Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő
MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. A Turul múlt évfolyamának utolsó füzetében a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának az 1929. év első felére eső gyarapodásait ismertettük e rovatban. Ezúttal folytatólagosan ugyanezen év második felének szaporulatáról számolunk be a szokott korrendben, s utalással anyagunknak leginkább három főúton : örökletét, ajándékozás és vétel útján előállott gazdagodására. Pénzbeli ellátásunknak a mai viszonyokhoz mérten szűkrevont kötöttsége csak korlátolt határok közt engedett meg vásárlást. Azért így is sikerült egy 20 darabból álló, jórészt a /^nemzetségből származó Sítóey-családra vonatkozó becses középkori oklevélcsoportot megvennünk, mely egyben e félévi szerzeményeink legrégibb eredeti darabjait is tartalmazza. Ezek egyike tatárjárás előtti, csekély számban fennmaradt okleveleink számát gyarapítja . 1238 körüli időből való és az elidegenített várjavak visszaszerzésére kiküldött királyi bizottság (Kázmér veszprémi püspök, Hahót vasvári és Pál fehérvári ispán) kiadványa. Még más két Árpádkori oklevél is van e vételben : Balduin vasvári ispán 1244 körüli évekből származó oklevele és a vasvári káptalannak a XIII. század végéről való, szintén év nélküli kiadványa. A sorozat tartalmaz még hat Anjou-kori és tizenegy, a XIV. század végétől a mohácsi vészig terjedő időben kiadott, többnyire királyi, országbírói és hiteleshelyi (vasvári, győri, csanádi káptalani, csornai és kapornaki konventi), továbbá hazai gyakorlatunkban meglehetősen ritkán előforduló két közjegyzői oklevelet. Utóbbiak egyike 1475-ben Kalocsán kelt, a másik 1523-ból, Szentgróthi Márton közjegyzőtől való. Kiadványainak csekély száma miatt ritkaságszámba megy a somlyóvásárhelyi apácakonventnek szintén vétel útján szerzett, 1521-ből való függőpecsétes oklevele. E félévben történt örökletéteményezések közül a Gámán-család levéltárával 11 darab középkori oklevél jutott hozzánk. Legrégibb darabja : 1434-ből a csanádi káptalan kiadványa. Ez oklevelek legnagyobb része Krassó-Szörény megyei vonatkozású. Ismertetésüket itt mellőzhetjük, mert Pesty Frigyes «A szörényi bánság történeteiben mind kiadta. Az Ikácsi- és Attvai Péter ffy-család levéltárának a közelmúltban letéteményezett újkori anyagához, melyet alább ismertetünk, röviddel azután annak középkori része is beérkezett. Áll pedig az 1452. évvel kezdődőleg tíz darab eredeti és három darab újabbkori másolatban fennmaradt oklevélből. Túlnyomóan Ugocsa vármegye hatóságának és a leleszi konvent kiadványai s a Hethényi- (Fejes és Bedő) család ügyeiről szólnak. Szinyey Merse Jenő régebben letett családi levéltárát egy XV. századvégi töredékes papíroklevéllel egészítette ki. Családjára vonatkozik s benne «Ludovicus Florianus de Ferraria» és Estei Hyppolit bíbornok nevei is olvashatók. Oklevelek hasonmásaiból álló fényképgyűjteményünk gyarapodása e félévben érték és mennyiségtekintetében is számottevő. Pogrányi Nagy Félix megszerezte számunkra II. Endre, Horvát-, Dalmátország és Chulmia hercege által a pharai püspökség részére 1198-ban kiadott, a bécsi Staatsarchivból újabban Belgrádba vitt oklevél fényképét. Beszereztük Miklós esztergomi érsek 1183. évi, az Országos Levéltárban őrzött oklevelének is a fényképes másolatát. Három lovaspecsét fényképét. Az Os-nemzetség öt darab legrégibb, az 1220—1301. évekből való oklevelének facsimiléivel e nemzetség még egyetlen élő tagja, Ostffy Lajos ny. főispán ajándékozta meg a Levéltári Osztályt. Hasonlóképpen az ő ajándéka II. Endre király egy 1222-i függőpecsétjének és hat darab más középkori oklevélnek a fényképe is. Közülük három Árpádkori oklevélről készült, melyeket családjának ostffiasszonyfai levéltára őriz, míg a másik háromnak eredetije Sopron vármegye levéltárában található. Nagyszámmal gazdagította e gyűjteményünket báró Petrichevich-Horváth Emil ny. államtitkár A kolozsvári Erdélyi Múzeumban letett családi levéltára 21 középkori és a XVI. századbeli újkori darabjának fényképeit ajándékozta levéltárunknak. Legnagyobb részük az adományozó egyik anyai ősének a családja, a Síky-család iratairól készült. (E család leszármazásáról lásd : Turul, 1908. évf. 139. és köv. 1.) Ezzel a csoporttal került hozzánk a Lukyak Zsigmondkorabeli, 1418-ban Konstanzban kiadott címereslevelének a fényképe is, melyről megállapítható, hogy a rajta levő címert Zsigmond király két, ugyanazon