Turul 1909 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Holub József: A Kisasszonyfalvi Istvánffy-család. (Két pecsétrajzzal)
Istvánffyak régi castellumának árka, épületromok nem maradtak fenn, s csak a magasabb földhányás mutatja az ősi kastély helyét. Érdekes, hogy a nép közt még él az Istvánffyak emléke, s a Pécsi víz berkében látható őskori cölöpépítmények maradványait az Istvánffyak második kastélyának tartja. A később magas polczra emelkedett család ősei egyszerű kis nemesek voltak, s így róluk sok emlék nem maradt. Balázsffy Tamás Istvánffy Miklósról írt rövidke életrajzában felemlíti, hogy a propalatinus családja eredetét Ottótól, a Salamon korabeli nádortól származtatta le .2 Balázsffy, a boszniai püspök, sokat érintkezett Istvánffyval s bizonyára tőle magától hallotta ezt. Hogy az Ottótól való leszármazásból mi az igaz, kideríthetjük rövidesen. Salamon korából tényleg ismerünk egy Ottó (Atha) nevü nádort, a ki 1066. körül viselte e tisztséget, s aki 1068-ban a király jelenlétében szenteltette föl a tőle épített zselicz-szent-jakabi monostort. Ez az Aba a Győr nemzetség őse, melyből az Ovdry és Kéméndy ág származik. Ennek tagjait 1350-ig leginkább Óváry néven emlegetik, s csak később állapodott meg egyik hajtása a Gyulay névben. Már most ha tudjuk azt, hogy Istvánffy Miklósnak édesanyja Gyulay Hedvig volt, Istvánffy Pálnak második felesége, tisztán látjuk Istvánffy Miklósnak anyai ágon a Salamon korabeli Atnától való leszármazását. Hogy pedig miért fordult az anyai ághoz Istvánffy, annak az a magyarázata, hogy apai ágon nem tudta messzire felvenni családja eredetét, mert a kis köznemes család ősi tagjainak emlékét nem őrizte meg sem a történelem, sem a hagyomány. A XIV. századig családunk történetét teljes homály fedi, annyi valószínű csak, hogy a «de Kisasszonyfálvá» család első ismert tagjának születése a XIII. század végére esik. 1370-ben ugyanis Opáli László herczeg, nádor, előtt Siklósi Péter fia Lászlónak embere lefizet ura 100 márka tartozására 93 márkát «Stephano et Anthonio filiis Nicolaifilii Ectoris de Kysazzunfalva.6r Hektor tehát, István és Antal nagyapja, Károly Róbert alatt élt. Károly idejéből a családnak még egy ősi tagjáról van tudomásunk, de nem egykorú oklevélből, csak arra való hivatkozásból. Midőn Rudolf 1582-ben Istvánffy Miklósnak és testvérének, Istvánnak bárói rangot adományoz, ezek jeles szolgálatainak elsorolása mellett megemlékszik az oklevélben az ősöknek érdemeiről is, s felemliti Domokost, kit Károly Róbert a tárnokmesterség hivatalával ruházott fel. A Károly Róbert korabeli tárnokmestereket ismerjük, azonban Domokos nevűt nem találunk köztük . 1306-ban szerepel egy, aki Ottó embere, majd mint királynéi tárnokmester ismeretes Domokos 1313-ból, de mivel a család ekkor még nem volt oly fokon, hogy e díszes állást tagjai egyikére ruházták volna, valószínű, hogy az említett Domokos vám- vagy adószedő volt, esetleg valamelyik kamara főnöke, tehát nem tárnokmester, hanem csak ezen hivatal egy alsóbb fokú tisztviselője. Ugyanezen forrásból ismerjük Albertet a kisasszonyfalviak közül, aki Zsigmond korában élt, s az 1582-i oklevél szerint a mármarosi sóbányák felügyelője volt. A XV. század elejétől kezdve már sűrűbben találkozunk Istvánffyakkal, természetesen még nem ezen a néven, csak a szokásos «de Kisasszonyfalva» jelzővel a keresztnév mellett. Annyi adatunk azonban még sincs, hogy a teljes összefüggő családfát megalkothatnak, s csak 1370. jul. 5. — Magy. orsz. levt. Dl. 5855. sz. 2 . . . «Dominicum officio magisterii Tavernicorum, qui honos in iure liberis civitatibus dicundto summus est, et Albertum praefectura Maromarusiensi, ubi laudatissimum sal effeditur, functos esse ex antiquis diplomatibus Caroli regis et Sigismundi imperatoris animadvertimus.» (Áldásy A. : A M. N. Múzeum könyvtárának czimjegyzéke. II. Czimeres levelek 68. 1.) 3 Wertner M. : Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontologiához. (Tört. Tár. 1907. 164— 165. 1.) 1 Németh B. szerint (Történeti adatok Baranyamegye múltjából. Pécs, 1900. 64. 1.) «a temetőben az épület nyomai ma is láthatók.» Főt. Kain Abel plébános ur szives közlése szerint azonban «falak s törmeléknek semmi nyoma.» 2 . . . «quorum (t. i. szüleinek) nobilitatem ipse ab Ottone palatino regni Hungáriáé, qui tempore Salamonis régis Hungarise vixit, repetebàt.» (Balázsffy : i. m. Pray : Ann. IV. k. 5. 1.) 3 Karácsonyi ff. : Magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig. II. k. 96. 1. — Wertner M.: Az Árpádkori nádorok genealógiája. (Turul, 1898. 75. 1.) 4 Karácsonyi J. • i. m. II. 96. 1. Turul. 1909 III. 4 Lásd : 2. jegyzet.