Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. A Turul múlt évfolyamának utolsó füzetében a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának az 1929. év első felére eső gyarapodásait ismertettük e rovatban. Ezúttal folytatólagosan ugyanezen év második felének szaporulatáról számolunk be a szo­kott korrendben, s utalással anyagunknak leginkább három főúton : örök­letét, ajándékozás és vétel útján előállott gazdagodására. Pénzbeli ellátásunknak a mai viszonyokhoz mér­ten szűkrevont kötöttsége csak korlátolt határok közt engedett meg vásárlást. Azért így is sikerült egy 20 darabból álló, jórészt a /^­nemzetségből származó Sítóey-családra vonatkozó becses közép­kori oklevélcsoportot megvennünk, mely egyben e félévi szerzeményeink legrégibb eredeti darabjait is tartalmazza. Ezek egyike tatárjárás előtti, csekély számban fennmaradt okleveleink számát gyarapítja . 1238 körüli időből való és az elidegenített várjavak visszaszerzésére kiküldött királyi bizottság (Kázmér veszprémi püspök, Hahót vasvári és Pál fehérvári ispán) kiadványa. Még más két Árpádkori oklevél is van e vételben : Balduin vasvári ispán 1244 körüli évekből származó oklevele és a vasvári káptalannak a XIII. század végéről való, szintén év nélküli ki­adványa. A sorozat tartalmaz még hat Anjou-kori és tizenegy, a XIV. század végétől a mohácsi vészig terjedő időben kiadott, többnyire királyi, ország­bírói és hiteleshelyi (vasvári, győri, csanádi káptalani, csornai és kapornaki konventi), továbbá hazai gya­korlatunkban meglehetősen ritkán előforduló két közjegyzői oklevelet. Utóbbiak egyike 1475-ben Kalo­csán kelt, a másik 1523-ból, Szentgróthi Márton köz­jegyzőtől való. Kiadványainak csekély száma miatt ritkaságszámba m­egy a somlyóvásárhelyi apáca­konventnek szintén vétel útján szerzett, 1521-ből való függőpecsétes oklevele. E félévben történt örökletéteményezések közül a Gámán-család levéltárával 11 darab középkori ok­levél jutott hozzánk. Legrégibb darabja : 1434-ből a csanádi káptalan kiadványa. Ez oklevelek legnagyobb része Krassó-Szörény megyei vonatkozású. Ismer­tetésüket itt mellőzhetjük, mert Pesty Frigyes «A szörényi bánság történeteiben mind kiadta. Az Ikácsi- és Attvai Péter ffy-család levéltárának a közel­múltban letéteményezett újkori anyagához, melyet alább ismertetünk, röviddel azután annak középkori része is beérkezett. Áll pedig az 1452. évvel kezdő­dőleg tíz darab eredeti és három darab újabbkori másolatban fennmaradt oklevélből. Túlnyomóan Ugocsa vármegye hatóságának és a leleszi konvent kiadványai s a Hethényi- (Fejes és Bedő) család ügyei­ről szólnak. Szinyey M­er­se Jenő régebben letett csa­ládi levéltárát egy XV. századvégi töredékes papír­oklevéllel egészítette ki. Családjára vonatkozik s benne «Ludovicus Florianus de Ferraria» és Estei Hyppolit bíbornok nevei is olvashatók. Oklevelek hasonmásaiból álló fény­képgyűjtemé­nyünk gyarapodása e félévben érték és mennyiség­tekintetében is számottevő. Pogrányi Nagy Félix megszerezte számunkra II. Endre, Horvát-, Dalmát­ország és Chulmia hercege által a pharai püspökség részére 1198-ban kiadott, a bécsi Staatsarchivból újabban Belgrádba vitt oklevél fényképét. Beszerez­tük Miklós esztergomi érsek 1183. évi, az Országos Levéltárban őrzött oklevelének is a fényképes máso­latát. Három lovaspecsét fényképét. Az Os­-nemzet­ség öt darab legrégibb, az 1220—1301. évekből való oklevelének facsimiléivel e nemzetség még egyetlen élő tagja, Ostffy Lajos ny. főispán ajándékozta meg a Levéltári Osztályt. Hasonlóképpen az ő ajándéka II. Endre király egy 1222-i függőpecsétjének és hat darab más középkori oklevélnek a fényképe is. Közü­lük három Árpádkori oklevélről készült, melyeket családjának ostffiasszonyfai levéltára őriz, míg a másik háromnak eredetije Sopron vármegye levél­tárában található. Nagyszámmal gazdagította e gyűjteményünket báró Petrichevich-Horváth­ Emil ny. államtitkár A kolozsvári Erdélyi Múzeumban letett családi levél­tára 21 középkori és a XVI. századbeli újkori darab­jának fényképeit ajándékozta levéltárunknak. Leg­nagyobb részük az adományozó egyik anyai ősének a családja, a Síky-család iratairól készült. (E család leszármazásáról lásd : Turul, 1908. évf. 139. és köv. 1.) Ezzel a csoporttal került hozzánk a Lukyak Zsigmond­korabeli, 1418-ban Konstanzban kiadott címeres­levelének a fényképe is, melyről megállapítható, hogy a rajta levő címert Zsigmond király két, ugyanazon

Next