Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Kölcsey Dezső: A Kölcsey máskép Szente-Mágocs-nemzetség. Ism. Tóth László - Dr. Lukcsics Pál: Szent László király ismeretlen legendája. Ism. Váczy Péter

104 rend, a ferencesek és a dom­onkosrendűek, voltak az első szerzetesrendek, amelyek az egész keresztény világra kiterjedő közvetlen központi kormányzattal rendelkeztek. Ez a központosítás magyarázza meg, hogy a rendi tradíció, a rend kebelén belül, az egész vilá­gon általánossá lesz. Nemcsak a rend legkiválóbbjai, de még azok is, akiknek hírneve egy ország határain belül maradt, részesei lesznek a rend egyetemes tradícióinak. Kultuszuk haláluk után kegyelettel őriz­tetik messze hazájuk határain túl, mindenütt, ahol csak a rend el van terjedve. Ez magyarázza meg, hogy a magyar szentek és boldogok tisztelete olyannyira el­terjedt a középkor vége felé az egész nyugati keresz­ténységben, de különösen Itáliában. Különösen a dominikánusok ápolták erősen a rendi szentek és bol­dogok kultuszát, úgy írott emlékekben, mint templo­maik ikonográfikus ábrázolásaiban. Ezért találni arány­lag olyan sok magyar vonatkozást a XVI. századi domi­nikánus irodalomban, és aránylag szépszámú ikono­gráfikus ábrázolását a magyar dominikánus szenteknek és boldogoknak, közöttük olyanokét is, akiknek emléke már csaknem teljesen elhomályosult a magyarországi tradícióban. (V. ö. Századok, 1927. 186—8. 11.) Vitéz Málnási Ödön tehát szerencsés kézzel válasz­totta ki Csáki Móric dominikánus életét, amikor azt népszerű formában ugyan, de mégis az oklevelek és akták alapján megismertetni akarja szélesebb kör­ben is. Kár, hogy kis munkája, bár széles olvasottságot árul el, mégis téves utakon halad. A szerző tudniillik előadásával azt akarja valószínűvé tenni, illetőleg bebizonyítottnak venni, hogy Csáki Móric a ma is élő gróf Csáky-család közvetlen ősei közé tartozik. Ha vitéz Málnási tényleg áttanulmányozta mindazokat a műveket, amelyeknek címét felsorolja, akkor lehe­tetlen, hogy Karácsonyi János nagy munkájának (A Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I. kötet 297., 334., III. kötet, 160—1­­11.) senki által meg nem cáfolt adatai meg nem győzték őt arról, hogy Csáki Móric a Csák-nemzetség Ugodi-ágából származik. Ezzel szemben a ma is élő gróf Csáky-család a Zsidó­nemzetségből származik és a két nemzetség leszár­mazása egyáltalán nem hozható kapcsolatba egy­mással. (V. ö. részletesen : Karácsonyi János : A gróf Csákyak és Becskyek ősei, Turul, 1893, 105—11. 11.) Ezen a körülményen még az a körülmény se változtat egy jottányit sem, hogy a gróf Csáky-családban a XVIII. század elején olyan tradíció élt, amely Csáki Móricot, helyesen a Csák nb. Ugodi Móricot a család ősei közt tisztelte. Ilyen genealógiai tévedések ma már igazán nem tartoznak a követendő példák közé. Kár volt vitéz Málnásinak ezt az elavult, hamis nézetet magáévá tenni, veszélyeztette vele egyébként szorgalommal és szeretettel készült munká­jának a becsét. Tóth László. Kölcsey Dezső: A Kölcsey máskép Szente-Mágocs­nemzetség. Kölcsey Ferenc, Budapest, 1930. A szerző kiadása. 8-ad r., 79 1. 5 genealógiai táblával. A mai viszonyok között kétségkívül elismerés és méltánylás illeti meg azt, aki a költséget és fárad­ságot nem kímélve, erejét — az idealizmus lángjától lelkesítve — családja történetének felkutatására és közzétételére szenteli. Csak az élet felületes szemlélője hiheti azt, hogy a genealógia művelése hiábavaló fáradozás, a családi hiúság ápolása volna csupán. Természetesen a genealógiai tudomány módszerei is változásoknak, a fejlődés örök törvényeinek vannak alávetve. Tudományágunk legújabb külföldi termésé­ből világosan látható, hogy a genealógia nem csupán ősfák összeállítása többé, hanem jelentős segédtudo­mánya úgy a gazdaságtörténet, mint szociológiai, anthropológiai és más, a társadalom megismerésével foglalkozó tudományoknak. Erre halad a genealógia új útja. Éppen Kölcsey Dezső példája mutatja, hogy tár­sadalmunkból nem veszett ki az érdeklődés a genea­lógia iránt. Persze nála ez még inkább a készségben nyilatkozik meg, mert módszeres felkészültsége őt még inkább a régi amatőr­ genealógusok közé sorolja. Ezért nem is tartjuk helyénvalónak vitatkozni egyik­másik — szerinte végleg eldöntött — állításával, vagy gáncsolni módszerbeli fogyatkozásait. Ellenben készséggel elismerjük, hogy a leszármazási táblák összeállításával, különösen az újabb kor kutatói számára hasznos munkát végzett, szintúgy az ide­vonatkozó irodalom bibliográfiájának gondos össze­állítása a jegyzetekben, jó szolgálat volt a Kölcsey­család történetének jövő kutatói számára. T. L. Dr. Lukcsics Pál: Szent László király ismeretlen legendája. Budapest, 1930. 8° 35­1. Az utóbbi időben többen foglalkoztak a vatikáni könyvtár Képes Legendáriumával, melyet 1910-ben Poncelet Albert ismertetett Catalogus codicum hagio­graphicorum Latinorum Bibliothecae Vaticanae című művében. Nálunk Kari Lajos mutatott rá először a kódex becses irodalomtörténeti vonatkozásaira, míg a képsorozat ikonográfiai érdekességeit Péter András méltatta több ízben. A kódex képei közkézen forgó legenda-szövegeknek felelnek meg. Ez indította Lukcsics Pált arra, hogy a magyar szentek életéből vett képek párhuzamos legenda-szövegeit megkeresse. Szent Gellért és Szent Imre képes története a szentek ismert legendáját követi. Szent László története ezzel szemben több ponton eltér az eddig ismert Szent László-féle legendák­tól. Lukcsics most már a miniatúrák és az azokat kísérő magyarázó sorok alapján megkísérli az elveszett legenda-variáns rekonstrukcióját. Ez az elveszett legenda-változat a XIV. század végén már létezett, miután nem tehető fel, hogy éppen Szent László életével kapcsolatban a miniátor maga végzett volna «szövegkritikai munkát». Ennek a változatnak tartal­maznia kellett Szent László fehérvári bevonulását, koronázását, a kunok és Salamon legyőzése után megtartott hálaadó körmenetet, Bolgár-Fehérvár csodálatos felgyújtását, az ördöggel és a démonnal vívott küzdelmét, legendás csatáját a kun sereggel a forrásai pedig a Szent Lászó-kori Gesta Ungarorum és a korzendonki és mondseei kéziratokból ismert variánsok lehettek. A könyv közli a legendárium magyar vonatko­zású képeit, továbbá Benedek nagyváradi püspök két szentbeszédét, melyeknek tartalmát annak idején Bunyitay Vince ismertette. Váczy Péter.

Next