Turul 1893 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Kandra Kabos: Az egri püspökök pecsétjei (két közlemény, kilencz pecsétrajzzal)
«4 tanúskodik, melyek azonban magától érthetőleg, inkább csak átírt másolataikban maradtak fönn. Maradtak ránk azonban eredeti oklevelei is, és pedig főpapi pecsétének majd csak nyomaival, majd meg annak többé-kevésbbé jelentékeny töredékével. Hatszáz év választ el bennünket ezen levelek írásának korától, ezen messzekorszakból teljesen ép pecsétet még kívánnunk sem lehet, ha tudjuk, hogy püspökünk csupán az annyira törékeny fejér pecsét használatára való jogosult. Év nélkül Várda mellett kiadott parancsoló levele, melyben egy tolcsvai erőszaktevőt rendel színe elé, s zárlatán monora pecsétének már csak «nyomait» hordozza magán.2 A magy. kir. országos levéltár diplomatikai osztálya nem egy levelet rejteget tőle, melyek közöl három pecsétes.3 Az egri egyházmegye monográfusa talán nagyobb hasznát fogja venni, mint én távolról és látatlanjában hinni tudom. A nemzeti Múzeum levelestára is dicsekszik András püspök oly kiadványával, mely hasonmásra is érdemes, melyben a főpap Csenke falut a szabolcsi főesperességhez tartozó zalkodi, minden szentekről nevezett egyház plébániai felsősége alá helyezi. Ezen okirat immár nem kiadatlan, sőt szerencséjére oly szakférfiú kezén keresztül látott napvilágot, ki oklevél-közléseiben a hajszálig menő hűségnek híve. Püspökünktől örököltünk tehát eredeti okiratokat s így pecsétének motívumai sem lehetnek merően ismeretlenek. Már Batthyány adott ki egy András-féle 1 1275-ben káptalaninak az elődei által elvett tizedeket adta vissza, mely a) 1306-ból az egri minoriták és *) 1307-ből Márton püspök átiratában van meg az egri káptalanban. — 1290. A kassai egyházat a főesperesi joghatóság alól kiveszi (Imre püspök 1382-iki átiratában bírja Kassa város levéltára. L. Wenzel V. 14. 1.). — 1302. Bogáthi Istvánnak megengedi, hogy Olmera (Alméra) nevű falujában kápolnát építhessen. (Márton püspöknek 1307-ben kelt transsumptumában őrzi a budai orsz. levélt. Ferencz: Magy. tört. Emlékek I. 173. pecsétet, melyről tévedés lenne azt hinnünk, hogy gyarló munka, mely a pecséttani követelményektől nagyon messze jár. Batthyány pecsétforrása az egri káptalan levelestára levén, módomban vala a másolatot az eredetivel összevetni és a mutatkozó eltérést körülményeimtől telhetőleg kiegyenlíteni. Az egykori egri nagy prépostot e részben is megilleti az elismerés. Pecséte helyére nem kell újat illesztenünk, hanem azt csupán néhány vonással kiegészítenünk. A püspök ezen pecsétes eredeti és hozzá még kiadatlan levele által 1292-ben tizedügyben intézkedett és tett igazat a káptalan és a kassai plébános között. Kiállítása oly gondos és jellemző, hogy az «egri Monumenták», melyek azonban tudtomra még nem készülnek, alkalmasint hasonmásban is fogják adni. Őrzi az egri káptalan leveles tára. Függő pecséte, mely fejér-vörös zsinóron csüng, két szélén csúcsos, vagy mint mondani szokás: monorú. Egészben véve kisebb alakú, mint ahogy a rajzok elénk állítják. Az eredetinek hossza nem több, mint 5-5, szélességében pedig csupán 3-5 cméternyi. A pecsét sérült részei nagy időről és a kis L. Leges Eccles. Reg. Hung. nagyszabású munkája I. 414. 1. Okmnt. I. 47. 1.). m m 1 Zichy. Okmnt. I. 35. 1. 3 Hivatalos kimutatás szerint föltalálhatók 1304., 1413. és 2216. sz. alatt. Előttem még ismeretlenek. 4 Ifj. Kubinyi 2 Levéltári jegye: Numerus 21. Divisio 5. Fasciculus 1, frustum 3. V. O. Anjouk.