Turul 1926 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Áldásy Antal: Fraknói Vilmos emlékezete
lönbözőbb egyházi kiváltságok adományozására vonatkoznak és a magyar nemzetségek és kisebb nemesi családok középkori történetére rendkívül bő anyagot tartalmaznak, melyek csak egyes névadatokból állanak ugyan, de még így is nagy nyereséget jelentenek a középkori magyar családtörténetre. Fraknóinak másik, folyóiratunkban megjelent dolgozata «Genealógiai kérdések» címen Vasvári Miklós esztergomi érsek származásához közöl adatokat Nagy Lajosnak 1355 március 27-iki adománylevele alapján, melynek adatai segítségével az érsek családjának leszármazási fája a XIII. század végétől egészen a XIV. század 80-as évéig összeállítható. E dolgozat megírására Fraknói régi barátjának, Pór Antalnak felszólalása adott alkalmat, ki történetíróinktól az érsek családjára vonatkozó újabb adatok közlését kérelmezte volt. Fraknói ebben a dolgozatában úgy nyilatkozott, hogy nem számíthatja ugyan magát a genealógusok díszes társaságához, de azért igyekezett az általa írt életrajzokban az egyes családok múltját is felderíteni. Tényleg azokban az életrajzokban, melyeket a magyar történet egyes kimagasló alakjairól közzétett, az illető családok történetére is kiterjeszkedik, azonban legtöbbnyire csak az irodalom alapján, melyet egyes esetekben kézirati anyaggal egészített ki. E genealógiai részek általában rövid terjedelműek, kivételt a Hunyadi Mátyásról írt életrajz képez, melyben Mátyás származására részletesebben kiterjeszkedik. Évekkel utóbb folyóiratunkban még egyszer visszatért a Hunyadi-ház származásának kérdésére «Hunyadi János származása és a vajdahunyadi freskók» című dolgozatában, melyben Möller Istvánnak, Magyarország műemlékei IV. kötetében megjelent tanulmányával foglalkozik, kimutatva, hogy azok a következtetések, melyeket Möller a freskók alapján Hunyadi János származására nézve levon, bebizonyítottnak mondva azok alapján Hunyadi János származását Zsigmond királytól, nem felelnek meg a valóságnak. Csodálatosnak tűnhetik fel, hogy Fraknóit, aki egész életét szakadatlan levéltári kutatásokban töltötte el, akinek kezén a közép- és újkori iratok ezrei fordultak meg, a magyar családok múltja oly kevéssé vonzotta. De megértjük munkásságának ezt a hiányát, ha tekintetbe vesszük történetírói egyéniségét, mely őt kezdettől fogva a politikai történet nagyszabású problémái felé irányította, melyek művelésében utolérhetetlen mesternek bizonyult. De a magyar családtörténet és általában a történeti segédtudományok Fraknóinak mégis nagyon sokat köszönhetnek. Az általa szerkesztett vagy kezdeményezésére megjelent oklevéltárak terjedelmes családtörténeti anyagot foglalnak magukban és oklevéltani, pecséttani és heraldikai ismereteinket is számtalan érdekes adattal gyarapították. Ilyenek a Monumenta Vaticana vállalatban megjelent publikációk, a Római Szent Lélek Társulat anyakönyve, mely százakra menő bejegyzéseivel nemzetségeink középkori családfáinak kiegészítésére rendkívül becses anyagot rejt magában, a IX. Bonifác pápa bulláit tartalmazó kötetek, melyek egyháztörténeti anyaguk mellett a családtörténetre is értékes forrást képeznek, a pápai tizedszedőknek Fraknói kezdeményezésére Fejérpataky László által készített jegyzékei, melyek a XIV. századi birtok- és földrajztörténeti és családtörténeti ismereteinket viszik előbbre, a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis, melynek kötetei épp úgy, mint az előbbiek, családtörténeti szempontból még nincsenek teljesen kiaknázva és a családtörténeti kutató úgy a családi összeköttetésekre, mint a birtoktörténetre még mindig fog bennük még fel nem használt adatra bukkanni. Fraknói Vilmosnak e dolgozatai jóformán ki is merítik tudományos munkásságát a történeti segédtudományok terén. De Fraknói nevéhez két alkotás fűződik, melyek létesítésével elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a történeti segédtudományok közül. Mindkettő a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában kifejtett működéséhez kapcsolódik, melynek őrévé 1875-ben neveztetett ki. Az egyik a családi levéltáraknak örök letéteménykép való elhelyezése a Nemzeti Múzeum Könyvtárában. Fraknói ezzel kettős célt kívánt elérni. Az egyik megmenteni a családi levéltárakat az esetleges megsemmisülés veszélyétől, melynek azok, ha a családnál maradnak, minden elővigyázat dacára, ki vannak téve. A másik, hogy a családi levéltárak anyagát megfelelő feltételek mellett a tudományos kutatás számára könnyen hozzáférhetővé tegye. E mellett Fraknóit az a meggyőződés is vezette, midőn e tervét megvalósít