Turul 1933 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő dr. Sulica Szilárdtól
stb.) foglalja magában, két fasciculusnyi terjedelemben pedig Csepei Zoltán Jánosnak az 1832—36-i országgyűlésen való követségére vonatkozó iratokat. A levéltár régebbi része már a XIX. század elején rendezve volt. E rendezés fenntartása mellett a még feldolgozatlan rész elrendezése is a régi elvek szerint történt. A törzsanyag gyarapodásából legnagyobb jelentőséggel bír Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság volt szerkesztője, hagyatékából származó leveleknek és iratoknak 460 darabra rugó, vétel útján szerzett kiegészítése. Nagy Miklós hagyatékának kimagasló tudományos értékét az előző, a Turul 1932. évfolyamában közölt «Hivatalos Értesítő»-ben igyekeztünk vázolni. A mostani kiegészítés anyaga — különösen Jókai Mór és Mikszáth Kálmán leveleivel és kézirataival, továbbá Arany László, Beniczkyné Bajza Lenke, Duka Tivadar, Forster Gyula, Gyarmathy Zsigmondné, György Endre, Gyulai Pál, Hermán Ottó, Hunfalvy Pál és János, Szemere Miklós stb. leveleivel — mindenben megerősíti előző jelentésünkben foglalt megállapításainkat. Említést érdemelnek az Osztálynak egy másik vásárlásából eredő, a Fületinczi Kelcz-családra vonatkozó iratok is. Ez a 162 darabból álló kis családi levéltár főképen XVIII. és XIX. századi és csak kisebb mértékben XVI. és XVII. századi iratokkal gyarapította levéltári anyagunkat. Régebbi része a vasmegyei Dezső-családra vonatkozik, melynek egyik női tagja házasság révén bekerült a Kelcz-családba. Az újabb részben a Niszkensz- és a Paar-családra, Perenye birtokra, valamint Sopron vármegyére vonatkozó iratok fordulnak elő; továbbá közöttük vannak Kelcz Ádámnak, a dunántúli tábla assessorának, majd magyar udvari kancelláriai titkárnak és udvari tanácsosnak, végül Kelcz József udvari referendariusnak iratai is. Céhirataink száma 1 kisebb és nagyobb céhirattal gyarapodott. Közülük utóbbi az V. Ferdinánd király által 1845. X. 16-án Érd város csizmadia-, takács-, szappanos-, kötél- és nyereggyártó-, kovács-, asztalos-, kádár-, szabó- és varga-céhekből egyesült céh számára adományozott szabályzat (1855. XI. 17-i hiteles másolatban). Címeres emlékeink gyűjteménye a Kolumbáncsalád 1853-ban készült halotti címerével és a következő címereslevelekkel szaporodott : 1. 1642. VIII. 22. Bécs. III. Ferdinánd címereslevele Réz Miklós és családja részére. (Egyszerű másolat.) 2. 1689. VI. 22. Bécs. I. Lipót címereslevele Kutas Tamás és családja részére. (Eredeti, Nádasdi Sárközy-család levéltára.) 3. 1882. V. 6. Bécs. I. Ferenc József az 1842-ben született és 1880. XI. 23-án a vaskoronarend III. osztályával kitüntetett Brám Miksát, a Délivasút üzemigazgatóját, «Bárdányi» előnévvel a lovagok sorába emeli és részére címerhasználatot engedélyez. (Eredeti.) * * * Ezzel befejeztük rövid beszámolónkat arról az évről, mely a Múzeumi Levéltár életében a tizenharmadik évtized befejezését, a külön levéltári osztály kialakulásának történetében pedig a második félszázad megkezdését jelzi. Ha ezt a három évszámot : 1802, 1882 és 1932, mint a Múzeumi Levéltár eddigi történetének három fontosabb dátumát, tisztán a levéltári anyag gyarapodásának szempontjából egymással összehasonlítjuk, úgy a következőket állapíthatjuk meg. A Magyar Nemzeti Múzeum születési évében a levéltári anyag darabszáma hozzávetőlegesen 3000-re, a külön levéltári osztály kialakulása évében körülbelül 120,000-re, az 1932. év végén pedig mintegy 2.000,000-ra becsülhető. Hogy az első nyolc évtized sokkal kisebb fokú és lassúbb ütemű gyarapodást tüntet fel, mint a következő ötven esztendő, ennek magyarázatát részint azokban a hányattatásokban, viszontagságokban és nehézségekben kell keresnünk, melyek a Múzeumi Levéltárnak, eddigi 130 éves történetének különösen első felében, bőven kijutottak, részint pedig a Csontosi—Fraknói-féle korszak (1875— 79) által bevezetett örökletéteményezés meghonosodásában, mely, előre nem sejtett gyorsaságú és arányú szaporodási lehetőséget nyújtva, döntő befolyást gyakorolt a Múzeumi Levéltár egész további jellegére, jelentőségére és fejlődésére és előkészítette a külön levéltári osztály kialakulását is. Mindkét periódusban azonban, a levéltári osztály kialakulása előtti és az azutáni időszakban egyaránt, a levéltári anyag gyarapodásának módjai és lehetőségei ugyanazoktól a tényezőktől függtek. Miként az intézetnek egész fejlődési irányát, menetét, úgy a levéltári anyag gyarapodási lehetőségeit is a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítását kísérő körülmények és jelenségek szinte kezdettől fogva előre jelezték és meghatározták. Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-i múzeumalapító levelében lefektetett elveknek megfelelően ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár további fejlesztésének örökségét az állam és a társadalom vette át s előbbi megértő gondoskodással, céltudatos jóindulattal, utóbbi önzetlen, vállvetett áldozatkészséggel igyekezett minél nagyobbá fejleszteni a szeretett nemzeti intézetet, így, mint a Széchenyi Könyvtár egyik volt alkotó részének, a Múzeumi Levéltárnak fejlődése is, eszközeiben és lehetőségeiben ugyancsak a jelzett tényezőktől, a társadalom és az államhatalom kötelességteljesítésének mértékétől függött egész történetén keresztül. E két tényező pedig egyrészt külön-külön, egymástól függetlenül igyekezett a lehetőségek határain 44