Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról

állanak. Ha például egy nyitrai kanonok meg­bízatást kap valami nyitravidéki birtokba való iktatásra a királytól és írásban referál a király­nak, még nem következtethetünk valami szoros összeköttetéseire az udvarhoz, bár bizonyára meg van az oka, hogy miért épen et érte a meg­bízatás. Már sokkal megbízhatóbb jel, ha biztos tudomásunk van róla, hogy a királyi udvarból indult ki az illető pap és oda is tér vissza be­számolás végett; különösen, ha fejérvári kano­nokot egyszer Zólyomban látunk a király mel­let, máskor Zalában,1 pozsonyi, egri prépostot Horvátországban 2 vagy honti esperest lenn Bács megyében,­ a Tisza mellett ; végül ha fon­tos külföldi követségeket biz reájuk a király, ha birtokot adományoz nekik vagy a pápától egy­házi beneficziumot eszközöl ki számukra. Lényegében nincs különbség az udvar papjai között, bármily néven forduljanak is elő , vala­mennyien familiárisok. A nótárius talán legszo­rosabban van az udvarhoz fűzve, de ő sem más, mint familiáris. László nótáriusnak szóló birtok­adományát úgy okolja meg a király, hogy kü­lönös kötelessége azok felé fordulni kegyeivel, «qui quoddamodo propria voluntate abdicata, soli grad­e innitentes cottidianorum serviciorum fomentis Regum quietant animum»,­ ez a mon­dat világosan megadja a nótárius viszonyát a királyhoz. Bizalmi embere ő, a­ki ott ül a király tanácsában ; nevét pedig nem azért kapta, mert leveleket irt, hanem mert jegyzett.5 Gyakran végez el önállóan ügyeket, követségbe megy külföldre ; jutalmazása birtokadomány, a­mely­ben néha csaknem évről-évre van része ;6 egy­házi beneficzium, a­melyet a király eszközöl ki számára ; megszokott dolog, hogy a pápa ad kettős beneficziumra engedélyt a király kéré­sére ; végül az összeg, a­mit a felektől kap ügyükben való fáradozásáért, mert valószínű, hogy egy határjárásért, mely sokszor napokig, sőt még sokkal hosszabb ideig is tartott, a felek jutalmazták meg őket.­ Udvari pap volt tehát, a ki talán «nunquam se a nostra familiaritate seiunxit»,­ mint Tamásról mondja a király 1283-ban, de nem kanczelláriai alkalmazott. Annak semmi egyenes említése sem maradt, hogy oklevelet irt volna ; ez csak betetőzése feladatainak ; mégis teljesen bizonyos, hogy itt, hiszen a német uralkodók­­nótáriusai is irtak még ebben a korban ;3 a legerősebb bizonyíték pedig az, hogy egyszerre többen is szolgáltak és igy lehetetlen, hogy csak ellenőrző szerepük lett volna.4 A királyi káplánok gondjai közé tartozott az udvar leki ügyeinek elintézése is,­ de helyzetük, viszonyuk a királyhoz körülbelül ugyanaz, mint a többi papé ; nekik is van egyházi tisztjük, még pedig sokszor curam animarum habens : Ákos pesti, Pál pápai plébános, András győri, János titeli kanonok, a comes Capelle rendesen prépost.­ Nincsenek állandóan a király mellett,­ ők is csak belső emberek, a­kiknek czime nem jelenti azt, hogy alkalmazottak. A XII. század legnagyobb részében nálunk teljesen ők látják el a kanczelláriai teendőket, és jórészt a kül­földön is ; szerepük Németországban a kanczel- 1 W. 2. 525., Theiner 1. 244. 2 Thalek­ 1. 98. W. 2. 53. 3 W. 2. 71. 4 Knauz 1. 491. 5 A német birodalo­m herczegeinek kanczelláriájában a nótáriusok szerepe hasonló ehhez ; némelyek azt tartják, hogy ezek a nótáriusok nem is irtak okleveleket, csak át­nézték azokat, a­melyeket a felek már készen a herczeg elé hoztak. Bresslau, i. m. 1. 607. Tamás nótárius kap 1265-ben, 1267-ben kettőt s 1270-ben ismét egyet.­­ Egy ilyen határjárás költséges dolog lehetett 1252-ben a pécsi püspököt az irögi monostor vizsgálatá­nál a prior megkérte, jelölje ki a határokat ; a püspök teljesíti kérésüket, mint mondja: «ut expensam de pauper­tate fratrum nobis factam, labore proprio refunderemus.» F. IV. 2. 160. — Egyenesen nem tudjuk bizonyítani, hogy nem kaptak a királytól fizetést , már például a klerikusok­nál igen. 1222-ben János, II. Endre király klerikusa mondja, hogy a király szolgálatában nagyon sok a ki­adása, ezért beneficziumot kér a pápától. Theiner 1. 36. — Más papok is sokszor tesznek említést a király szolgála­tában való kiadásaikról. Knauz 1. 541. ; W. 9. 440. 2 F. V. 3. 180. 3 Bresslau 1. 499. és 540. 4 1277-ben: Márton (Thaleh­ 1. 183), Benedek (Fejér­pataky, A királyi kanczellária az Árpádok korában, 138. 1.), Tamás (u. o.) ; azonkívül ezekben az években még : Simon, 1272-ben a királynő klerikusa, 1283-ban a király nótáriusa (H. okit. 62., H. okmt. 6. 296.), Gwylermus 1276 (H. okm. 1. 65.), Bertalan, 1279-ben (Fejérpataky i. m. 138 ). 5 Gyóntatnak is: 1. Theiner 1. 192. 6 L. életrajzukat alább. 7 L. Pál káplánnak szóló levelet 1245-ből. F. IV. 1. 377. és az oklevélről a 3. lap 3. jegyzetét. 8 L. Fejérpataky i. m.

Next