Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei.Ism. Hajnal István - Horváth Sándor: Magyarország czímerei. Ism. Dőry Ferencz

kifejti, hogy az 1109-i görög szöveg nemcsak hogy nincs erőszakosan összhangba hozva a latin oklevél­lel, de a két oklevél birtokjogi felfogásában, a hely­nevek írásában két egészen különböző korszak tük­röződik vissza. Szt. István híven másolt oklevelének tartja tehát a görög oklevelet, mely keleti görög hatás alatt készült. Oklevelek hamisítása, czélzatos megváltoztatása különben sem fordul elő nálunk a XII. században, hiszen az írásos bizonyíték ekkor még nagyon kevés szerepet játszott. Hóman értekezésétől függetlenül vette Czebe mun­káját vizsgálat alá Darkó Jenő a Philologiai Közlöny 1917-i évfolyamában. Ő Czebének paleográfiai érveit sem fogadja el. Legalább is oly joggal tartja a Kál­mán korabeli másolót keleti görögnek, mint délitá­liainak. Helyesli különben Czebe megállapítását, hogy az oklevél nyelve élő, vulgáris középgörög s írója született görög, a­ki az előkelő kanczelláriai gyakor­latban nem jártas. Darkó is hangoztatja, hogy Czebe theóriája érdekében nem fordított elég figyelmet a keleti összehasonlító anyagra ; úgy nyelvészeti, mint tárgyi bizonyítékai ez anyag bevonásával sorban meg­dőlnek. Czebe szépen s következetesen felépített elméle­tét minden részében lerombolja tehát e két kritika. Nyílt kérdés marad, honnan jött a görög oklevél másolója. A vitának mégis több, igen fontos ered­ménye van, eltekintve attól is, hogy Szt. István görög oklevelének hitelessége ellen intézett támadás siker­telen maradt. Czebe érdeme, a­mit bírálói is elis­mernek hogy nagy felkészültséggel ő kísérelte meg először az oklevélnek oklevéltörténeti környe­zetbe való helyezését. Jellemzését adta a görög szöveg fogalmazásának s fogalmazójának. Másrészt Hóman tárgyi magyarázatai általános becsűek ; oklevéltani fejtegetései felhívják figyelmünket a balkáni gyakor­lattal való összefüggésekre. Darkó philologiai fejtege­tései Czebe munkájával együtt a keleti és délitáliai görög oklevéltan mai ismerete mellett kimerítő jel­lemzését adják a görög szöveg sajátságainak. Meg kell jegyeznünk végül, hogy a latin szöveg írása nem a délitáliai latin okleveleket, hanem a tipikus nyugateurópai írásokat követi. Ha a görög szöveget született görög másolta, valószínű, hogy a latin oklevél egy másik kéznek a munkája. Ezért talán szükségtelen, hogy egy személyben keressük az okle­velek kiállítóját ; lehet, hogy a görög írónak a szöveg magyarázatán és másolásán kívül más szerepe nem volt. Hajnal István: Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei. Szombathely, 1917. 1­49. 1.­­ Ismerteti Szt. László király okleveleit a kiadások és a reájuk vonatkozó irodalom felsorolásával. A doktori disszertácziók átla­gán felülemelkedő készültséggel írt dolgozatnak czél­kitűzése azonban még nem határozott s feladatainak megoldása felé még nem tud a kellő rendszerességgel haladni. A pécsi egyházmegye határait megállapító oklevéllel foglalkozik legbővebben és hitelességét vitatja. Érdekesek megfigyelései, a­melyek alapján egyes oklevelek írásán és kifejezésein közvetlen fran­czia hatást állapít meg, de előadásában, mint gyakran más helyeken is, szűkszavú és sokszor homályos. Általánosságban is azt vallja, hogy a királyi okleveles gyakorlat sokkal inkább állott franczia, mint német hatás alatt ; nézetét azonban nem fejti ki bővebben. A szerző tág látóköre és ismeretei rendszeres munka és fegyelmezett módszer mellett jobban érvényesül­nének. Hajnal István: Magyarország czimere. Uj czímertani elmélete alapján irta Horváth Sándor, magyar kir. országos levéltárnok. Budapest, 1921. Magyar lap és könyv­kiadó r­t. kiadása. 4-r. 39­­. Nagyhangú reklám előzte meg e munka megjele­nését, hirdetve az előfizetési felhívásban, hogy Horváth Sándor könyve «abszolút tudományos értékű» mű, «feltétlenül nyeresége a magyar tudományos iroda­lomnak» s benne a szerző «a czimertan eddigi merev és téves elméletei ellen tudományos meggyőződésé­nek egész erejével» felvéve a küzdelmet, «a közép­kori czimertan teljes és helyes, megértéséhez nyújt biztos alapot». Minthogy a kiadó gondoskodott róla, hogy az előfizetési felhívás s a könyv széles körök­ben elterjedjen, indokoltnak látszik, hogy a Turul hasábjain is foglalkozzunk vele s tájékoztassuk felőle azokat az érdeklődőket, kiknek a munkát megszerezni nem áll módjukban. Horváth Sándor munkája voltaképen kis, 39 lapos füzet, mely, hogy többet mutasson, a papírnak csak egyik oldalára, ciceróval nyomatott. Leszámítva az illusztrácziókat, az üresen maradt térközöket s az egészen felesleges név- és tárgymutatót, a szöveg körülbelül 20 lapra zsugorodik össze. A­mi tartalmát illeti, a szerző azt képzeli és azt állítja magáról, hogy felfedezte a heraldika ősforrásait, s ezzel olyan kulcsot nyert, melylyel a középkori czimerek jelentéseit megfejt­heti. Felfedezése fontosságának érzetétől eltelve fölé­nyes kijelentésekkel tér napirendre a hazai és külföldi heraldikusok tudatlasága és tévedései fölött, kimondva többek között, hogy «Magyarország czimeréről eddig­elé sokan és sokféleképen irtak, csak helyesen és jól nem.» ítéletének megokolásába azonban nem bocsát­kozik, csak alulírottra mér egy oldalvágást s feleste-

Next