Turul 1904 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - Áldásy Antal. A Magyar Nemzeti Muezum könyvtárának czímeres levelei. Ism. Bibliophil
15c h) kötelezvényekkel biztosított alapítványok 4400 kor., c) kötelezvény nélküli alapítványok 800 kor., együtt 27,000 kor. ; 2. alapítványi jelleggel nem bíró tőkésítés 3400 kor. ; 3. A Nemzetségi Zsebkönyv alapján takarékpénztárban elhelyezve 100 kor., 4. pénztári készlet 41746 kor. Összesen 30,917 46 kor. Ifj. Reiszig Ede ig.-vál. tag a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv szerkesztősége részéről részletes jelentésben tájékoztatta az igazgató-választmányt a szerkesztési munkálatok eddigi eredményei felöl, s bejelentve, hogy a II. kötet kéziratából mintegy 18 ív anyag már ki van szedve és hogy 22 család jelentkezett késznek a családi czimerének színes vagy fekete nyomásban való közlésével járó költségek fedezésére, határozatot kér a mellékletek ügyében, a kötet ívszámát 40-ben kérte megállapítani és intézkedést kért az előfizetési felhívások mielőbbi szétküldése tárgyában. Az igazgató-választmány a jelentést tudomásul véve kimondta, hogy a czímerrajzok közül csupán a színesek adandók külön mellékletül, a kötet évszámát, tekintettel a mellékletek számára, a névmutató betudásával 38 ívben állapította meg, s az előfizetési felhívásoknak szöveg- és képmutatványnyal kapcsolatban való szétküldése idejéül október hó elejét tűzte ki, felhatalmazva az elnökséget, hogy azt megszövegezze és a szétküldés iránt a szerkesztőség útján intézkedjék. A jegyzőkönyv hitelesítésére Barabás Samu és Karácsonyi János ig.vál. tagok kéretvén fel, az ülés véget ért. SZAKIRODALOM. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimereslevelei. 1200—146S. Leirta dr. Áldásy Antal. (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimjegyzéke. II. rész). Budapest, az Athenaeum nyomása, 1904. 8°. XX. f. 495. old. 258 czimerképpel. A hazai heraldika kétszáz éves múltja daczára még sok tekintetben a kezdet nehézségeivel küzd. Rendszeres, tudományos alapokon nyugvó művelése nagy nehézségekbe ütközik ; történetét, különleges fejlődését véglegesen tisztázni, szabályait, műnyelvét megállapítani nem lehet, mert a feldolgozásra előkészített anyagkészlet aránylag igen kicsi. Családi czimereinknek alig egy tizede van kiadva s a kiadottaknak csekély százaléka van úgy közrebocsátva, hogy tudományos feldolgozáshoz anyagul szolgálhasson. Örömmel kell tehát üdvözölnünk minden olyan vállalatot, amely a czimertani források közlését tűzi ki feladatául, amely csekély fegyvertárunkat, készletünket kívánja gyarapítani. E czélt szolgálja s mondjuk ki előre : kitűnően szolgálja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának imént megjelent katalógusa, a mely a könyvtár levéltári osztályában s az ugyanott elhelyezett családi levéltárakban levő gazdag armális anyagot ismerteti meg kitűnő regesztákban s részben ábrákban is. A katalógus tartalmas voltáról s egyben Múzeumunk ezen csoportjának gazdagságáról tanúskodik az, hogy a jegyzék nem kevesebb mint 631 darab czimeradományozó oklevélről (beleszámítva a czimerkérő folyamodványokat is) számol be. Ez az anyag több mint száz év alatt gyűlt egybe, részben ajándékokból s letéteményekből (családi levéltárakkal), de legnagyobb részben tervszerű vásárlások útján. Ennél nagyobb gyűjteményt csak az Országos Levéltár bír felmutatni , ám ennek gazdagságával szemben áll a múzeumi kollekczió belső értéke. XIV. századi czímerleveleinek itt őrzött legbecsesebbjei, a későbbi mohácsi vész előttiek páratlan sorozata, az ezután keltek között levő sok ritkaság, érdekes kuriózum, a maga nemében egyedülivé teszik a múzeumi könyvtár armális gyűjteményét. A felsorolt 631 oklevélből 575 hazai, 56, tehát az egész anyagnak kb. tíz százaléka külföldi eredetű. Ez az arány hovatovább, mindinkább változni fog, miután a jövőben a magyar rész növekedése mellett a külföldi gyarapodása előreláthatólag elenyészően csekély lesz. A magyar anyagból a XIV. századra négy darab esik. Sajnos, a legkorábbi, a Blagayaknak állítólag 1200-ban Imre királytól nyert armálisa hamis. De még mint hamisítvány sem nélkülözi az érdekességet, miután 1571-ben Miksa király kanczelláriája hiteles gyanánt átírta. A másik három jól ismert kincse heraldikánknak , kettő Károly Róbert királytól való (Dancs mester és Kolos fia Kolos mester sisakdíszéről), a harmadik Zsigmond király első teljes czimeradományáról szól. A XV. századot és a következőnek 1526-ig terjedő első negyedét ötvennyolcz armális képviseli ; ebből negyven eredeti, a többi másolat. A XVI. század mohácsi vész utáni feléből 101, a XVII. századból 312 a XVIII.-ból 86, a XIX.-ből pedig4 oklevelet találunk a kötetben. Feltűnő az aránytalanság a XVIII. és a következő két század armálisainak számában ; az ok egyrészt abban keresendő, hogy a Leopoldok századában rengeteg armálist osztogattak, másrészt pedig, hogy a XVII. századi nemes családok közül jóval több halt ki, mint a békességes XVIII. és XIX. századokban keletkezettekből s igy a XVII. századból több armális maradt gazdátlanul, mint a rákövetkezett időkből. Tekintve, hogy a katalógus a gyűjteményben levő másolatokat is felsorolja, bátran ide sorozható lett volna még Nagy Lajos király czímerlevele Kassa város számára, amelynek kitűnő fényképe megvan a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.