Turul 1910 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Petrovay György: A Vayak és az Ibrányiak (Két közlemény)
73 cs. k. kamarás lett és dandártábornokságigemelkedett, 1783. április 18-án bárói rangot kapott. Az 1807. évi budai országgyűlésen, a főrendi táblán tartott beszédében azt indítványozta, hogy senki se adhasson többet, mint ama az országgyűlés által megajánlott hadi segélyből birtokaira kivehetetik, mert ha valaki többet ad, az által az udvar kegyét megnyervén, nem érdemes, de gazdagsága miatt ér el magasabb czimet és tisztséget. Ezért a beszédért a nádor megrótta, de az udvar még tábornoki rangjától is megfosztotta. A rendek a szólásszabadság ilyen megsértése miatt felzúdulván feliratot készültek intézni a királyhoz, s a király viszszaadta Vaynak tábornoki rangját, s kijelentette a rendek lecsillapítására, hogy sohasem fog olyan intézkedést tenni, amely az országgyűlésen a szólásszabadságot korlátozná. Neje báró Adelsheim Johanna 1776. augusztus 5-én született, esküvőjük 1799-ben tartatott meg, meghalt Golopon, 1863 február 26-án. Két fiuk maradt: V. Aiklós és II. Lajos. II. Lajos született 1803 november 8-án, meghalt 1888 márczius 15-én. Előbb Borsod vármegye országgyűlési követe, 1848., 1861. és 1867-ben pedig főispánja volt. Nejétől gróf Teleki Erzsébettől egy fia és öt leánya maradt. A leányok és férjeik neveit a leszármazási táblázaton láthatjuk; fia Béla 1830 szeptember 20-án született, 1861-ben országgyűlési képviselő, utóbb bosodi főispán volt. Gróf Teleki Zsófiától, aki 1836 deczember 11-én született, s 1854 szeptember 24-én lépett az oltár elé, egy fia és három leánya maradt. Fia Elemér 1855 július 24-én született, nőtlen. V. Miklós született 1802 április 29-én. 1827-ben Zemplén vármegye alispánjává választotta, utóbb cs. k. kamarás lett és 1831 III/3—1845 VIII/14-ig Borsod vármegye főspáni helytartója volt. 1844-ben egyik koronaőrré választott, majd helytartósági tanácsos s a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki. 1849 ben Erdélyben működött mint kormánybiztos, azután hat évi fogságot szenvedett Olmüczben. 1860-ban kanczellár lett, a mikor a magyar tudományos társaság is igazgató tagjává választotta, utóbb v. b. t tanácsossá, Szent István rend nagykeresztes vitézévé és Borsod vármegye főispánjává neveztetett ki. Neje báró Geimüller Katalin 1809 október 3-án született, 1828 április 13-án keltek össze s 1880 október 13-án hunyt el. Gyermekeiket és unokáikat a nemzedékrendi táblázat mutatja. Ezen református avagy öregebb báró Vay családot jelenleg csak Arnold báró két fia László és Miklós van hivatva tovább terjeszteni. I. Ádám (lásd a IX. táblán) született 1656-ban Vaján, de Nagy-Szőllősön kereszteltetett meg, ahová szülei a tatárok elől menekültek. Iskoláit Eperjesen elvégezvén, fiatalabb éveit a dunántúli főurak udvaraiban töltötte el, utóbb Fülek várában vitézkedett. 1679-ben Thököli Imre fejedelem elfogatta, a kitől neje 1000 aranyon váltotta ki, erre Thököli hűségére tért s 1684-ben mint élelmezési biztos működött a tatár segédcsapatban, igyekezett kihágásaikat mérskelni, számos rabot szabaditván meg a bilincsekből. Utóbb a császáriak által elfogatván, Bécsbe vitetett és jószágvesztésre ítéltetett, de 1687-ben kiszabadult, vagyonát azonban sok huzavona után csak nagy váltságdíj mellett szerezhette viszsza. 1699-ben újra zaklatni kezdették a császáriak, de 1700 július 17-én I. Lipóttól kegyelmet kapott. 1701-ben ismét elfogatott s előbb Kassára, majd Budára, végre Bécsújhelybe záratott el. Innen megszabadulva, Rákóczi Ferenczhez csatlakozott, a ki udvari főkapitányává nevezte ki, utóbb munkácsi főkapitány és Békés vármegye főispánja is lett. 1705-ben a Jász-kunok főkapitányságát is viselte, a mikor a szécsényi országos szövetséglevelet aláirta. 1707 június 15-én foglalta el Máramaros vármegye főispáni helytartói székét. A szatmári békekötést nem fogadta el, hanem kiköltözött Lengyelországba s Danczkában élt a franczia király évi 5000 livre kegydijából, utóbb mikor ezt elvesztette, drágaságait adogatta el, hogy családját eltarthassa. Az utókor a «Kurucz Vay» névvel diszitette fel. 1719 január 31-én hunyt el Danczkában s az ottani református temetőbe temettetett el a négy évvel előbb elhalt leánya, Julia mellé 1 A magyar nemzet története VIII. köt. 577. lap. Turul. igio. I 1 Kurucz Vay Ádám, 2. lap. 2 Századok 1870. 344. lap. 10