Turul 1993 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések és önálló cikkek - Kóczy T. László: Magyar-lengyel genealógiai kapcsolatok - Második rész
hogy az alnádor valóban személyesen tette-e a panaszt a nádor előtt Vas megye közgyűlésén, vagy pedig az alnádor tartotta azt és így alkalma volt a nádor nevében fogalmazott intézkedést kiadatni. Elgondolkoztató az is, hogy Gordovai László familiárisai ellen 1408-ban elkövetett vétkek miatt tett panaszt, amikor a Korpádiak birtoka az ő kezelésében volt 1408 novemberéig. (Lásd a 164. jegyzetnél írtakat.) 203. Kolozsvári Állami Levéltár (volt Erdélyi Múzeum) Bánffy család II. 138. sz. (DF 260 717). Komárom-Esztergom megyei Levéltár, Esztergomi káptalan országos levéltára 8-5-20 (DF 208 604). 204. DL 87 895 (Esterházy cs. hg. h. 45-B-25). SMM 9 (1978) 68,105. sz. 205. DL 87 903 (uo. 45-B-24). 206. Pannonhalmi főapátság levéltára, Erdődy cs. vépi rt. 72 3344 (DF 261 892). 207. EKM 27-5-5 (DF 236 588). 208. DL 11 459 (Acta ordinum et monialium, VBuda 3-18) és DL 10 271 (uo. 31-27). 209. Leleszi konvent hiteles helyi lt. Acta anni 1414 n. 22 (DF 220 694) és uo. Acta Bercsényiana 4-22 (DF 284 055). 210. Nyitrai Állami Levéltár, Uzsovics 95 (DF 266 444). 211. ZsO II. 5755. 212. ZsO II. 2741. 213. 1419. SMM 10 (1979) 73. 121. és 122.1420: DL 10 945. (NRA 1618-32.) és Arhiv Hrvatske, Draskovich es. kt. Archívum maius XLIII-9. (DF 233 333.) -1421: Nyitrai Állami Levéltár, Uzsovics 95 (DF 266 444) -1423: SMM 10 (1979) 74.125. 214. 1402: ZsO II. 1538. 1412: EKM 27 51 (DF 236 584). 215. 1402: ZsO II. 1538. 1403: ZsO II. 2815, EKM 2744 (DF 236 572). 216. Teleki okit. II. 85 (DL 74 456). 217. Nagy Iván: Magyarország nemes családai I. k. Pest 1857/238. P-218. Erdélyi Antal előzőleg bírságszedőként tevékenykedett Garai Miklós nádor famíliájában. (Bírságszedő: DL 60 644. Alnádor 1423. júl. 11-től DL 11 388.) 219. Teleki okit. II. 85. (DL 74 164). 220. EKM 27-6-15 (DF 236 628), EKM 27-6-21 (DF 236 633), EKM 27-6-24 (DF 236 636). 221. 1417: DL 87 900 (Esterházy 47-B-26), 1419: EKM 65-1 9 (DF 238 190). 11 MAGYAR-LENGYEL GENEALÓGIAI KAPCSOLATOK Második rész 3. Családi összeköttetések E bevezető fejezetek után vizsgáljuk meg néhány példa segítségével, hogyan érdemes elindítani a kutatást a korábban említett különféle családi összeköttetések esetében. Talán a legérdekesebb téma, hiszen a magyar családtörténeti kutatás alapfeladatának lehet része a Magyarországra átszármazott lengyel családok múltja, eredete. Szerencsére, ezen a területen találjuk a legkönnyebben hozzáférhető, lényeges és új adatokat, hiszen egy-egy a magyar társadalomba beilleszkedett lengyel család neve gyakran némi módosítással - megtalálható némelyik herbartban. Természetesen elvileg nem csak nemesi családokról lehet itt szó, de a tanulmány második fejezetéből is kitűnik, hogy - a magyar helyzethez hasonlóan - a lengyel genealógiai irodalomban is elsősorban a nemesi családok kerültek feldolgozásra. (Lengyelország egyébként Európában a legelsők között volt a nemesség - többnyire kisnemesség - százalékos arányát tekintve.) A Magyarországra került lengyel nemesi családok egyik szűk csoportját alkották azok, amelyeknek nemességét indigenátus vagy belügyminisztériumi nemességigazolás, illetve új adományozás révén Magyarország területén elismerték vagy megújították. Ezek száma meglehetősen csekély, az indigena családok száma 10 (esetleg néhánnyal több) s a többi, nemességét jogfolytonosan megtartó családé is 60 alatt marad.10 Sokkal nagyobb azon családok száma, melyek régi lengyel nemesi státuszukat elvesztve, polgári állapotban éltek hazánkban, majd korábbi jogállásukról nem tudva vagy attól függetlenül szereztek új magyar nemességet. Bár e családoknál a nemesi osztályhoz tartozás folyamatossága legfeljebb tudati tényező volt, mégis érdekes lehet a motiváció, a tradíciók bemutatása szempontjából az egykori, ősi nemesi eredet, a korábbi történet felkutatása. Ezeknek a családoknak a kimutatása természetesen nem könnyű feladat. Gyakran árulkodik azonban a jellegzetesen lengyel (vagy litván-fehérorosz) hangzású, különösen a lengyel vagy litvániai helységnévből képzett családnév, néha még kissé eltorzult formájában is. Nehezíti a helyzetet a lengyel helyesírás lényeges eltérése a magyartól, mely először a magyarosan átírt név visszatranszponálását teszi szükségessé. Ez gyakran nem tehető meg egyértelműen (ld. később). Szintén nehezíti a helyzetet a történelmi Lengyelország többnemzetiségű volta, mely a nevek alakjának esetleges ingadozását is okozhatta, már lengyel formájában is. (Pl. kötőhangok változása, palatalizálási különbségek.) Tekintsünk a következőkben a fentiekre néhány pél- Turul LXVI. 1993/1-2. füzet