Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei.Ism. Hajnal István - Horváth Sándor: Magyarország czímerei. Ism. Dőry Ferencz
47 -es módon, két lapon keresztül támadja Bal Jeromosnak komolyan nem is vehető kis munkáját («Magyarország czimerének eredetét és jelentését megfejti Bal Jeromos.» Lőcse, 1907.), melyben a magyar czimer képleges értelmét német szövegből akarta megfejteni. Az az titkos kulcs, a melyet a heraldikusok eddig nem ismertek, nem egyéb, mint a Physiologus néven ismert, a kereszténység első századaiból származó s a középkoron át különféle szerkezetekben és különböző nyelveken elterjedt irat, mely az akkori naiv természetrajzi ismeretekhez képest, valóságos vagy képzelt állatok, növények és ásványok meseszerű babonás tulajdonságait leirva, azoknak vallás-erkölcsi allegorikus jelentését a Szentírásból vett szövegek segítségével magyarázza és belőlük erkölcsi tanulságokat von le. Hogy a középkori művészetben és heraldikában megnyilvánuló jelképes ábrázolásnak egyik főforrása csakugyan a Physiologus volt, nem vonhatjuk kétségbe. A Physiologuson nem volt felfedezni való, minthogy ezelőtt is ismerték. Külföldön egész irodalma van, s mint másutt maga Horváth Sándor is beismeri, («A Physiologus, külön lenyomat az Ethnographia 1921. évfolyamából.» 1. 1.) a hazai irodalom is tudott róla. Az sem áll, hogy a heraldikusok egyáltalán nem használtak volna. Példa rá épen Anthony v. Siegenfeldnek Horváth Sándor által is idézett s alapvetőnek mondott munkája: «Das Landeswappen der Steiermark», melyben részletesen foglalkozik a Physiologussal s a görög, kétféle latin, angolszáz s kétféle ó-német Physiologusnak a párduczra vonatkozó részét a függelékben eredetiben közli is. Ugyanő felsorol még egyéb középkori természetrajzi munkákat is, melyek szintén forrásai voltak az állatsymbolikának. Horváth Sándornak tehát csak abban van igaza, hogy nálunk még nem használták a Physiologust czimerek jelképes értelmének megfejtésére s az ő érdeme, hogy a hazai heraldikusok figyelmét rá felhivta. Abból azonban, hogy a Physiologus vagy egyéb középkori munkák segítségével esetleg sikerül egyes czimereink symbolikus jelentését bizonyos valószínűséggel magyarázni, még korántsem következik, hogy minden czimernek van képleges jelentése, s hogy épen azt jelképezi, amit a Physiologus tanit. A szerző e részben messze túllő a czélon s olyan utakra téved, a melyek a tudomány mesgyéjén már kivül esnek. Nevezetesen igy ír fenntebb emlitett czikkében : (A Physiologus. 41.) «Már az eddig rendelkezésemre álló források alapján állithatom, hogy ugy a külföldi, mint a hazai czimertan nem egyéb, mint keresztény vallás-erkölcsi jelképezés azon czélból, hogy részint követendő, részint pedig kerülendő, elrettentő példákat, típusokat, mintaképeket állítson a kitüntettek és a szemlélők elé. Vagy pedig, hogy a Szentírásból vett örökérvényű mondásokat, példabeszédeket juttasson az illetők eszébe, hogy ezzel állandóan a jó erkölcs követésére serkentsen». Ez a felfogás nála mintegy rögeszmévé válik, mely arra ösztönzi, hogy valláserkölcsi értelmet keressen olyan czimerekben is, ahol annak nyilvánvalóan semmi alapja sincs. Főforrása a Physiologus, de ahol ez felmondja a szolgálatot, ott egyéb állítólagos czimertani forrásokba is belekapaszkodik, s nem riad vissza olyan gondolatfűzéstől sem mely egyenesen megdöbbenti az olvasót. Hogy ez hová vezet, arra szomorú példát nyújt Magyarország és társországai czimereinek előttünk fekvő magyarázata. Lássuk tehát ezt röviden összefoglalva. A magyar czimer jobboldali, vörös-ezüst csikós mezeje s Horvátország vörös-ezüst kockás czimere a szerző szerint, mint minden mesteralak, Krisztus urunkat jelképezi. Kiindulva ugyanis abból, hogy az ó-szövetségi Szentírásban az Énekek Éneke (5. rész 10. vers.) allegorikus értelemben Krisztusra alkalmazza e szavakat : «Az én szerelmesem fehér és piros, választott ezrek közöl,» ezzel már eldöntöttnek jelenti ki, hogy ez a vers a mesteralakok ősforrása, s hogy mindenféle mesteralak s bármelyik heraldikai szin egyaránt Krisztus urunkat jelképezik, a mit az is bizonyit, hogy őt tanítványai « mester »-nek hívták, s hogy a mesteralakok a külföldi heraldikában Ehrenstücke, pièces honorables, honoraria senti symbola vagy hieroglypha, icones fetiales s más hasonló elnevezésekkel is jelöltetnek. Bizonyítékul felsorakoztatja még a Physiologust is, mely szerint a párducz szintén Krisztus urunk jelképe, s előle a sárkány ( az ördög) barlangjába búvik és ott mint élettelen tömeg hever. Ezt a leirást a szerző betűszerinti értelemben ábrázolva látja a spanyol hg. Albuquerque család czimerében, melynek egyik változata aranynyal függönyzött zöld mezőben egy sárkányt s az arany függönyben mindkét oldalt egy-egy vörös czölöpöt tüntet fel. Párduez nem látható a czímerben , ebből tehát a szerző szerint az következik, hogy jelképileg vann jelen ; jelképe pedig nem lehet más, mint a vörös czölöp, s ezzel készen van az egyenlet , minthogy Krisztus urunk jelképe a párduez, a párduezot pedig helyettesíti a czölöp, tehát a czölöp, vagyis a mesteralak szintén őt symbolizálja. Ezek után már nem lephetnek meg a magyar czímer többi részeiről adott magyarázatok sem ; velük tehát röviden végezhetünk. Minthogy a Physiologus egy helyen a hegyre legelni menő szarvast a Krisztushoz menő lélekhez hasonlítja. Horváth Sándor : Forschungen zur Verfassungs und Verwaltungsgeschichte d. Steiermark. III. Bd. 1900.