Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: A Kossuth-család 1479. évi czímere
pajzshoz, a teljesen eltörpült sisakdísz s részben az egyes czímeralakok. A pajzs alapja kék és veresben négyest, a nélkül azonban, hogy e czímert a négyest czímerek közé sorozhatnánk. A tulajdonképeni négyest, osztott vagy hasított czímerek, különböző czímerek vagy czímeralakok összetételéből származnak, mint azt a tudós szerző úrtól például felhozott 1453-ból származó Hunyady-czímer mutatja, hol az 1, 4, kék mezőbe foglalt ősi czímer mellé, bővítésül a 2, 3, fehér mezőben balra fordult veres oroszlánjárul, mely bal első karmában arany koronát tart. A Kossuth-czímer pajzsának kék s veresben négyelése — mintegy koczkázása — csak az egyhangúság kerülésére s a czímer összhatásának élénkítésére szolgálhatott, mert ezen négyelés a pajzs alakokkal semmi szervi összeköttetésben nem áll s azoknak egységét nem érinti. Ennek igazolására közeli például felhozhatom az előző füzetben közölt s czímerünknél 72 évvel idősebb Barray-czímert, hol a festő a pajzs arany alapszínéhez, kék pajzsfőz s alól kék felhőket alkalmaz vagy a későbbi időből az 1555. évből származó Péchy-czímert, hol a hármas halmon álló, repülésre kész holló hátterét egy veres pólyás kék pajzs képezi s végül — a szerkezetére czímerünkhöz legközelebb álló gradeczi Horváth-Stansich-czímert, hol kék-veres-arany- s ezüstben négyest pajzsban, váltakozó színekben, koronás griff koronás kettősfarkú oroszlán állanak egymással szemben, közösen egy rovátkos fehér vártornyot tartva. Az ilyen czímereknél az osztások, hasítások és négyelések sem czímerösszetételeknek, sem kitüntetéseknek nem tekinthetők, hanem egyszerűen heroldalakoknak, melyekre tulajdonképen csak illesztve vannak a pajzsalakok. A pajzsalak egy állat, melyet mindazok, kik e czímert előzőleg ismertették, kecskének vagy zergének hlafonáltak. A t. szerző úr, részben egy múlt századból származó czímerleírás után, részben e czímerben beszélő czímert látva, kosnak tartja azt. Az elrajzolt s túl merev tartású állat teste lehetne ugyan kosé is, kecskéé is, ha egy kis támpontunk nem volna ez állat kétségtelen meghatározására. E támpont: az állat szarvas. A kosszarv a heraldikában kívül czikkesen rovátkos, végén kivétel nélkül befelé kunkorodik s nem akadunk példára, melyen — mint czímerünkön, különösen a sisakdíszen világosan látható, — a szarvak vége kifelé kanyarodnék. Ezen egy— nézetünk szerint, — döntő ismertető jel elég arra, hogy a Kossuth-család czímeralakját továbbra is kecskének tartsuk. Ugyanez áll a pajzsalak kíséretére is. Ez, nézetünk szerint, arany kagyló (Jacobs Muschel), mint amelynek azt eleinte a t. szerző úr is nézte. E mellett bizonyít alsó karimáján a még kivehető, függélyes helyzetből kikanyarodó öt vonal, mely egyszersmind a kagyló kikanyarodásait is jelzi. Ha a kérdéses alak süveg, vagyis sisak lenne, e vonalak inkább vízszintesek lennének, ezzel jelezvén a nyakvédő lemezeit. Az ilyen lemezes nyakvédővel ellátott sisakok már a XV. században is előfordulnak (az ú. n. Kriegschale), de csak a XVII. században nyertek általános elterjedést. Az arany kagyló mellett bizonyít továbbá annak egyik lényeges ismertető jele : a jobb felső szélén látható hegyes dudor, melynek megfelelő a baloldalon is volt s talán az is, hogy Kossuth Miklós 1661. évi zászlójára azt a festő méhkasnak, tehát mindkét oldalán simmetricus alaknak festette, minő egy sisak nem lehetett. Az elmondottak után a Kossuth-czímer leírása, szerintünk, a következő: Kék és veresben négyelt pajzsban, balra fordult kecske, egy a hasítási vonalon felnyúló, száras, leveles, hármas fehér virágú liliomra ágaskodik, balról középen egy arany kagylótól kísérve. Sisakdísz: az arany kagylóba illesztett, kék-veres és vereskékben osztott nyitott szárny között a pajzsalak, a liliommal, növekvőn , takarók , vereskék. Ennyit az 1479. évi Kossuth-czímerről. Végül még eszmetársulás folytán egy momentumot kell kiemelnem. Minden családi czímerre nézve kétségtelenül leghitelesebb — ha van, — az eredeti czímerlevél, de a tudományos heraldika szempontjából legtöbbször fontosabb az eredetinél a gyakorlat, az usus vagy abusus, melylyel bizonyos család tagjai, akár saját czímerük elferdített alakját, akár ettől teljesen elütő czímert hosszú idők folyamán következetesen használnak. E czímerkép válik lassanként az ilyen család ismertető jelévé. Ezzel hitelesítik névaláírásaikat s ez igazít útba egyes egyénekre nézve ott, hol talán már az írás betűi, az évszázadok folyamán olvashatatlanokká váltak, vagy hol a rossz névaláírások kibetűzhetetlenek. A Békássy családnak Zsigmond király 1417-ben adományoz czímert, egy nyugvó fehér szarvast, nyakán arany koronával s arany szarvakkal, ennek daczára a család tagjai századokon 1 Ezen Barrny-czímer azért is érdekes, mert az egyetlen az összes magyar heraldikában, melynél a takarók bélése hermelin. 2 Liebmacher 188. tb. 3 Az ilyen látszólag négyest czímerek külföldön már a XIII. század közepén is előfordulnak, míg a legrégibb czímerek összetételéből származott négyelés az 1290. évig vihető vissza. Egy Castilia és Leon czímereiből négyelt pajzs a westminsteri apátság egy sírkövére van vésve, állítólag 1290-ből származik. (Hefner, Altbayrische Heraldik, 43. fej.) A zürichi czímertekercs egyetlen valódi négyest czímere szintén a Spanyol czímer. Ez tekintendő első négyeit czímernek. 46