Turul 1933 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő dr. Sulica Szilárdtól

stb.) foglalja magában, két fasciculusnyi terjedelem­ben pedig Csepei Zoltán Jánosnak az 1832—36-i országgyűlésen való követségére vonatkozó iratokat. A levéltár régebbi része már a XIX. század elején rendezve volt. E rendezés fenntartása mellett a még feldolgozatlan rész elrendezése is a régi elvek szerint történt. A törzsanyag gyarapodásából legnagyobb jelentő­séggel bír Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság volt szer­kesztője, hagyatékából származó leveleknek és iratok­nak 460 darabra rugó, vétel útján szerzett kiegészí­tése. Nagy Miklós hagyatékának kimagasló tudo­mányos értékét az előző, a Turul 1932. évfolyamában közölt «Hivatalos Értesítő»-ben igyekeztünk vázolni. A mostani kiegészítés anyaga — különösen Jókai Mór és Mikszáth Kálmán leveleivel és kézirataival, továbbá Arany László, Beniczkyné Bajza Lenke, Duka Tiva­dar, Forster Gyula, Gyarmathy Zsigmondné, György Endre, Gyulai Pál, Hermán Ottó, Hunfalvy Pál és János, Szemere Miklós stb. leveleivel — mindenben megerősíti előző jelentésünkben foglalt megállapítá­sainkat. Említést érdemelnek az Osztálynak egy másik vá­sárlásából eredő, a Fületinczi Kelcz-családra vonat­kozó iratok is. Ez a 162 darabból álló kis családi levél­tár főképen XVIII. és XIX. századi és csak kisebb mértékben XVI. és XVII. századi iratokkal gyarapí­totta levéltári anyagunkat. Régebbi része a vasmegyei Dezső-családra vonatkozik, melynek egyik női tagja házasság révén bekerült a Kelcz-családba. Az újabb részben a Niszkensz- és a Paar-családra, Perenye bir­tokra, valamint Sopron vármegyére vonatkozó iratok fordulnak elő; továbbá közöttük vannak Kelcz Ádám­nak, a dunántúli tábla assessorának, majd magyar udvari kancelláriai titkárnak és udvari tanácsosnak, végül Kelcz József udvari referendariusnak iratai is. Céhirataink száma 1 kisebb és­­ nagyobb céhirat­tal gyarapodott. Közülük utóbbi az V. Ferdinánd király által 1845. X. 16-án Érd város csizmadia-, takács-, szappanos-, kötél- és nyereggyártó-, kovács-, asztalos-, kádár-, szabó- és varga-céhekből egyesült céh számára adományozott szabályzat (1855. XI. 17-i hiteles másolatban). Címeres emlékeink gyűjteménye a Kolumbán­család 1853-ban készült halotti címerével és a követ­kező címereslevelekkel szaporodott : 1. 1642. VIII. 22. Bécs. III. Ferdinánd címereslevele Réz Miklós és családja részére. (Egyszerű másolat.) 2. 1689. VI. 22. Bécs. I. Lipót címereslevele Kutas Tamás és családja részére. (Eredeti, Nádasdi Sárközy-család levéltára.) 3. 1882. V. 6. Bécs. I. Ferenc József az 1842-ben szü­letett és 1880. XI. 23-án a vaskoronarend III. osztá­lyával kitüntetett Brám Miksát, a Délivasút üzem­igazgatóját, «Bárdányi» előnévvel a lovagok sorába emeli és részére címerhasználatot engedélyez. (Eredeti.) * * * Ezzel befejeztük rövid beszámolónkat arról az év­ről, mely a Múzeumi Levéltár életében a tizenharma­dik évtized befejezését, a külön levéltári osztály ki­alakulásának történetében pedig a második félszázad megkezdését jelzi. Ha ezt a három évszámot : 1802, 1882 és 1932, mint a Múzeumi Levéltár eddigi törté­netének három fontosabb dátumát, tisztán a levél­tári anyag gyarapodásának szempontjából egymással összehasonlítjuk, úgy a következőket állapíthatjuk meg. A Magyar Nemzeti Múzeum születési évében a levéltári anyag darabszáma hozzávetőlegesen 3000-re, a külön levéltári osztály kialakulása évében körül­belül 120,000-re, az 1932. év végén pedig mintegy 2.000,000-ra becsülhető. Hogy az első nyolc évtized sokkal kisebb fokú és lassúbb ütemű gyarapodást tüntet fel, mint a következő ötven esztendő, ennek magyarázatát részint azokban a hányattatásokban, viszontagságokban és nehézségekben kell keresnünk, melyek a Múzeumi Levéltárnak, eddigi 130 éves tör­ténetének különösen első felében, bőven kijutottak, részint pedig a Csontosi—Fraknói-féle korszak (1875— 79) által bevezetett örökletéteményezés meghonoso­dásában, mely, előre nem sejtett gyorsaságú és arányú szaporodási lehetőséget nyújtva, döntő befolyást gya­korolt a Múzeumi Levéltár egész további j­ellegére, j­elen­tőségére és fejlődésére és előkészítette a külön levéltári osztály kialakulását is. Mindkét periódusban azonban, a levéltári osztály kialakulása előtti és az azutáni idő­szakban egyaránt, a levéltári anyag gyarapodásának módjai és lehetőségei ugyanazoktól a tényezőktől függ­tek. Miként az intézetnek egész fejlődési irányát, mene­tét, úgy a levéltári anyag gyarapodási lehetőségeit is a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítását kísérő körül­mények és jelenségek szinte kezdettől fogva előre jelezték és meghatározták. Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-i múzeumalapító levelében lefek­tetett elveknek megfelelően ugyanis az Országos Szé­chényi­ Könyvtár további fejlesztésének örökségét az állam és a társadalom vette át s előbbi megértő gon­doskodással, céltudatos jóindulattal, utóbbi önzetlen, vállvetett áldozatkészséggel igyekezett minél nagyobbá fejleszteni a szeretett nemzeti intézetet, így, mint a Széchenyi­ Könyvtár egyik volt alkotó részének, a Múzeumi Levéltárnak fejlődése is, eszközeiben és le­hetőségeiben ugyancsak a jelzett tényezőktől, a tár­sadalom és az államhatalom kötelességteljesítésének mértékétől függött egész történetén keresztül. E két tényező pedig egyrészt külön-külön, egymás­tól függetlenül igyekezett a lehetőségek határain 44

Next