Turul 1893 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Fraknói Vilmos: Genealogiai és heraldikai közlemények a vaitkáni levéltárból
GENEALÓGIAI ÉS HERALDIKAI KÖZLEMÉNYEK A VATIKÁNI LEVÉLTÁRRÓL. A vatikáni levéltár néhány hónap előtt jelentékeny új osztálylyal gyarapodott. XIII. Leó pápa, ki folytonosan éber figyelemmel kiséri azt a nagyszabású munkásságot, melynek színhelyét képezi a tőle nagylelkűen megnyitott levéltár, elrendelte, hogy a Dataria külön elhelyezett és részben megközelíthetetlen levéltárai a szentszék (úgynevezett) titkos levéltárával egyesíttessenek. A Dataria elnevezést egy ősrégi időktől máig fennálló hatóság viseli, melynek (idők folyamán megszorított) hatásköréhez a középkorban úgyszólván az egész egyházi administratió ügyei, sőt még a javadalmi és házassági ügyekben folyó perek is tartoztak. Eljárásának módja az volt, hogy a hozzá beérkezett ügyekről folyamodásszerű előterjesztést, supplicatiót terjesztett a pápa elé, ki a mennyiben azt kedvezően "kivánta elintézni, egy-két szóból álló formulát, keresztneve kezdőbetűjével, jegyzett alája. Ennek alapján azután az okirat, a bulla, kiállíttatott és az illető helyre megküldetett. A Dataria kétféle regesta sorozatot vezetett. Az egyikbe a supplicatiókat, a másikba a bullákat iktatták be. Mindkét sorozat, sajnos, csonkán maradt ránk. Különféle viszontagságok következtében, és legutóbb e század elején, mikor Napóleon rendeletére Párisba, majd az ő bukása után Rómába szállíttattak, tetemes részek megsemmisült. Hozzávetőleg a supplicatiók regestáinak egy Turul. 1893. I. negyed része és a bullák regestáinak két harmad része veszett el. De ennek daczára a mult év őszén mintegy 9000 (kilenczezer) kötetet szállítottak a titkos levéltárba. Az azokban foglalt iratok száma pedig három millióra becsülhető ! A bullák regestái 1389-ben, a supplicatiókéi 1417-ben veszik kezdetöket. És a mohácsi vészt megelőző időből közel 3400 kötet áll rendelkezésre. Mindkét sorozat tartalma annyira sokoldalú, hogy a történelemnek nincs egyetlen iránya sem, mely abból gyarapodást nem várhat. A régi főúri és nemesi családok történetéhez is értékes anyagot rejtenek a Dataria regestakötetei. Ugyanis a középkor századaiban általános szokás volt az, hogy előkelő emberek, mikor Rómába zarándokoltak, nemcsak maguk, hanem családjuk tagjai, hozzátartozóik, és a birtokaikon levő templomok részére különféle kedvezésekért és kegyekért folyamodtak. Kérvényeik tehát egyebek között a családi és birtokviszonyokra is világot vetnek, nemzedékrendi hézagokat töltenek ki és kétségeket oszlatnak el. Ilyen kérvények egész nagy csoportjával lepett meg, a IV. Eugén pápához, uralkodása harmadik évében, (1433) intézett supplicatiók regestáinak negyedik kötete.