Turul 1903 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Ismerteti Csekei

által jóváhagyott szervezeti szabályzat két példányát. Az igazgató-választmány a szabályzat 1. pontjából tudomásul véve, hogy a szövetség a közművelődési czélokat szolgáló önálló gyűjteményeket, múzeumokat és könyvtárakat, valamint az ilyeneket fentartó egyesületeket és intézeteket fogadja kebelébe, kimondotta, hogy a társaság részéről ilynemű gyűjtemény hiányában a szövetségbe való belépés szüksége nem forog fen. Végezetül id. Bánó József ig.-vál. tag meghívta az ig.-választmányt egykori tagja Berzeviczy Edmund felett a Magyar Történelmi Társulat április 2-ikán tartandó emlékbeszédére, mely meghivás köszönettel vétetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök Barabás Samu és Varjú Elemér ig.vál. tagokat küldte ki, s ezzel az ülés véget ért. SZAKIRODALOM. A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Alapítása századik évfordulója alkalmából irták a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői. Budapest, 1902. Hornyánszky Viktor nyomdája. Nagy 41., XL, 382 és 2 oldal , 2 műmelléklettel. Az egész országra kiható nagyszabású ünnepségek keretében ülte meg hazánk egyik legrégibb művelődési intézete, a Magyar Nemzeti Múzeum százéves fennállásának emlékét az elmúlt évben. Az ünnep központját egy az alapítás évfordulóján, november 26-ikán tartott díszgyűlés képezte, amelyre felséges királyunk is elküldte képviselőjét, a múzeum felvirágzása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett József nádorispán unokája, József Ágost királyi herczeg személyében. Az ülés elnöke Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter volt, résztvevői pedig a kormány tagjaiból, főpapokból, zászlósurakból, a tudomány jeleseiből s a legnevezetesebb testületek, egyletek, társulatok képviselőiből tettek ki, akik eljöttek, megadni a tisztességet a múzeum alapítója, gr. Széchényi Ferencz dicső emlékének. A fényes gyülekezet, az elhangzott nagyjelentőségű beszédek eltörölhetetlen emléket hagytak a résztvevők szívében. A múzeum igazgatósága azonban gondoskodott örökre fenmaradó emlékjelekről is : felállíttatta az alapító éremszobrát (melynek leleplezése egyik lélekemelő pontja volt az ünnepnek), éremlapot vezetett a százados évforduló emlékére Széchényi Ferencz gróf és József nádor képével, és fényes díszmunkát adott ki, a mely az intézet kimerítő történetét s jelen állapotának hű képét van hivatva megörökíteni. Bár ez emlékmű méltatása szorosan véve nem tartozik tisztünkhöz, bemutatását még sem mellőzhetjük, miután egyes részei szaktudományunk művelőire is érdekkel bírnak. A munkát Szalay Imrének, a M. N. Múzeum igazgatójának terjedelmes bevezetése nyitja meg , a Magyar Nemzeti Múzeum alapítása és fejlődése a mai napig. Sok aprólékos, nagy részben eddig felhasználatlan adatból van megrajzolva az intézet viszontagságos története, kicsiben hű képe a sok válságon átment haza egyszázados történetének. Ezt követi az egyes osztályok ismertetése a felállítás sorrendjében. Elől a könyvtár áll, a múzeum legrégibb osztálya, utána az érem- és régiségtár, a képgyűjtemény s a természetiek tárai következnek ; bezárja a sort a néprajzi gyűjtemény, az intézet legifjabb, de már legnagyobb terjedelmű osztálya. A sok érdekeset tartalmazó dolgozatok közül különösen kettő érdekel bennünket : a levéltár és a czímeres levelek ismertetése ; az elsőt Schönherr Gyula igazgató úr, a levéltár vezetője irta meg, a második Áldásy Antal dr tollából folyt. A M. Nemz. Múzeum levéltára gazdagságra s bízvást mondhatjuk fontosságra is mindjárt legnagyobb levéltárunk, az Országos Levéltár után következik. Darabjainak száma megközelíti a félmilliót, s nagy terjedelme daczára is alig van benne értéktelen anyag. Míg a legtöbb közlevéltárra szinte elviselhetetlen teherként nehezedik a tudományos becscsel egyáltalán nem bíró közigazgatási iratok, számadások s hasonlók tömege, addig a gyűjtés által létrejött múzeumi levéltár ment maradt a selejtes iratoktól. Alapját Széchényi Ferencz grófnak körülbelül 3000 darabra tehető oklevélgyűjteménye képezte ; ehhez járultak a két Kovachich, Jankovich Miklós, Horvát István, Nagy Gábor, Nagy István, Török János, az újabb korban pedig Pesty Frigyes, Wenzel Gusztáv, Nagy Imre, Majláth Béla, Beck Pál, Szendrei János, Véghelyi Dezső s mások nevezetes gyűjteményei, egy sereg a törzsanyagba beolvasztott családi levéltár (Illésházy, Bossányi, Dávid, Bükky, Fáy, Rumy, Zarka, Orsich, stb.), végül pedig azok a családi levéltárak, amelyeket 1876 óta letéteménykép helyeztek el a múzeumban áldozatkész nemzetségek. Schönherr Gyula érdekes czikke a körülmények által követelt szűk tér daczára is kimerítő képet nyújt az igy összegyűlt anyagról. Bizonynyal nem lesz érdektelen, ha dolgozatából a főbb adatokat kivonva, megkísértjük a múzeumi levéltár bemutatását. A levéltár két elkülönített részre oszlik, a törzslevéltárra s a letéteményezett családi levéltárak csoportjára. Az első, eltekintve néhány különleges gyűjteménytől, egyetlen szigorúan korrendbe rakott sorozatot alkot, amely az 1109. évtől napjainkig tartalmaz mindennemű okleveleket és iratokat. Ez anyagból ki vannak véve s külön kezeltetnek a czimeres levelek, a czéhiratok, a kézirattárból kiválasztott kamarai iratok, a szabadságharczra s az emigráczióra vonatkozók, a külföldi oklevelek, a feloszlott Magyar Kereskedelmi Társaság irattára és a rezervált, még a közönségnek be nem mutatható iratok. Nem szenved kétséget, hogy a törzsanyag legfontosabb része a mohácsi vész előtti középkori levéltár. Darabszámát körülbelül tízezerre tehetjük ; történelmi érdekessége megbecsülhetetlen. Legkorábbi darabja Kálmán király nevezetes oklevele, amelylyel Szent Istvánnak a veszprémvölgyi apáczák részére adott alapítólevelét átírja és megerősíti 1109-ben; ezt követi korban Imre királynak egy 1198-ik évi oklevele. Innen kezdve aztán minden királyunk képviselve van s a tatárjárás utáni évek mindenikére több darab esik. Semmi sem illusztrálja ugy a levéltár gazdagságát, mint az árpádkoriak tekintélyes száma ; van pedig a gyűjteményben a tatárjárástól III. András haláláig négyszázegy eredeti oklevél.