Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Fejérpataky László: Csoma József emlékezete

Utolsó nagygyűlésünk óta, a világháború nagy veszteségei között, nemzeti heraldikánk nekro­polisa is egy nagy halottal lett népesebb. Másod­elnökünk, Csorna József, 1917 márczius 1-én el­költözött a magyar czímertudomány megalapítói, dr. Nyáry Albert, Nagy Iván, Csergheő Géza mellé. Mind a négyen jelentős nevek a magyar heraldika történetében, mindegyiküknek a kezde­ményezés és a tudományos továbbfejlesztés dicső­sége jut osztályrészül, mind a négynek előkelő szerepe volt társaságunk vezetésében, három közü­lök társaságunk másodelnöke, és valamennyi azon fáradozott, hogy a nemzeti heraldikát valódi tudo­mányos színvonalra emelje. A négy közül fejlesz­tés és igazi heraldikai érzék szempontjából a leg­szebb eredményeket Csorna József érte el. Méltó tehát, hogy ma, mikor az ő halála óta először gyűlünk egybe, az első szó, mely társaságunk nagy­gyűlésén elhangzik, az ő emlékének legyen szen­telve. A magyar czímertudomány művelői régebben akább gyakorlati czélokból, genealógiai tanulmá­nyok kiegészítésekép foglalkoztak a történelem ez érdekes disciplinájával. Ennek művelődéstörté­neti, művészeti vonatkozásait, a magyar heraldika fejlődési folyamatát, törvényeit, sajátságos fel­fogását, a természetes ábrázolás felé való törek­vését kevesebb figyelemben részesítették. Általá­nos volt a nézet, hogy a magyar heraldika alkotásai szépség, stilizálás tekintetében messze mögötte maradnak a nyugati szép példáknak. Ha áll is ez a Habsburg-korszaktól kezdve keletkezett czímereink legtöbbjére, de nem találó középkori czímeres emlékeinkre nézve, mert ezek, a­míg egyrészt a legszebb külföldi czímerképek mellé állíthatók, addig másrészt művelődéstörténeti vo­natkozásaiknál, további fejlődési folyamatuknál fogva a magyar heraldikai felfogás, az igazi magyar czímerstílus visszatükrözői. Az nem esetleg, hanem a magyar heraldika törvénye, hogy a Gutkeled­nemzetség ékvágásából a XVI. század folyamán a Báthoriak czímerében fogas állkapocs lesz, hogy a Győr nemzetség stilizált lilioma az Imreffyek czí­merében virágos, leveles liliomággá válik, hogy a Rátold genus hárslevele a Lorántffyaknál leveles ággá zöldül. Ez a természetes ábrázolás felé való törekvés törvénye, a­mit legelőször Csergheő Géza ismert föl, s a­mit annyi jellemző példával, annyi utánjárással Csorna József bizonyított be. Annak, a­ki az igazi magyar heraldikai fel­fogással meg akar ismerkedni, a magyar középkor czímeres emlékeihez kell fordulnia, ezeket kell fel­kutatnia és tanulmányoznia. Csorna József is ezt tette. Czímeres sírkő-tanulmányai, a magyar genusok czímereinek felkutatása és megállapítása, középkori armálisok czímerképeinek vizsgálata, középkori czímeres pecsétek ábrázolásának beható tanulmányozása vezette őt arra az eredményre, a­mit legjelentősebb művében, a magyar heraldika korszakaiban foglalt össze. Ezzel egyúttal jeleztem azt a négy irányt, a­melyben Csorna József kuta­tásai jelentőséggel teljesek a magyar czímer­tudomány történetében. Természetes, hogy e czímertani eredményeket kiegészítik a genealógiai CSOMA JÓZSEF EMLÉKEZETE 1848-1917. Olvastatott a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság 1918. június 27-én tartott nagygyűlésén.

Next