Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról
állanak. Ha például egy nyitrai kanonok megbízatást kap valami nyitravidéki birtokba való iktatásra a királytól és írásban referál a királynak, még nem következtethetünk valami szoros összeköttetéseire az udvarhoz, bár bizonyára meg van az oka, hogy miért épen et érte a megbízatás. Már sokkal megbízhatóbb jel, ha biztos tudomásunk van róla, hogy a királyi udvarból indult ki az illető pap és oda is tér vissza beszámolás végett; különösen, ha fejérvári kanonokot egyszer Zólyomban látunk a király mellet, máskor Zalában,1 pozsonyi, egri prépostot Horvátországban 2 vagy honti esperest lenn Bács megyében, a Tisza mellett ; végül ha fontos külföldi követségeket biz reájuk a király, ha birtokot adományoz nekik vagy a pápától egyházi beneficziumot eszközöl ki számukra. Lényegében nincs különbség az udvar papjai között, bármily néven forduljanak is elő , valamennyien familiárisok. A nótárius talán legszorosabban van az udvarhoz fűzve, de ő sem más, mint familiáris. László nótáriusnak szóló birtokadományát úgy okolja meg a király, hogy különös kötelessége azok felé fordulni kegyeivel, «qui quoddamodo propria voluntate abdicata, soli grade innitentes cottidianorum serviciorum fomentis Regum quietant animum», ez a mondat világosan megadja a nótárius viszonyát a királyhoz. Bizalmi embere ő, aki ott ül a király tanácsában ; nevét pedig nem azért kapta, mert leveleket irt, hanem mert jegyzett.5 Gyakran végez el önállóan ügyeket, követségbe megy külföldre ; jutalmazása birtokadomány, amelyben néha csaknem évről-évre van része ;6 egyházi beneficzium, amelyet a király eszközöl ki számára ; megszokott dolog, hogy a pápa ad kettős beneficziumra engedélyt a király kérésére ; végül az összeg, amit a felektől kap ügyükben való fáradozásáért, mert valószínű, hogy egy határjárásért, mely sokszor napokig, sőt még sokkal hosszabb ideig is tartott, a felek jutalmazták meg őket. Udvari pap volt tehát, a ki talán «nunquam se a nostra familiaritate seiunxit», mint Tamásról mondja a király 1283-ban, de nem kanczelláriai alkalmazott. Annak semmi egyenes említése sem maradt, hogy oklevelet irt volna ; ez csak betetőzése feladatainak ; mégis teljesen bizonyos, hogy itt, hiszen a német uralkodóknótáriusai is irtak még ebben a korban ;3 a legerősebb bizonyíték pedig az, hogy egyszerre többen is szolgáltak és igy lehetetlen, hogy csak ellenőrző szerepük lett volna.4 A királyi káplánok gondjai közé tartozott az udvar leki ügyeinek elintézése is, de helyzetük, viszonyuk a királyhoz körülbelül ugyanaz, mint a többi papé ; nekik is van egyházi tisztjük, még pedig sokszor curam animarum habens : Ákos pesti, Pál pápai plébános, András győri, János titeli kanonok, a comes Capelle rendesen prépost. Nincsenek állandóan a király mellett, ők is csak belső emberek, akiknek czime nem jelenti azt, hogy alkalmazottak. A XII. század legnagyobb részében nálunk teljesen ők látják el a kanczelláriai teendőket, és jórészt a külföldön is ; szerepük Németországban a kanczel- 1 W. 2. 525., Theiner 1. 244. 2 Thalek 1. 98. W. 2. 53. 3 W. 2. 71. 4 Knauz 1. 491. 5 A német birodalom herczegeinek kanczelláriájában a nótáriusok szerepe hasonló ehhez ; némelyek azt tartják, hogy ezek a nótáriusok nem is irtak okleveleket, csak átnézték azokat, amelyeket a felek már készen a herczeg elé hoztak. Bresslau, i. m. 1. 607. Tamás nótárius kap 1265-ben, 1267-ben kettőt s 1270-ben ismét egyet. Egy ilyen határjárás költséges dolog lehetett 1252-ben a pécsi püspököt az irögi monostor vizsgálatánál a prior megkérte, jelölje ki a határokat ; a püspök teljesíti kérésüket, mint mondja: «ut expensam de paupertate fratrum nobis factam, labore proprio refunderemus.» F. IV. 2. 160. — Egyenesen nem tudjuk bizonyítani, hogy nem kaptak a királytól fizetést , már például a klerikusoknál igen. 1222-ben János, II. Endre király klerikusa mondja, hogy a király szolgálatában nagyon sok a kiadása, ezért beneficziumot kér a pápától. Theiner 1. 36. — Más papok is sokszor tesznek említést a király szolgálatában való kiadásaikról. Knauz 1. 541. ; W. 9. 440. 2 F. V. 3. 180. 3 Bresslau 1. 499. és 540. 4 1277-ben: Márton (Thaleh 1. 183), Benedek (Fejérpataky, A királyi kanczellária az Árpádok korában, 138. 1.), Tamás (u. o.) ; azonkívül ezekben az években még : Simon, 1272-ben a királynő klerikusa, 1283-ban a király nótáriusa (H. okit. 62., H. okmt. 6. 296.), Gwylermus 1276 (H. okm. 1. 65.), Bertalan, 1279-ben (Fejérpataky i. m. 138 ). 5 Gyóntatnak is: 1. Theiner 1. 192. 6 L. életrajzukat alább. 7 L. Pál káplánnak szóló levelet 1245-ből. F. IV. 1. 377. és az oklevélről a 3. lap 3. jegyzetét. 8 L. Fejérpataky i. m.