Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Varjú Elemér: Czímeres könyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. (Három közlemény tizenhat czímerrajzzal)

előbb is a király szolgálatában volt, mert 1334 szeptember 11-ikén a havasalföldi hadjáratban végzett hűt szolgálataiért a királytól adományt nyer.­ 1334 május 22-ikén a saághi konvent két birtokot zálogosít el neki.­ Valószínüleg ugyan­vonatkozik 1332 márczius 28-iki oklevele is. U. ott, II. k. 5­­5­­-1 Anjoukori okmánytár, III. k. 102. 1. Ennek megerő­sítése 1335 augusztus 17-ikén. U. ott, III. k. 193. 1. 2 U. ott, III. k. 77. 1. A Magyar nemzeti Múzeum könyvtára czi­merkönyvei közt kiváló érdekkel birnak az egy­házi társulatok albumai. Ez albumok már részben fel vannak dol­gozva. Néhányról folyóiratunk hozott ismertetést ; többnek czimereit a Liebmacher czimerkönyv magyar részének szerkesztői közölték. Azonban a gyűjteménynek egy darabja sincs kimerítően leirva s még valamennyiben találhat a heral­dikus vagy a genealogus feljegyzésre méltó adatokat. A nemzeti múzeumi könyvtár idevágó darab­jainak ismertetése kapcsán nem mulaszthatjuk el genealógusaink figyelmét felhívni az ilyen társulati albumokban, emlékkönyvekben rejlő gazdag családtörténeti anyagra. Az eddigi ismer­tetők csaknem kizárólag a festett czímerek be­mutatására szorítkoztak, holott a heraldikai szempontból újat ritkán nyújtó albumok fő fon­tossága nem ebben, hanem abban keresendő, hogy nemes tagjaiknak neveit, felvételük idejét, néha haláluk dátumát, temetésük helyét meg­őrizték számunkra. Hogy mekkora értéke van az ilyen teljes hitelű feljegyzéseknek, kü­lönösen nálunk, a­hol a régibb anyakönyvek a legritkább esetben kerülték ki a pusztulást, mindazok jól tudják, a­kik az utolsó két szá­zadban mozgó genealógiai kutatásokat végeztek. Terünk nem engedi, hogy a felsorolandó albumokban előjövő összes bejegyzéseket közöl­jük , meg kell elégednünk néhány fontosabb közlésével. A kutatókra nézve, ha innen hiányzó neveket keresnek, irányadóul szolgálhat az, hogy ezen István mester az, a­ki I. Lajos király alatt is még sokáig viseli a nótárius specialis tisztét.­ GRÜNN ALBERT.­ ­ I. Lajos 1343 julius 10-iki adománylevelében : «Ma­gister Stephanus filius Dominici specialis nótárius aule nostre sigilli nostri annularis, qui a tempore sue adoles­cencie primo .... Karolo .... quondam .... regi» stb. U. ott, IV. 356. 1. Lásd U. ott, IV. 551. 1., 575. 1. és 589. 1. i. a társulatok tagjai (a mint az magától érte­tődik) csak római katolikusok lehettek, 2. a ta­gok között csak elvétve akad messzi vidékről való ; a legtöbb azon város és környékének lakója, a melyben az illető társulat székelt. Sorrendben haladva, először egy XVII. századi társulati album eddig ismeretlenül ma­radt töredékét mutatjuk be s ez A haldokló Boldogságos Szűzről nevezett szepes­váraljai egyházi társulat emlékkönyve. A «Congregatio Beatae Virginis Moriendae, Matris Mortuorum» emlékét ma csupán a sze­pesi püspökség székesegyházának egy hason­nevű mellékoltára és a Magyar Nemzeti Mú­zeum könyvtárának 3774. Fol. Lat. számú kéz­irata őrzi. Az oltárt 1660-ban Mráz Mihály kano­nok emeltette, a csak kevéssel előbb keletkezett társulat számára, a melynek albumában a legelső bejegyzés 1651-ből származik. Az album maga megsemmisült, belőle a múzeumi könyvtárba csupán kilencz levél jutott. Szerencsére az egyi­ken rajta van a kongregáczió czíme , különben lehetetlen volna megállapítani a levelek szár­mazását. Ezen albumlapok ivrétűek, erős papirosból valók s első oldalukon egy-egy festett czimerrel s aláírásokkal vannak ellátva ; ezen felül kettő­nek a hátán is van néhány név, de czimerek 1 Rupp, Magyarország helyrajzi története, II. köt., 1872., 102. 1. CZIMERES KÖNYVEK A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KÖNYVTÁRÁBAN. (Harmadik közlemény, egy czímerrajzzal )

Next