Turul 1997 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Horváth Sándor-Majtényi György-Tóth Eszter Zsófia: A magyarországi élmunkás és sztahanovista kitüntetés
Elnökségének. Az élmunkás-jelvény visszavonását legtöbbször politikai okokkal magyarázták.14 A politikai okok általában csak ürügyként szolgáltak a gyáron belüli pozícióharcban. Sokszor a jelvény visszavonásakor derült ki, hogy az élmunkások visszaéltek gyáron belüli helyzetükkel, és irigyeik ugyanolyan kiváltságokat szerettek volna, mint ők. A korabeli koncepciós perekre jellemző „bűnszövetkezetek" felderítése is szerepelt az indoklásokban15. Megvonták a kitüntetést akkor is, ha a munkás magaviselete nem volt megfelelő; pl. iszákosság, lopás vagy házasságtörés bűnébe esett. Az élmunkás-kitüntetés azzal, hogy visszavonható volt, és hogy a visszavonás okait nem határozták meg pontosan, a káderesek kezében a magánélet ellenőrzésének eszközévé is vált. A jelvénnyel 1948. április 30. és 1950. január 25. között összesen hat alkalommal kb. 16200 munkást tüntettek ki. Az adományozást általában ünnepekkel kapcsolták egybe (május 1., március 21.)16. A sztahanovista kitüntetés A sztahanovista kitüntetés alapítására az első ötéves terv megindításával párhuzamosan került sor. Az MDP Központi Vezetőségének 1950. január 25-i határozata értelmében a felsőbb állami szervek (kormány, minisztériumok, tervhivatal) dolgozták ki a kitüntetés elnyerésének feltételeit. Elsőként alig másfél hónap alatt a Nehézipari Minisztérium készült el ezzel a munkával. 1950. március 18-án nemcsak a sztahanovista feltételeket, hanem az élüzemek kijelölésének módját is rendeletileg szabályozta17. Megszülettek az egyéb minisztériumok rendeletei is e tárgyban, illetve később a módosított szintekr8. 1950 április elején a SZOT Bér és termelési osztályán döntöttek arról, hogy megszüntetik az élmunkás-jelvények további adományozását, és még május 1. előtt kiosztják az élmunkás-jelvények helyébe lépő sztahanovista jelvényeket. A határidő teljesítése nem sikerült, a jelvény elkészítésére nem került sor, és május elején csak sztahanovista okleveleket kaptak a „sztahanovista cím" birtokosai. Csak ősszel döntöttek a jelvények ügyében: „Azokat a dolgozókat, akik másodízben nyerik el a sztahanovista oklevelet, sztahanovista jelvénnyel kell kitüntetni." A sztahanovista jelvény a megszűnt élmunkásjelvény helyébe lépett, formája azzal azonos, de az ötágú csillag közepén a Szakszervezeti Tanács emblémája helyett itt már az 1949-es népköztársasági címer láthatóin. 1950 októberétől 1954 februárjáig adományozták. A sztahanovista jelvények - hasonlóan az élmunkás-jelvényekhez - kezdetben számozottak voltak, később 1951-től kezdve, amikor a minisztériumok már külön-külön adták ki a jelvényeket, a számozás elmaradt, ami nehézkessé tette a kiadott jelvények nyilvántartását. Több, a sztahanovista jelvényhez hasonló kivitelű, kisebb számban adományozott kitüntetést is alapítottak; a jelentősebbek közül megemlíthető a Szakma Kiváló Dolgozója Jelvény, a Kiváló Feltaláló, illetve a Kiváló Újító Jelvény 20. Osztottak más munkaversenymozgalmakhoz kapcsolódó kitüntetéseket is, ilyen volt pl. a „450 perces mozgalom jelvénye"21. A kitüntetési feltételek pontosabb megfogalmazására és a munkaverseny rendeleti szabályozására az MDP Központi Vezetősége 1950. január 25-i határozata nyomán került sor. Sztahanovista munkásnak tekintették azt a munkást, „aki a többi munkással azonos munkafeltételek mellett normáját, vagy egyéni tervét nem csupán egy-egy alkalommal, hanem rendszeresen egy meghatározott időn át legalább 200 százalékban teljesíti, vagy aki bizonyos szakmákban, szakmánként megállapítandó mértékben a normát rendszeresen túlteljesíti és aki a termelés és termelékenység fokozására ésszerűsítést, újítást valósít meg, aki anyag-, szerszám- és energiafogyasztásnál jelentős megtakarítást ér el, aki a megengedettnél lényegesen kisebb selejttel, illetve selejtmentesen termel, aki kiváló minőségű munkát végez, aki magasabb termelékenységet biztosító munkamódszerét munkástársainak átadja"22. Meghatározták az értelmiségi szakmák sztahanovista szintjének vázát is, továbbá azt, hogy „mindezek megállapítása ... és a kitüntetésre való előterjesztés az üzemvezetés, illetve a felsőbb állami szervek feladata. ...a szakszervezeteknek és ezek központi szervének, a Szakszervezetek Országos Tanácsának mindezen kérdésekben biztosítani kell a javaslattétel jogát"23. A szakma legjobb munkája címet (1-5. helyezést) félévenként, először február 26-án osztották ki, a legjobb sztahanovistákat pedig magas állami kitüntetésekre (ld. a csúcssztahanovisták c. fejezetet) és jutalomra kellett előterjeszteni24. Sztahanovista okleveleket három havonta osztottak, a jelvényt félévente, kezdetben ünnepek alkalmával, később folyamatosan a termelési értekezletek keretében adták át. A sztahanovista jelvényt a szakszervezetek javaslata alapján a miniszter adományozta 25. Az üzemi és műhely bizottságok által javasolt sztahanovisták néve