Turul 1916 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Vargha Zoltán: A Márton-család (Zsarolyáni és Mándi, illetve Zsarolyáni.) (A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága)
48 meg. A herczeget azzal vádolták, hogy Kerepeczről negyven szekér szénát elvitt, Kerepeczy Gergelyt és szántó embereit bántalmazta s hat lovat elhajtott. Ezért Tódort 1406-ban megidézte a király. László fiai János, Miklós és György 1422-ben voltak királyi emberek,2 mig Miklós fiai Márton és Barnabás 1416-ban, illetve 1416., 1425., 1430-ban,3 Márton 1454-ben volt ugyancsak királyi ember.4 Márton fiai kapták atyjuk nevéről a megkülömböztető Márton nevet. György és Benedek 1463-ban, illetve az előbbi 1459-ben is kerepeczi birtokos,5 Miklós 1482-ben királyi ember volt, 1495-ben pert folytattak ellene Kerepeczy Imre és Pelbárt, néhai Kerepeczy András fiai azért, hogy azokat a Kerepeczet és Obégányt illető okleveleket, melyeket Miklós néhai atyja Kerepeczy Márton a cseh háborúk idején biztosabb megőrzés okából atyjoktól elkért, nem akarta nekik visszaadni.7 Miklós 1508-ban már nem élt, mert akkor már özvegye Obégányi Erzsébet ellen tiltakozott fia Tamás és Óbégányi Éles Ferencz, mert az ő részjószágukat leányára iratta.8 Tamás 1510-ben tiltakozott rokonaival Kerepeczi Alsó Benedekkel és Gáspárral együtt rokonuk Werbőczy István ellen, ki kerepeczi birtokukra adományt szerezvén, elfoglalta azt. Márton legidősebb fia György, ki a család törzsatyja 1459 és 1463-ban Bereg vármegyében Kerepeczen birtokos,10 de 1466-ban Zsarolyánban él már, mikor is tanú gyanánt kihallgattatik Benedek fiával együtt,11 1476-ban Péter és Tamás fiai szerepelnek.12 Kitűnik, hogy György fia Péter 'Sarolyány Jánosnak unokája volt,13 sőt az is, hogy Péter anyja 'Sarolyány György fiának Jánosnak Zsófia leánya volt.14 Világos tehát a helyzet, Kerepeczi Márton György a Szamos menti faluból Kerepeczre vitte feleségét ,Sarolyány Zsófiát, mi — tekintetbe vévén fiának Benedeknek az 1466-ik évben nagykorú voltát—, nem történhetett 1440-nél későbben. Öreg korára aztán leköltözött felesége jószágára, mely kétségtelenül tekintélyesebb volt a sajátjánál s utódai ott maradtak. A beregi vagyont bizonyára eladta, vagy elzálogosította s igy érthető azután, hogy az oklevelek nemesi előneve gyanánt is azt a községet jelezték ettől kezdve, melyben lakott, hol tényleges nemesi birtoka volt. Zsarolyánban, mint terjedelmes periratokból kitűnik, a birtok leányágon épen úgy örökösödött, mint férfiágon, mert a lányokat is földdel elégítették ki. A család beházasodás utján birtokos lett tehát a Szamos és a Tur között aSarolyány família jogán. Vizsgáljuk most tehát ennek a családnak eredetét. E vidéknek birtokviszonyaival behatóbban borzovai Nagy Ottó foglalkozott. Nevezett azt engedi sejtetni, hogy a XIV. században Zsarolyán és Szekeres helységek s az a terület, a melyen Mánd és Borzova falvak települtek, egy birtoktestet képeztek a Borsák kezében, melyből legelőször Szekeres került idegen, a Kaplyon-nembeli Szekeres család kezére. A körülfekvő falvak a Szente-Magócs, Gútkeled, Balog-Semjén és Káta nemzetségeket uralták. A hatalmas Gútkeled nemzetség, melynek tulajdonában Darócz, Atya, Szamosbecs, Gacsály, Rosály, Tisztaberek, Csaholcz, Vámosoroszi szomszédos helységek voltak, már 1308 előtt kísérletet tett a Borsa nemzetség jószágának megszerzésére, ekkor Kopasz nádor a Borsa-nembeli Péternek itéli Zsarolyánt és Szekerest, de mint b. Nagy Ottó még egy kéziratban levő dolgozatában kifejti, röviddel utóbb már nem volt birtokában ennek a genusnak. Ezt a körülményt a Borsa-nembeli Kopasz nádor lázadásával s 1318-iki leverésével látja nevezett író összefüggésben. A szatmárvármegyei Borsák is bizonyára ott küzdöttek a lázadók soraiban s legyőzetvén, ők is földönfutók lettek. Mivel pedig a Gút-Keled nemzetség a felkelés leverésében 1 Lehoczky : III. 667. és a Leleszi convent elenchusa. 2 U. 0. I. 380. és III. 661. 3 Leleszi convent. Metales 15., 52. 4 Lehoczky: I. 380. — s U. o. III. 316. — 6 U. o. III. 60. 7 Horvát István: Verbőtzi István emlékezete II. 157. 8 Lehoczky. III. 60. 9 O. L. Leleszi elenchus. Neve ott «Thomas Márton de Kerepecz»-nek íratott. 10 Kende K. 1459. és Lehoczky. III. 316. 11 Gr. Károlyi okt. tár. II. 231. sz. okt. 381. és 382. X. 12 Leleszi elenchus III. köt. M. betű fol. 70. és 84. 13 O. L. kir. tábl. perek 4—2366. 25. sz. U. o. a kir. tábl. indokolásban. » U. o. 2 A Borzovai Nagy család. Turul, 1909. 56—77. 3 Karácsonyi. Magyar nemzetségek II. 296. 4 U. o. 58-59. s Bakunin orosz herczeg magyar származása.