Turul 1924 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum családi levéltárai

lö­ jük azzal, hogy az azóta elmúlt 10 év alatt a Ma­gyar Nemzeti Múzeumba örökletétként beérkezett újabb 25 családi levéltárat a névsor kiegészítése végett szintén felsoroljuk : Abaffy, báró Aczél, Ányos, Bezerédj (kámi), Bitskey, gróf Brunswik, Fazekas, Füzesséry, Hiemer, báró Jeszenszky, Kazy, Klauzál, Lorberer, Madách, báró Majthényi (első bárói ág), Mándy, Nedeczky, Nyárády, Podhradszky, Rákóczi-Aspremont, Rötth, Sényi, bártfai Szabó, Szádeczky-Kardoss, Szilassy. Vagyis a mostani és a régi névsor alapján megállapítható, hogy a családi letéteményezés intézményesítése gondolatának felvetésétől számított és a mai napig eltelt 50 év alatt 124 családi levéltár került a Ma­gyar Nemzeti Múzeum tudományos gondjai és őrzése alá, az utolsó 10 év alatt pontosan 25-tel szaporodott a letéteményezett családi levéltárak száma, a világháború kitörése óta még ennél is többel. A jelenlegi év első háromnegyede is három új családi levéltárat (Szilassy, Szádeczky-Kardoss, Abaffy) tüntet fel az ily vonatkozású gyarapodá­sok terén, ami igen kedvező arányszámnak mond­ható. Úgy ezen évnek, mint az egész 10 évi ciklus­nak a gyarapodási arányszáma, noha a letétemé­nyezés intézményesítése egész 50 éves időtartamá­nak átlagos szaporodásának felel meg, mégis a ren­desnél sokkal kedvezőbbnek és nagyobbnak te­kintendő azon egyszerű oknál fogva, hogy a meg­szállás következtében 7 év óta már csak az ország területének egyharmad része szolgáltathatja to­vábbi élő forrásként a letéteményezés tárgyát , az új családi levéltárakat. Ez pedig majdnem két­száz százalékos javulást és fejlődést jelent ily vo­natkozásban. A világháború kitörése óta tapasztalt ezen nagyobb szaporodási arány egyáltalán nem tekinthető véletlenségnek, hanem annak tulajdo­nítandó, hogy mindazon okok, melyek szükségessé és kívánatossá teszik úgy az egyes családok ré­szére, mint a tudomány és a Magyar Nemzeti Mú­zeum számára ezen üdvös eljárás foganatosítását, különös mértékben érvényesültek az említett idő­szak alatt és a régi állapotok megváltozásával és a mai világpolitikai helyzet beállásával ezen okok természetesen még hatványozottabb mértékben forognak fenn. De ugyanezt bizonyítja egy másik örvendetes jelenség is. A múzeumi levéltár utolsó tíz év alatti gyarapodási statisztikája ugyanis nemcsak 25 új családi levéltár letéteményezését tünteti fel, ha­nem a letéteményezett családi levéltárak anyagá­nak állományában igen számbavehető szaporodást jelentenek a már letéteményezett családi levél­tárakhoz utólag és pótlólag beküldött kiegészíté­sek is. Húsz családi levéltárhoz érkezett ezen idő­szak alatt 31 ízben kisebb vagy nagyobb terjedelmű kiegészítő anyag, mely a következőképpen oszlik meg az egyes letéteményező családok között : Bugarin-Horváth (két ízben), cserneki és tarkeői Dessewffy, Dőry, gróf Forgách (két ízben), Görgey, Hertelendy, Ibrányi, báró Jeszenszky, Kolosy, Kossuth, Kvassay, Péchy, Podhradszky (négy íz­ben), Reviczky (három ízben), Rosty, Rötth, Som­bory, gróf Széchényi (öt ízben), Tarányi-Oster­huber, Ebeczki, Tihanyi. Ezzel szemben a közel 40 éves azelőtti korszakban 37 családi levéltárhoz 118 ízben kaptunk kiegészítő anyagot. A legbuz­góbb és legszorgalmasabb családok a kiegészíté­sek küldésében ezen régebbi időszakban a gróf Forgách-család 8 ízbeni kiegészítéssel, a Péchy­család 9 ízbeni kiegészítéssel, a Görgey-család 10 ízbeni küldeménnyel és a gróf Széchényi-család 14 ízbeni kiegészítéssel, mely utóbbi család külön­ben a Péchy-családdal együtt a mai napig sem szűnt meg állandóan gondoskodni a letéteménye­zett anyag folytonos gyarapításáról. Az arány­szám az utolsó 10 év alatti ily természetű gyara­podásokban látszólag nem feltűnően nagyobb, mint az azelőtti 40 éves ciklusban, különösen ha csak az időtartamot vesszük tekintetbe, valóságban azonban itt is legalább ugyanazt a százalékos szá­mítást és fejlődést kell elérnünk, mint az új csa­ládi levéltárak statisztikai kimutatásánál, mert itt is a fősúlyt arra kell fektetnünk, hogy az utolsó hét év alatt az ily természetű gyarapodási forrás területe is szintén 66%-kal lett kisebb, mint volt az azelőtti 40 éves időközben. Vagyis e szerint az utolsó 10 év alatt úgy az új letéteményezések által, mint a régebben letéteményezett családi levél­tárakhoz beküldött kiegészítések által elért gya­rapodás a családi levéltári anyagban körülbelül 200 %-os fejlődést és haladást mutat a 40 évvel azelőtti állapotokhoz képest, még­pedig mindkét vonatkozásban általában ugyanazon okok miatt, t. i. a háborús viszonyok összes következményeik­kel együtt szomorúan alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy az egyes családi levéltárak tulajdonosait meggyőzzék arról, mily helyes és üdvös előrelátás­ból fakadtak a családi levéltárak örökletétemé­nyezésének intézményesítésére szolgáló motívumok. Különben a már letéteményezett családi levél­tárak anyagának gyakori kiegészítései igen egy­szerű indokolásban találják meg a magyarázatu­kat. A már egyszer örökletétként elhelyezett, kü­lön kezelt és külön felállított családi levéltárak nemcsak egymagukban is önálló külön gyűjtemé­nyeket jelentenek, hanem egyben élő és állandó fejlődésnek és szaporodásnak örvendő külön levél­tári organizmusokat is képeznek az egész múzeumi nagy gyűjteménynek közös magasabbrendű életet és rendeltetést biztosító komplexumában. Idők folyamán egy családi levéltár alkotórészei a csa­lád esetleges nagyobb mérvű szétágazása követ­keztében ugyanazon család különböző ágai közé oszlanak és szóródnak szét , de még ha ilyen rami­fikáció nem is fordulna elő valamelyik családban, a családi iratok így is könnyen szétkerülhetnek a család különböző tagjainak birtokába. A család­nak eminens érdeke, hogy az így ágak vagy csa­

Next