Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Thaly Kálmán: A Rákóczi-ház kihalásának időpontja és egy újabb nemeslevél II. Rákóczi Ferencztől

A RÁKÓCZI-HÁZ KIHALÁSÁNAK IDŐPONTJA ÉS EGY UJABB NEMESLEVÉL II. RÁKÓCZI FERENCZ FEJEDELEMTŐL. * Réges-régen, a «Turul »-nak még 1884-ik évi folyamában (89—96. 11.) irtam volt egy czikket: « A Rákóczi-ház utolsó tagjairól és kihalásáról­). Ebben közvetetlen, eredeti adatokra támaszkodva kimutattam, hogy a dicső emlékű fejedelmi ház, a nagy II. Rákóczi Ferencz ifjabb fiában, az a Páris melletti Chapelle de St. Denisben utó­dok hátrahagyása nélkül elhunyt György her­czegben férfiágon az ig­ódik év junius havában halt ki. E tényt kideríthetni is merőben új dolog volt akkor, azonban az utolsó Rákóczi herczeg elhalálozásának napját megállapítanom, pontos adatok hiányában, nem sikerült. Mindazonáltal nem szűntem meg azóta sem bővebben nyomozódni. Mert ámbátor a hallha­tatlan szabadsághősnek minden emberi törvény és méltányosság ellenére felvigyázat alatt Bécs­ben visszatartott s czélzatosan agyon nevelt, anya­nyelvüktől s dicsőséges családi nevüktől is meg­fosztott két kis fia (József és György) épen nem fejlődött atyjukhoz méltóvá s kivált az ifjabbik alig játszott valami szerepet, elvégre mégis Rákóczi herczegek voltak ők és György vakt e fényes ház utolsó tagja, kiben a nagy nemzeti­ség kifogyott; e körülmény a történelem előtt érdemessé teszi őt legalább annak pontos meg­határozására, hogy őseinek fényes sorozata eme végivadékban mikor, melyik év melyik napján záródott le végképen ? Kis e meghatározás most már el-valahára, hosszú évek múlva idézett czik­künk megjelenése után, sikerült. Ugyanis a már ott említett Duc de Luyne, XV. Lajos udvaráról irott Mémoires-jai XV-ik Turul. 1 905. II. kötete 131. lapján Rákóczi György herezeg­nek — mint édesanyja, Hesseni Amália-Sarolta s illetőleg nagynénje, Erzsébet-Sarolta orleansi herczegnő után a Bourbonok elismert és e ré­ven a családi kincstárból évi apanage-al ellátott vérbeli rokonának — haláláról 1756 június 23-iki dátum alatt ezt jegyzi föl : «Mr. le Prince Ragotzi, qui s'appeloit ci­devant le Comte Terislaw,1 est vwrt a la Cha­melle, faubourg Saint-Dénis. Il avoit 20,000 liv­res de pension du Roi ; cette pension étoit sur l'hôtel de ville.2 C'étoit un homme de peu d'esprit et qui n'avoit d'autre considération que celle, que son père s'étoit justement acquis.» Ezeket olvasván, azon iparkodtam, hogy az elhalálozási hely, a ma már Párisba egészen be­olvadt Chapelle de St.-Denis plébániája halotti anyakönyveiben az 1756. év junius haváról fog­lalt bejegyzésekből a Rákóczi György herczeg haláláról s ennek eltemetésének napjáról szóló hiteles adatokhoz juthassak. Ez iránt a szüksé­ges lépéseket megtevem , de azon sajnos ered­ményre bukkantunk, hogy a keresett anyaköny­vek nincsenek meg többé. Nevezetesen III. Na­póleon alatt a központosítás úgy kívánta, hogy a párisi összes plébániákról a régi anyakönyve­ket összehordják és a központi városházán helyez- 1 R. György első nejével, Bethune marquisével is ezen álnév alatt (a mely egyébiránt tollhiba lesz len­gyelországi uradalma Jaroslau helyett) esküdött meg 1732-ben.­­ Vagyis Páris városa közjövedelmeinek terhére volt utalványozva.

Next