a szabolcsi főesperességhez tartozó zalkodi, min­den szentekről nevezett egyház plébániai felső­sége alá helyezi. Ezen okirat immár nem kiadatlan, sőt szeren­cséjére oly szakférfiú kezén keresztül látott nap­világot, ki oklevél-közléseiben a hajszálig menő hűségnek híve.­ Püspökünktől örököltünk tehát eredeti ok­iratokat s így pecsétének motívumai sem lehet­nek merően ismeretlenek. Már Batthyány adott ki egy András-féle 1 1275-ben káptalaninak az elődei által elvett tize­deket adta vissza, mely a) 1306-ból az egri minoriták és *­) 1307-ből Márton püspök átiratában van meg az egri káptalanban. — 1290. A kassai egyházat a főesperesi joghatóság alól kiveszi (Im­re püspök 1382-iki átiratá­ban bírja Kassa város levéltára. L. Wenzel V. 14. 1.). — 1302. Bogáthi Istvánnak megengedi, hogy Olmera (Alméra) nevű­ falujában kápolnát építhessen. (Márton püspöknek 1307-ben kelt transsumptumában őrzi a budai orsz. levélt. Ferencz: Magy. tört. Emlékek I. 173­­. pecsétet,­ melyről tévedés lenne azt hinnünk, hogy gyarló munka, mely a pecséttani követel­ményektől nagyon messze jár. Batthyány pe­csétforrása az egri káptalan levelestára levén, módomban vala a másolatot az eredetivel össze­vetni és a mutatkozó eltérést körülményeimtől telhetőleg kiegyenlíteni. Az egykori egri nagy prépostot e részben is megilleti az elismerés. Pecséte helyére nem kell újat illesztenünk, hanem azt csupán néhány vonással kiegészíte­nünk. A püspök ezen pecsétes eredeti és hozzá még kiadatlan levele által 1292-ben tizedügyben intéz­kedett és tett igazat a káptalan és a kassai plé­bános között. Kiállítása oly gondos és jellemző, hogy az «egri Monumenták», melyek azonban tudtomra még nem készülnek, alkalmasint hason­másban is fogják adni. Őrzi az egri káptalan leveles tára.­ Függő pecséte, mely fejér-vörös zsinóron csüng, két szélén csúcsos, vagy mint mondani szokás: monorú. Egészben véve kisebb alakú, mint a­hogy a rajzok elénk állítják. Az eredeti­nek hossza nem több, mint 5-5, szélességében pedig csupán 3-5 cméternyi. A pecsét sérült részei nagy időről és a ki­s L. Leges Eccles. Reg. Hung. nagyszabású mun­kája I. 414. 1. Okmnt. I. 47. 1.). m m 1 Zichy. Okmnt. I. 35. 1. 3 Hivatalos kimutatás szerint föltalálhatók 1304., 1413. és 2216. sz. alatt. Előttem még ismeretlenek. 4 Ifj. Kubinyi 2 Levéltári jegye: Numerus 21. Divisio 5. Fasci­culus 1, frustum 3. V. O. Anjouk.

Next