Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett
jótékony befolyással volt fejlődésére, feljegyzéseiből is látható már, hogy komoly munkásságra képes fiatal ember. E mellett azonban az ifjúság kedvteléseit sem hanyagolta el, aminek bizonysága, hogy igen jó tánczos hírében állott. Határozott irányt, pályát nem választott. Az 1848. év a Sopron vármegyei tisztviselők között találta, őszszel pedig a nemzetőrök közé állott be. A soproni nemzetőr-század 1848 október 2-án indult el, hogy a Dráva vidékén megküzdjön a benyomult horvátokkal. Ezekkel ment Nagy Imre. Első szerelmében csalódva, vérző szívvel, de elszántan vett búcsút otthonától. Egy komolyabb csatában vett részt Dobravánál, ott jól megállta ugyan helyét, de a falu bevétele után kifejlődött öldöklésben, amint naplójában írja, nem tudott részt venni, sőt több illyrt megóvott az agyonveréstől. Nem volt egy cseppet sem harczias természetű, a tábori élet fáradalmait és sanyarúságait is nehezen bírta elviselni. Sokáig azonban nem kellett ezzel küzdenie, mert 25 napi táborozás után hazabocsátott századával ő is otthonába tért. A szabadságharcz lezajlása után múltunk felé fordult tekintete, abban keresett vigasztalást. Teljesen a történelmi és levéltári kutatásoknak szentelte erejét. Az 1853. évi Új Magyar Múzeum februári füzetében egy XVII. századi történeti éneket adva ki Répczemelléki név alatt, ebben már hivatkozik több évi kutatásaira. Régi okleveleket jóval előbb is másolt már. A legelsőt 1841-ben írta le Horváth Elek felügyelete alatt, tőle sajátította el az oklevelek olvasásának gyakorlatát. Rövid idő alatt annyira megkedvelte ezen foglalkozást, hogy 1845-től kezdve sohasem hagyta el azt. Oklevélbúvárlatait, úgy látszik, Sopron város és vármegye levéltáraiban kezdte, az Ostffy család gazdag levéltárában pedig folytatta. Már ekkor vágyott arra, hogy néhány gazdag levéltárba bejusson, de ez a birtokviszonyok miatt akkor még nem volt lehető. Az egyes családok még féltékenyen őrizték oklevélkincseiket. Az Ostffyak kivételt képeztek e tekintetben, ők megnyitották Nagy Imre előtt levéltárukat, sőt az oklevelek közlését is megengedték. Így látott napvilágot 1855-ben az Osl nemzetségnek két Árpádkori oklevele, magyarázatokkal, Nagy Imrének valószínűleg legelső oklevélközleménye. Ugyanezen időtájt (1854) választ pályát, belépve a birói karba, mint törvényszéki tanácsos Kaposvárt. Később mint az úrbéri törvényszék ülnöke Somogy vármegye úrbéri rendezését végezte. A családi boldogság is Kaposvárt mosolygott reá, nőül vévén 1857-ben Molnár Matildot. Szabad idejét ezentúl is levéltári kutatásokra fordította. Néhány év múlva Kőszegre került, mint a dunántúli kerületi tábla jegyzője, hol egy év elteltével annak ülnökévé lett. Kőszegre költözése fordulópontot képez munkásságában. Addig inkább csak gyűjtötte a levéltárakból az anyagot, itt kezd hozzá nagyobb mértékben az oklevelek adatainak feldolgozásához. Ráth Károly, Rómer Flóris társaságában megindítván a «Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket», ennek munkatársává szegődik 1863-ban. Itt adja ki alapos tanulmányait Sopron vármegye Árpádkori földíratáról, a Nagymartonyi és Fraknói grófok leszármazásáról és több kisebb közleményeit. Ráth Károlylyal már 1856 óta levelezésben állott ugyan, de személyesen nem ismerték egymást. Első találkozásuk egy, a magyar történetírásra nézve nevezetes napon történt. Répcze-Szemerén, Nagy Imre testvérének, Jánosnak házában találkoztak 1863 deczember 27-én, hol a házigazda névünnepén Horváth Elek, Mersics Miklós, Nagy Imre, Hencz Antal és Ráth Károly megalakították a «Dunántúli Történetkedvelők Társulatát, ezekhez mihamar csatlakoztak Paur Iván, Véghelyi Dezső és még néhányan. Második összejövetelüket 1864 február havában Csöngén, Horváth Elek házánál tartották,ahol felolvasások kerültek sorra, majd ismét a levéltáraknak eddig elrejtett oklevélkincseit másolták. A társulat összejövetelei ismétlődtek Répcze 191. lap. 2 Győri Tört. és Rég. Füzetek 1865. évf. 56. 1. 1 Új Magyar Múzeum 1855. évf. 397. 1. 2 Emlékkönyv a M. Történelmi Társ. Soproni időzése alkalmából 1883. 48 — Emlékk. a M. Történelmi Társ. 1892. évi közgyűlésére. 71. s köv. 1.