Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei.Ism. Hajnal István - Horváth Sándor: Magyarország czímerei. Ism. Dőry Ferencz
kifejti, hogy az 1109-i görög szöveg nemcsak hogy nincs erőszakosan összhangba hozva a latin oklevéllel, de a két oklevél birtokjogi felfogásában, a helynevek írásában két egészen különböző korszak tükröződik vissza. Szt. István híven másolt oklevelének tartja tehát a görög oklevelet, mely keleti görög hatás alatt készült. Oklevelek hamisítása, czélzatos megváltoztatása különben sem fordul elő nálunk a XII. században, hiszen az írásos bizonyíték ekkor még nagyon kevés szerepet játszott. Hóman értekezésétől függetlenül vette Czebe munkáját vizsgálat alá Darkó Jenő a Philologiai Közlöny 1917-i évfolyamában. Ő Czebének paleográfiai érveit sem fogadja el. Legalább is oly joggal tartja a Kálmán korabeli másolót keleti görögnek, mint délitáliainak. Helyesli különben Czebe megállapítását, hogy az oklevél nyelve élő, vulgáris középgörög s írója született görög, aki az előkelő kanczelláriai gyakorlatban nem jártas. Darkó is hangoztatja, hogy Czebe theóriája érdekében nem fordított elég figyelmet a keleti összehasonlító anyagra ; úgy nyelvészeti, mint tárgyi bizonyítékai ez anyag bevonásával sorban megdőlnek. Czebe szépen s következetesen felépített elméletét minden részében lerombolja tehát e két kritika. Nyílt kérdés marad, honnan jött a görög oklevél másolója. A vitának mégis több, igen fontos eredménye van, eltekintve attól is, hogy Szt. István görög oklevelének hitelessége ellen intézett támadás sikertelen maradt. Czebe érdeme, amit bírálói is elismernek hogy nagy felkészültséggel ő kísérelte meg először az oklevélnek oklevéltörténeti környezetbe való helyezését. Jellemzését adta a görög szöveg fogalmazásának s fogalmazójának. Másrészt Hóman tárgyi magyarázatai általános becsűek ; oklevéltani fejtegetései felhívják figyelmünket a balkáni gyakorlattal való összefüggésekre. Darkó philologiai fejtegetései Czebe munkájával együtt a keleti és délitáliai görög oklevéltan mai ismerete mellett kimerítő jellemzését adják a görög szöveg sajátságainak. Meg kell jegyeznünk végül, hogy a latin szöveg írása nem a délitáliai latin okleveleket, hanem a tipikus nyugateurópai írásokat követi. Ha a görög szöveget született görög másolta, valószínű, hogy a latin oklevél egy másik kéznek a munkája. Ezért talán szükségtelen, hogy egy személyben keressük az oklevelek kiállítóját ; lehet, hogy a görög írónak a szöveg magyarázatán és másolásán kívül más szerepe nem volt. Hajnal István: Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei. Szombathely, 1917. 149. 1. Ismerteti Szt. László király okleveleit a kiadások és a reájuk vonatkozó irodalom felsorolásával. A doktori disszertácziók átlagán felülemelkedő készültséggel írt dolgozatnak czélkitűzése azonban még nem határozott s feladatainak megoldása felé még nem tud a kellő rendszerességgel haladni. A pécsi egyházmegye határait megállapító oklevéllel foglalkozik legbővebben és hitelességét vitatja. Érdekesek megfigyelései, amelyek alapján egyes oklevelek írásán és kifejezésein közvetlen franczia hatást állapít meg, de előadásában, mint gyakran más helyeken is, szűkszavú és sokszor homályos. Általánosságban is azt vallja, hogy a királyi okleveles gyakorlat sokkal inkább állott franczia, mint német hatás alatt ; nézetét azonban nem fejti ki bővebben. A szerző tág látóköre és ismeretei rendszeres munka és fegyelmezett módszer mellett jobban érvényesülnének. Hajnal István: Magyarország czimere. Uj czímertani elmélete alapján irta Horváth Sándor, magyar kir. országos levéltárnok. Budapest, 1921. Magyar lap és könyvkiadó rt. kiadása. 4-r. 39. Nagyhangú reklám előzte meg e munka megjelenését, hirdetve az előfizetési felhívásban, hogy Horváth Sándor könyve «abszolút tudományos értékű» mű, «feltétlenül nyeresége a magyar tudományos irodalomnak» s benne a szerző «a czimertan eddigi merev és téves elméletei ellen tudományos meggyőződésének egész erejével» felvéve a küzdelmet, «a középkori czimertan teljes és helyes, megértéséhez nyújt biztos alapot». Minthogy a kiadó gondoskodott róla, hogy az előfizetési felhívás s a könyv széles körökben elterjedjen, indokoltnak látszik, hogy a Turul hasábjain is foglalkozzunk vele s tájékoztassuk felőle azokat az érdeklődőket, kiknek a munkát megszerezni nem áll módjukban. Horváth Sándor munkája voltaképen kis, 39 lapos füzet, mely, hogy többet mutasson, a papírnak csak egyik oldalára, ciceróval nyomatott. Leszámítva az illusztrácziókat, az üresen maradt térközöket s az egészen felesleges név- és tárgymutatót, a szöveg körülbelül 20 lapra zsugorodik össze. Ami tartalmát illeti, a szerző azt képzeli és azt állítja magáról, hogy felfedezte a heraldika ősforrásait, s ezzel olyan kulcsot nyert, melylyel a középkori czimerek jelentéseit megfejtheti. Felfedezése fontosságának érzetétől eltelve fölényes kijelentésekkel tér napirendre a hazai és külföldi heraldikusok tudatlasága és tévedései fölött, kimondva többek között, hogy «Magyarország czimeréről eddigelé sokan és sokféleképen irtak, csak helyesen és jól nem.» ítéletének megokolásába azonban nem bocsátkozik, csak alulírottra mér egy oldalvágást s feleste-