Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról

I. A királyi udvar papjai. Középkori állami közigazgatásunknak tisztségei legnagyobbrészt az uralkodó familiáritásából nőt­tek ki közhivatalokká, későbbi fejlődésükben esetleg a főméltóságok familiáritásából ; az or­szágos birák, később az itélőmesterek, vagy a megyei vicecomes tisztségének fejlődése beszé­des példa erre. Az oklevelek előállításával fog­lalkozók a XIII. században még mindig csak úgy szerepelnek, mint az uralkodó belső em­berei, udvarának tagjai: «cancellarius aule nostre», «nótárius noster familiaris», «nótárius aule nostre»; az már sokkal haladottabb fokra mutat, ha úgy tekinti az egykorú ember őket, mint egy hiva­tal fejét vagy tagjait. A német birodalomban sok százados múltú, kifejlődött már a szervezet, már munkafelosztás és rangfokozat is van benne, mégis nagy ritkaság, hogy akkoriban zárt tes­tületnek nézték volna tagjait. A «cancellaria» szó még nincs divatban,­ csak a XIV. század­ban válik általánossá ; míg a pápai és a sziczi­liai kanczelláriáknál már egészen szokásos, hogy az írókról mint egy kanczellária tagjairól szólja­nak, összességüket kanczelláriának nevezzék.2­­ Nálunk ez az elnevezés még egyáltalán nem for­dul elő ebben a korban, még olyankor sem hasz­nálják, a­midőn határozottan azoknak összessé­géről van szó, a­kik az oklevelekkel foglalatos­kodtak.3 Nem nézték tehát őket egy testület­nek, mint például a királyi kápolnát, vagy mint a következő században magát a kanczelláriát is, jeléül, hogy az oklevelek körül foglalatoskodók még csak az udvar papjai voltak, nem egy külön­álló hivatal tagjai. Kanczellária voltaképen még nincs csak készül lenni; előfeltételei azonban már régvannak és azért nem anachronizmus, ha mégis használjuk erre a korra is a kanc­ellária kifejezést. A királyi udvar, a király famíliája azonban nagyon tágítható fogalom ; lehettek tagjai iga­zán állandóan ott tartózkodó papok, lehettek olyanok, a­kik csak kivételesebben szegődtek a király oldal mellé, a­kik a «familiaris» jelzőt szorosabb értelmében talán nem szolgálták meg. Bizonyos körökbe oszthatók hát ezek, a szerint, hogy mennyire szorosan voltak az udvarhoz fűzve ; a kérdés az, hogy melyik körön belül levők vehettek részt az úgynevezett kanczelláriai teendőkben. Béla király kétszáznál több oklevelet írásának összehasonlítása a következő eredményekre vezet : Az uralkodás első idejében alig találunk nyomot arra, hogy a levelek írása egy szűkebb testületre lett volna bízva. Rendkívül sok írás fordul elő, számukat reálisan alig határozhatjuk meg, mert szinte minden újabb levéllel új írás lép fel. Nem szándékozunk azokkal a levelekkel bizonyítani, a­melyet egyházi testületeknek vagy egyéneknek szólnak, bár elég jellemző eset az, a­midőn 1­248-ban az esztergomi érsek a sasvári esperes számára birtokot kér a királytól és a levelet ott mindjárt az érsek írója készíti el ;­­ a levelek legnagyobb része mégis csak világiak részére szól, a kik bizonyára nem előre meg­szerkesztett levéllel vitték ügyüket a király elé és így az írók csak a királyi udvarban foglala­toskodó papok lehettek. Vannak, a­kik állan­dóan írnak, azaz éveken keresztül látunk tőlük leveleket, de aránylag is kicsiny számmal ; az egyik író három levelet ír hét éven belül, mind a hármat Nyitra megyére és a szomszédos vidé­kekre ; egy másik négy éven belül kettőt, mind Sopron megyére, de különböző elfogadóknak.3 1 Az Országos Levéltárból 132, a Nemzeti Múzeum­ból és az ott található családi levéltárakból 55, az Aka­démia levéltárából 3, az esztergomi prímási levéltárból 5 és az ottani főkáptalani magánlevéltárból 15 darab ere­deti oklevél. 2 Később foglalkozunk ez íróval. 3 IA és IB-vel jelöljük őket később. — II. Endre alatt, 1216-ban előjön az a ritka eset, hogy egy író közé- 1 Részünkről csak olyan értelemben találkoztunk vele, hogy inkább a «cancellariatura»-t, a kanczellári tisztséget jelentette. 2 Pl. «cancellarie domini pape scriptor» 1192-ben; egy birtok «ad cancellarium pertinens» a szicziliai kan­czelláriánál, IV. Ottó korában. Bresslau i. m. I. 268., 576. 3 Rogerius «cancellarii»-nak nevezi őket ; ez az el­nevezés akkoriban nem volt csak a kanczelláriai vezetők számára lekötve, jelenthetett általában belső nótáriust. Nem is tehető fel, hogy a kanczellár kisebb ügyek elin­tézésével töltötte volna idejét az udvarban, ha az alkan­czellárról még föl is teszszük ezt, különben is Béla ural­kodásának legelső éveiben nem volt még két kanczellár. Ponith ispán István ifjabb király előtt Béla nótáriusait vádolja, nem kanczelláriáját. Hazai Okit. 42. — 1284-ben Iz­abella királynő vázolja kanczellárja kanczelláriai pálya­futását , miként lett jegyző, majd vezető, pecsétőrző jegyző­­ - végül a királynál «vicecancellarii officio ante alios regalis excellente clericos meruit insigniri» ; itt pedig nyilván a kanczelláriai papokat kell értenünk. Fejér V. 3. 210.

Next