Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei.Ism. Hajnal István - Horváth Sándor: Magyarország czímerei. Ism. Dőry Ferencz

47 -es módon, két lapon keresztül támadja Bal Jeromos­nak komolyan nem is vehető kis munkáját («Magyar­ország czimerének eredetét és jelentését megfejti Bal Jeromos.» Lőcse, 1907.), melyben a magyar czimer képleges értelmét német szövegből akarta megfejteni. Az az titkos kulcs, a melyet a heraldikusok eddig nem ismertek, nem egyéb, mint a Physiologus néven ismert, a kereszténység első századaiból származó s a középkoron át különféle szerkezetekben és külön­böző nyelveken elterjedt irat, mely az akkori naiv természetrajzi ismeretekhez képest, valóságos vagy képzelt állatok, növények és ásványok meseszerű babonás tulajdonságait leirva, azoknak vallás-erkölcsi allegorikus jelentését a Szentírásból vett szövegek segítségével magyarázza és belőlük erkölcsi tanulsá­gokat von le. Hogy a középkori művészetben és heraldikában megnyilvánuló jelképes ábrázolásnak egyik főforrása csakugyan a Physiologus volt, nem vonhatjuk kétségbe. A Physiologuson nem volt fel­fedezni való, minthogy ezelőtt is ismerték. Külföldön egész irodalma van, s mint másutt maga Horváth Sándor is beismeri, («A Physiologus, külön lenyo­mat az Ethnographia 1921. évfolyamából.» 1. 1.) a hazai irodalom is tudott róla. Az sem áll, hogy a heraldikusok egyáltalán nem használtak volna. Példa rá épen Anthony v. Siegen­feldnek Horváth Sándor által is idézett s alapvetőnek mondott munkája: «Das Landeswappen der Steier­mark»,­ melyben részletesen foglalkozik a Physiologus­sal s a görög, kétféle latin, angolszáz s kétféle ó-német Physiologusnak a párduczra vonatkozó részét a füg­gelékben eredetiben közli is. Ugyanő felsorol még egyéb középkori természetrajzi munkákat is, melyek szintén forrásai voltak az állatsymbolikának. Horváth Sándornak tehát csak abban van igaza, hogy nálunk még nem használták a Physiologust czimerek jelké­pes értelmének megfejtésére s az ő érdeme, hogy a hazai heraldikusok figyelmét rá felhivta. Abból azonban, hogy a Physiologus vagy egyéb középkori munkák segítségével esetleg sikerül egyes czimereink symbolikus jelentését bizonyos valószínű­séggel magyarázni, még korántsem következik, hogy minden czimernek van képleges jelentése, s hogy épen azt jelképezi, a­mit a Physiologus tanit. A szerző e részben messze túllő a czélon s olyan utakra téved, a melyek a tudomány mesgyéjén már kivül esnek. Nevezetesen igy ír fenntebb emlitett czikkében : (A Physiologus. 4­1.) «Már az eddig rendelkezésemre álló források alapján állithatom, hogy ugy a külföldi, mint a hazai czimertan nem egyéb, mint keresztény vallás-erkölcsi jelképezés azon czélból, hogy részint követendő, részint­ pedig kerülendő, elrettentő példá­kat, típusokat, mintaképeket állítson a kitüntettek és a szemlélők elé. Vagy pedig, hogy a Szentírásból vett örökérvényű mondásokat, példabeszédeket juttas­son az illetők eszébe, hogy ezzel állandóan a jó erkölcs követésére serkentsen». Ez a felfogás nála mintegy rögeszmévé válik, mely arra ösztönzi, hogy vallás­erkölcsi értelmet keressen olyan czimerekben is, ahol annak nyilvánvalóan semmi alapja sincs. Főforrása a Physiologus, de a­hol ez felmondja a szolgálatot, ott egyéb állítólagos czimertani forrásokba is bele­kapasz­kodik, s nem riad vissza olyan gondolatfű­zéstől sem mely egyenesen megdöbbenti az olvasót. Hogy ez hová vezet, arra szomorú példát nyújt Magyarország és társországai czimereinek előttünk fekvő magyará­zata. Lássuk tehát ezt röviden összefoglalva. A magyar czimer jobboldali, vörös-ezüst csikós mezeje s Horvátország vörös-ezüst koc­kás czimere a szerző szerint, mint minden mesteralak, Krisztus urunkat jelképezi. Kiindulva ugyanis abból, hogy az ó-szövetségi Szentírásban az Énekek Éneke (5. rész 10. vers.) allegorikus értelemben Krisztusra alkalmazza e szavakat : «Az én szerelmesem fehér és piros, választott ezrek közöl,» ezzel már eldöntöttnek jelenti ki, hogy ez a vers a mesteralakok ősforrása, s hogy mindenféle mesteralak s bármelyik heraldikai szin egyaránt Krisztus urunkat jelképezik, a mit az is bizonyit, hogy őt tanítványai « mester »-nek hívták, s hogy a mesteralakok a külföldi heraldikában Ehren­stücke, pièces honorables, h­onoraria senti symbola vagy hieroglypha, icones fetiales s más hasonló elnevezé­sekkel is jelöltetnek. Bizonyítékul felsorakoztatja még a Physiologust is, mely szerint a párducz szintén Krisztus urunk jelképe, s előle a sárkány (­ az ördög) barlangjába búvik és ott mint élettelen tömeg hever. Ezt a leirást a szerző betűszerinti értelemben ábrá­zolva látja a spanyol hg. Albuquerque család czime­rében, melynek egyik változata aranynyal függöny­zött zöld mezőben egy sárkányt s az arany függöny­ben mindkét oldalt egy-egy vörös czölöpöt tüntet fel. Párduez nem látható a czímerben , ebből tehát a szerző szerint az következik, hogy jelképileg vann jelen ; jel­képe pedig nem lehet más, mint a vörös czölöp, s ezzel készen van az egyenlet , minthogy Krisztus urunk jelképe a párduez, a párduezot pedig helyettesíti a czölöp, tehát a czölöp, vagyis a mesteralak szintén őt symbolizálja. Ezek után már nem lephetnek meg a magyar czímer többi részeiről adott magyarázatok sem ; velük tehát röviden végezhetünk. Minthogy a Physiologus egy helyen a hegyre legelni menő szarvast a Krisz­tushoz menő lélekhez hasonlítja. Horváth Sándor : Forschungen zur Verfassungs und Verwaltungs­geschichte d. Steiermark. III. Bd. 1900.

Next