Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Fejérpataky László: Csoma József emlékezete
Utolsó nagygyűlésünk óta, a világháború nagy veszteségei között, nemzeti heraldikánk nekropolisa is egy nagy halottal lett népesebb. Másodelnökünk, Csorna József, 1917 márczius 1-én elköltözött a magyar czímertudomány megalapítói, dr. Nyáry Albert, Nagy Iván, Csergheő Géza mellé. Mind a négyen jelentős nevek a magyar heraldika történetében, mindegyiküknek a kezdeményezés és a tudományos továbbfejlesztés dicsősége jut osztályrészül, mind a négynek előkelő szerepe volt társaságunk vezetésében, három közülök társaságunk másodelnöke, és valamennyi azon fáradozott, hogy a nemzeti heraldikát valódi tudományos színvonalra emelje. A négy közül fejlesztés és igazi heraldikai érzék szempontjából a legszebb eredményeket Csorna József érte el. Méltó tehát, hogy ma, mikor az ő halála óta először gyűlünk egybe, az első szó, mely társaságunk nagygyűlésén elhangzik, az ő emlékének legyen szentelve. A magyar czímertudomány művelői régebben akább gyakorlati czélokból, genealógiai tanulmányok kiegészítésekép foglalkoztak a történelem ez érdekes disciplinájával. Ennek művelődéstörténeti, művészeti vonatkozásait, a magyar heraldika fejlődési folyamatát, törvényeit, sajátságos felfogását, a természetes ábrázolás felé való törekvését kevesebb figyelemben részesítették. Általános volt a nézet, hogy a magyar heraldika alkotásai szépség, stilizálás tekintetében messze mögötte maradnak a nyugati szép példáknak. Ha áll is ez a Habsburg-korszaktól kezdve keletkezett czímereink legtöbbjére, de nem találó középkori czímeres emlékeinkre nézve, mert ezek, amíg egyrészt a legszebb külföldi czímerképek mellé állíthatók, addig másrészt művelődéstörténeti vonatkozásaiknál, további fejlődési folyamatuknál fogva a magyar heraldikai felfogás, az igazi magyar czímerstílus visszatükrözői. Az nem esetleg, hanem a magyar heraldika törvénye, hogy a Gutkelednemzetség ékvágásából a XVI. század folyamán a Báthoriak czímerében fogas állkapocs lesz, hogy a Győr nemzetség stilizált lilioma az Imreffyek czímerében virágos, leveles liliomággá válik, hogy a Rátold genus hárslevele a Lorántffyaknál leveles ággá zöldül. Ez a természetes ábrázolás felé való törekvés törvénye, amit legelőször Csergheő Géza ismert föl, s amit annyi jellemző példával, annyi utánjárással Csorna József bizonyított be. Annak, aki az igazi magyar heraldikai felfogással meg akar ismerkedni, a magyar középkor czímeres emlékeihez kell fordulnia, ezeket kell felkutatnia és tanulmányoznia. Csorna József is ezt tette. Czímeres sírkő-tanulmányai, a magyar genusok czímereinek felkutatása és megállapítása, középkori armálisok czímerképeinek vizsgálata, középkori czímeres pecsétek ábrázolásának beható tanulmányozása vezette őt arra az eredményre, amit legjelentősebb művében, a magyar heraldika korszakaiban foglalt össze. Ezzel egyúttal jeleztem azt a négy irányt, amelyben Csorna József kutatásai jelentőséggel teljesek a magyar czímertudomány történetében. Természetes, hogy e czímertani eredményeket kiegészítik a genealógiai CSOMA JÓZSEF EMLÉKEZETE 1848-1917. Olvastatott a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság 1918. június 27-én tartott nagygyűlésén.