Turul 1931 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Dr. Bittó Béla: A Sárosfalvi- és Nadasdi Bittó- és a vele vérrokon Bári Báry-család (hét pecsétrajzzal)
désével felszaporodó várnépeket, várjobbágyokat, a terület alkalmasabb, különösen magasabban fekvő részeire, úgy hogy a szigetségnek ezek a részei idővel sűrűn lakottakká lettek. Az ekként betelepített várjobbágyság előbbutóbb hadi érdemekért, majd pedig ezen intézmény katonai jellegének csökkenésével azért is, hogy a harcos nemesek száma szaporíttassék, az országos nemesek sorába emelkedve alapítója lett a pozsonyvármegyei, különösen pedig a csallóközi kis- és középbirtokú nemességnek. Soraikból emelkedtek ki és váltak országos nemesekké a Nyékiek, akiket 1165-ben III. István a pozsonyi ispán fennhatósága alól kivonván, a szent király szabadjainak kiváltságaival ruházott fel.21197-ben Imre király, Schima fia Zerzovoyt nemesíti meg közölük.3 Hasonlókép lesznek országos nemesekké a Magyar várjobbágy nemzetség tagjai 1284-ben, akiknek már 1240-ben 12 külön szállása van ; 1287-ben a Nolcsa várjobbágy nemzetség tagjai, s utóbb még számos más várjobbágy is. Legkésőbb, a XIV. század közepe után lettek országos nemesekké az Ettre várjobbágy nemzetség tagjai, kiknek 10 szállást tévő tagjairól azonban IV. Béla király már 1240-ben elismerte, hogy ők a szent király szabadjai közé tartoznak. A várjobbágyság sorából a nemzetségeken, valamint az egyes várjobbágyokon kívül még egész családcsoportokkal is találkozunk, amelyek előbb-utóbb az országos nemesek sorába emelkedtek. Ilyen volt egyebek között a Lucsei (de Luche) is, melynek legismertebb tagja Csügüd- Csögöd (Chugud) fia András királyi udvarnok, akinek leszármazói a Bári nemesek és az ezekkel vérrokon, ma is virágzó pozsonyvármegyei Sárosfalvi és Nádasdi Bittó-család. Az alábbiakban ezen család története kapcsán, amennyire a szórványos adatok alapján megállapíthattuk, ezen családcsoport többi tagjainak történetét is ismertetésünk keretébe vontuk, minthogy arra egyébként alig kínálkoznék alkalom. I. III. András királynak 1297. évben kelt nemesítő kiváltságleveléből tudjuk, hogy ezen családcsoport tagjai Csögőd fiain Andráson, Csemőn (Chemen) és Endrősön (Endreus) kívül még Csik (Chyk) fia Töbör (Teber), Salamon fia Sámuel, György fia János , Lőrinc fia Benedek és Becs (Bech) fia Karácson (Karachin) voltak. Mint a továbbiak fonalán ki fog tűnni, Salamon fia Sámuelnek, Csögöd testvérének kellett lennie, azért e két utóbbit későbbre hagyva, itt elöljáróképen csakis ezen családcsoport többi tagját, a nemesítő levél szerint Csögöd fia András fratres-eit, atyafiait mutatjuk be röviden. Csík fia Töbör. A kiadott oklevelekben csak egyetlenegyszer, 1276-ban találkozunk nevével és pedig szept. 3-án, amikor Árpádházi Margit boldoggá avatása ügyében foganatosított tanúkihallgatások során a Szt. Jakabról nevezett várkonyi egyház Péter és a Szt. Istvánról nevezett kürti egyház János nevű plébánosai vallották, hogy másokon kívül Lucsei Töbör (Teber de Luce), akit a kürti plébános még «Ut numerus bellatorum augentur» mondja III. András egy 1299-iki oklevele, 1. C. D. VI/2. 190. 1., a pozsonyvármegyei felabonyi várjobbágyok megnemesítésénél. 2 Az ered. oklevél fényképe szerző tulajdonában, rossz olvasással közölte C. D. II. 173—174. 11. 3 Egyet. könyvtár, Kaprinay kézir. 40 II. 6. és C. D. II. 308—309. 11. 3 Karácsonyi, Magyar nemzetségek III. 181—182. 11 5 M. Nemz. Múz. átírás 1380-ból a Kisfaludy-család ifj. ágának házában és C. D. V/3. 345—346. 11. valamint Karácsonyi , M. nemzetségek III. 186. 1. 6 W. II. 101. 1. 7 Újabban Kis- és Nagy-Lucs kisközségek az alsó csallóközi járásban, Egyházgellétől D.-re. A középkorban Szilas-, Csögöd-, Byke-, Felső- és Töbörlucse névenmlítik az oklevelek. 1. Wertner : Tört. Tár XI. 145. 1. Erre vonatkozólag csak egy adat áll rendelkezésünkre a Bittó-család házában. Ez a pozsonyi káptalan 1439. évi ápr. hó 24-én kelt felvalló levele, amely szerint : « parte vero ex altera Mathius filius Andree Bytho de Sarusfalwa onus fratris sui Emerici in se summendo, Ladislaus et Michael filii Georgii litterati de Zenth Andrass onera quorumlibet aliorum fratrum suorum in se summendo et Emericus filius Mathius de dicta Eghazas Baar, singuli eorum, ut dicebant, de generacione condam Dominici et Johannis litterati, filiorum Petri, filii Andree filii dicti Cheged stb.» ahol Cheged hangtanilag annyi mint Chugud. 2 Ev. a gr. Forgách-család ghymesi ágának házában a M. Nemz. Múzeumban, lényegtelen eltéréssel közölve : W. X. 258—260. 11. 3 Egy 1295-iki oklevél— W. V., 144—145. és 132— 133. 11. — szerint ez a János Gergely fia volt. A helyes név a Gergely és György nevek gyakori cseréje folytán már alig állapítható meg, éppoly kevéssé, mint a Mátyás és Mátyásé.