Turul 1904 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - Áldásy Antal. A Magyar Nemzeti Muezum könyvtárának czímeres levelei. Ism. Bibliophil

15c h) kötelezvényekkel biztosított alapítványok 4400 kor., c) kötelezvény nélküli alapítványok 800 kor., együtt 27,000 kor. ; 2. alapítványi jelleggel nem bíró tőkésí­tés 3400 kor. ; 3. A Nemzetségi Zsebkönyv alapján takarékpénztárban elhelyezve 100 kor., 4. pénztári készlet 417­46 kor. Összesen 30,917­ 46 kor. Ifj. Reiszig Ede ig.-vál. tag a Magyar Nemzet­ségi Zsebkönyv szerkesztősége részéről részletes jelen­tésben tájékoztatta az igazgató-választmányt a szer­kesztési munkálatok eddigi eredményei felöl, s beje­lentve, hogy a II. kötet kéziratából mintegy 18 ív anyag már ki van szedve és hogy 22 család jelentke­zett késznek a családi czimerének színes vagy fekete nyomásban való közlésével járó költségek fedezésére, határozatot kér a mellékletek ügyében, a kötet ívszá­mát 40-ben kérte megállapítani és intézkedést kért az előfizetési felhívások mielőbbi szétküldése tárgyában. Az igazgató-választmány a jelentést tudomásul véve kimondta, hogy a czímerrajzok közül csupán a színe­sek adandók külön mellékletül, a kötet évszámát, te­kintettel a mellékletek számára, a névmutató betudásá­val 38 ívben állapította meg, s az előfizetési felhívá­soknak szöveg- és képmutatványnyal kapcsolatban való szétküldése idejéül október hó elejét tűzte ki, felha­talmazva az elnökséget, hogy azt megszövegezze és a szétküldés iránt a szerkesztőség útján intézkedjék. A jegyzőkönyv hitelesítésére Barabás Samu és Karácsonyi János ig.­vál. tagok kéretvén fel, az ülés véget ért. SZAKIRODALOM. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czi­mer­eslevelei. 1200—146S. Leirta dr. Áldásy Antal. (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czim­jegyzéke. II. rész). Budapest, az Athenaeum nyo­mása, 1904. 8°. XX. f. 495. old. 258 czimerképpel. A hazai heraldika kétszáz éves múltja daczára még sok tekintetben a kezdet nehézségeivel küzd. Rendszeres, tudományos alapokon nyugvó művelése nagy nehézségekbe ütközik ; történetét, különleges fejlődését véglegesen tisztázni, szabályait, műnyelvét megállapítani nem lehet, mert a feldolgozásra elő­készített anyagkészlet aránylag igen kicsi. Családi czi­mereinknek alig egy tizede van kiadva s a kiadottak­nak csekély százaléka van úgy közrebocsátva, hogy tudo­mányos feldolgozáshoz anyagul szolgálhasson. Öröm­mel kell tehát üdvözölnünk minden olyan vállalatot, a­mely a czimertani források közlését tűzi ki fel­adatául, a­mely csekély fegyvertárunkat, készletünket kívánja gyarapítani. E czélt szolgálja s mondjuk ki előre : kitűnően szolgálja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának imént megjelent katalógusa, a mely a könyvtár levél­tári osztályában s az ugyanott elhelyezett családi le­véltárakban levő gazdag armális anyagot ismerteti meg kitűnő regesztákban s részben ábrákban is. A katalógus tartalmas voltáról s egyben Múzeu­munk ezen csoportjának gazdagságáról tanúskodik az, hogy a jegyzék nem kevesebb mint 631 darab czi­meradományozó oklevélről (beleszámítva a czimerkérő folyamodványokat is) számol be. Ez az anyag több mint száz év alatt gyűlt egybe, részben ajándékokból s letéteményekből (családi levéltárakkal), de legna­gyobb részben tervszerű vásárlások útján. Ennél na­gyobb gyűjteményt csak az Országos Levéltár bír fel­mutatni , ám ennek gazdagságával szemben áll a múzeumi kollekczió belső értéke. XIV. századi czí­merleveleinek itt őrzött legbecsesebbjei, a későbbi mohácsi vész előttiek páratlan sorozata, az ezután keltek között levő sok ritkaság, érdekes kuriózum, a maga nemében egyedülivé teszik a múzeumi könyv­tár armális­ gyűjteményét. A felsorolt 631 oklevélből 575 hazai, 56, tehát az egész anyagnak kb. tíz százaléka külföldi eredetű. Ez az arány hovatovább, mindinkább változni fog, mi­után a jövőben a magyar rész növekedése mellett a külföldi gyarapodása előreláthatólag elenyészően cse­kély lesz. A magyar anyagból a XIV. századra négy darab esik. Sajnos, a legkorábbi, a Blagayaknak állítólag 1200-ban Imre királytól nyert armálisa hamis. De még mint hamisítvány sem nélkülözi az érdekességet, miután 1571-ben Miksa király kanczelláriája hiteles gyanánt átírta. A másik három jól ismert kincse heraldikánk­nak , kettő Károly Róbert királytól való (Dancs mes­ter és Kolos fia Kolos mester sisakdíszéről), a harmadik Zsigmond király első teljes czimeradományáról szól.­ A XV. századot és a következőnek 1­526-ig terjedő első negyedét ötvennyolcz armális képviseli ; ebből negyven eredeti, a többi másolat. A XVI. század mo­hácsi vész utáni feléből 101, a XVII. századból 312 a XVIII.-ból 86, a XIX.-ből pedig­­4 oklevelet ta­­­lálunk a kötetben. Feltűnő az aránytalanság a XVIII. és a következő két század armálisainak számában ; az ok egyrészt abban keresendő, hogy a Leopoldok szá­zadában rengeteg armálist osztogattak, másrészt pedig, hogy a XVII. századi nemes családok közül jóval több halt ki, mint a békességes XVIII. és XIX. századok­ban keletkezettekből s igy a XVII. századból több ar­mális maradt gazdátlanul, mint a rákövetkezett időkből.­­ Tekintve, hogy a katalógus a gyűjteményben levő másolatokat is felsorolja, bátran ide sorozható lett volna még Nagy Lajos király czímerlevele Kassa város szá­mára, a­melynek kitűnő fényképe megvan a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.

Next