Turul 1893 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Fraknói Vilmos: Genealogiai és heraldikai közlemények a vaitkáni levéltárból

GENEALÓGIAI ÉS HERALDIKAI KÖZLEMÉNYEK A VATIKÁNI LEVÉLTÁRRÓL. A vatikáni levéltár néhány hónap előtt je­lentékeny új osztálylyal gyarapodott. XIII. Leó pápa, ki folytonosan éber figye­lemmel kiséri azt a nagyszabású munkásságot, melynek színhelyét képezi a tőle nagylelkűen megnyitott levéltár, elrendelte, hogy a Dataria külön elhelyezett és részben megközelíthetetlen levéltárai a szent­szék (úgynevezett) titkos le­véltárával egyesíttessenek. A Dataria elnevezést egy ősrégi időktől máig fennálló hatóság viseli, melynek (idők folyamán megszorított) hatásköréhez a középkorban úgy­szólván az egész egyházi administratió ügyei, sőt még a javadalmi és házassági ügyekben folyó perek is tartoztak. Eljárásának módja az volt, hogy a hozzá be­érkezett ügyekről folyamodásszerű előterjesztést, supplicatiót terjesztett a pápa elé, ki a mennyiben azt kedvezően "kivánta elintézni, egy-két szóból álló formulát, keresztneve kezdőbetűjével, jegy­zett alája. Ennek alapján azután az okirat, a bulla, ki­állíttatott és az illető helyre megküldetett. A Dataria kétféle regesta sorozatot vezetett. Az egyikbe a supplicatiókat, a másikba a bullá­kat iktatták be. Mindkét sorozat, sajnos, csonkán maradt ránk. Különféle viszontagságok következtében, és legutóbb e század elején, mikor Napóleon rendeletére Párisba, majd az ő bukása után Ró­mába szállíttattak, tetemes részek megsemmisült. Hozzávetőleg a supplicatiók regestáinak egy Turul. 1893. I. negyed része és a bullák regestáinak két har­mad része veszett el. De ennek daczára a mult év őszén mintegy 9000 (kilenczezer) kötetet szállítottak a titkos levéltárba. Az azokban foglalt iratok száma pe­dig három millióra becsülhető ! A bullák regestái 1389-ben, a supplicatiókéi 1417-ben veszik kezdetöket. És a mohácsi vészt megelőző időből közel 3400 kötet áll rendel­kezésre. Mindkét sorozat tartalma annyira sokoldalú, hogy a történelemnek nincs egyetlen iránya sem, mely abból gyarapodást nem várhat. A régi főúri és nemesi családok történetéhez is értékes anyagot rejtenek a Dataria regesta­kötetei. Ugyanis a középkor századaiban általános szokás volt az, hogy előkelő emberek, mikor Rómába zarándokoltak, nemcsak maguk, hanem családjuk tagjai, hozzátartozóik, és a birtokaikon levő templomok részére különféle kedvezésekért és kegyekért folyamodtak. Kérvényeik tehát egyebek között a családi és birtok­viszonyokra is világot vetnek, nemzedékrendi hézagokat töl­tenek ki és kétségeket oszlatnak el. Ilyen kérvények egész nagy csoportjával lepett meg, a IV. Eugén pápához, uralkodása harmadik évében, (1433) intézett supplicatiók regestáinak negyedik kötete.

Next