Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Sinkovics István: Nádasdy Tamás ősei. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1943. május 6-án tartott közgyűlésén.)

Az országos események nagyritkán érkeznek el hozzájuk és szólnak bele egyforma mederben haladó életükbe. Ilyenkor, ha már földjükhöz közeledik a vihar, saját érdekükben is méginkább a nagybirtok védelme alá húzódnak. Az Árpádok kihalását követő pártharcokban birtokaikat az ország testéből kiszakítani akaró Németújváriak, a Dunántúl félelmetes «kiskirályai» a Nádasdyakat is magukkal sodorják. De azért a kis családokban is van önálló kezdeményezés , nem tehetetlen játékszerek a nagyok kezében. Egy ponton meg­állottak, nem mentek tovább a veszedelmes úton, nem akartak szembefordulni a királyi hata­lomma­l, mintha érezték volna, hogy a döntéstől a család megmaradása és jövője is függ. Az Amadék­kal, a Köcskiekkel, a Nagymartoniakkal, a Rez­nekiekkel, a Koppányiakkal és a Kanizsa ü­l ősei­vel Károly király hűségére térnek, vállalva min­den szenvedést volt uraik részéről.19 Néhány emberöltővel később újra a párt­harcok állítják válaszút elé őket : a XIV—XV. század fordulóján élt Nádasdy Tamás a Nyugat-Dunántúl hatalmas és kis családjait követve, Nápolyi Lászlót akarja a magyar trónra ültetni. A mozgalom elbukott, Tamás pedig birtokrészei elveszítésével fizette meg pártállását.20 De a for­dulat nem jelentette családjának lehanyatlását. Földjei jórészét a Széchyek kapták, akikhez a Nádasdyakat familiáris kapcsolat fűzte ; a család más birtoktöredékeibe Elöljáró Gált, Nádasdy Tamás Ilona leányának a férjét iktatták be.21 A megindult egyezkedések, pereskedések csak Tamás unokájának, Gáspárnak az idejében feje­ződtek be, nem kevesebb, mint 250 aranyforintot emésztve fel, amivel a rokon Darabos János sietett a Nádasdyak segítségére. Az eredmény azonban nem maradt el : újból visszaszerezték földjeiket.52 Az udvar felé az említett Elöljáró Gál volt a köz­vetítő, előbb a Széchyek dobrai várnagya, majd pedig a király embere, miután sikerült vele olyan megállapodásra lépni, hogy a kezére jutott egykori Nádasdy-birtokokat megosztotta sógoraival, Ná­dasdy Tamás fiaival, Andrással és Oszvalddal. Neki köszönhették, hogy Zsigmond király paran­csára a vasvári káptalan 1414-ben új adomány címén a Nádasdyakat is bevezette az elveszett birtokrészekbe.33 Gál a király kíséretében Európát járva sem feledkezett meg az otthoniakról. Amikor 1415. március 10-én Konstanzban címeres nemes­levelet kapott, az adománylevélbe bevetette osz­tályos atyafiát, Nádasdy Andrást is.21 A nagybirtok szolgálatába álló kisnemes Ná­dasdyak, mint általában a hasonló társadalmi helyzetben élő familiárisok, részt vesznek az ura­dalmak gazdálkodásának irányításában, ahol je­lentősebb feladatokkal találkozhatnak, mintha otthon maradtak volna a szűk életkeretek között. Tamás nádor nagyatyja, László azokban az át­meneti időkben, amikor a várat lévai Cseh Péter­től Újlaki­­ Miklós­­szerzi meg, enyingi Török Ambrussal együtt Németújvár várnagya.25 Tamás atyja, Ferenc pedig a hatalmas Kanizsay-család egyik legfontosabb uradalmában szolgál, a névadó Kanizsa várának élén állva.26 Még fontosabb iskola a kisnemesek számára, hogyha a nagybirtokos úr, aki egyúttal közjogi méltóságot is visel, a középkori szokás szerint familiárisaiból választja ki munkatársait közható­sági teendők ellátására. A Nádasdy ősök gyakorló helye a vármegyei igazgatás. Kicsiben itt szerzik meg a tudást, a tapasztalatot, lassan kint, nemze­dékről-nemzedékre gyűjtve, hogy azután az utódok érvényesíthessék az országvezetésben. A már említett András, akinek az elveszett birtokokat kellett visszaszereznie, a felsőlendvai Széchy Mik­lós nádor fia Miklós főispánsága idején alispán Zala vármegyében,unokája, László több mint két emberöltővel később ugyanezt a tisztet tölti be Vas vármegyében, szintén egy Széchy Miklós szolgálatában.27 A család életében tehát nincsenek nagy ki­emelkedések és nagy visszaesések. A Nádasdyak változatlanul ugyanazon az úton követik egymást mint várnagyok, alispánok, a szomszédos nagy családok familiárisai. De még valami közös vonás 19 Pór A. : A Nagymartoniak. Turul, 1889. 61. 1. Pór A.: Az Obl-nemzetség története a XIII. és XIV. században. Turul, 1890. 186. 1. 20 Csánki D. : i. m. II. 838. 1. " U. o. ; Iványi B. : Az Elöljáró-család 1415. évi címereslevele. Turul, 1943. 28. 1. 22 O. L., Dl. 10, 133. 33 Iványi B. : i. m. Turul, 1943. 28. 1. 34 Iványi B. : i. m. Turul, 1943. 30. 1. 25 O. L., Dl. 15,268. ; Reiszig E. : Az Újlaki­család. Turul, 1943. n. 1. 26 O. L., Dl. 21,522. 3 7 O. L., Dl. 8,712. ; Sümeglay D. : Sopron vár­megye levéltárának oklevélgyűjteménye I. (Sopron, 1928) 124. 1. ; Reiszig E. : Vas vármegye tisztikara a középkorban. (Kőszeg, 1940) 20., 25. 1.

Next