Turul 1997 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Horváth Sándor-Majtényi György-Tóth Eszter Zsófia: A magyarországi élmunkás és sztahanovista kitüntetés

dása volt­. Magyarországon az első munkaversenye­ket 1945-ben indították, és elsősorban a háborús gaz­dálkodásból adódó nehézségek ellenszerének, az új­jáépítés „motorjának" szánták. A munkaverseny gon­dolatát már 1945-ben magukévá tették a magyaror­szági baloldali pártok. Az első munkaversenyeket még üzemek között hirdették meg, és a versenyt a versenyszerződésen kívül más nem szabályozta. 1947-ben létrehozták a Nehézipari Központ (NIK) Köz­ponti Munkaverseny Bizottságát (elnöke Deák Jó­zsef), amely megindította a NIK üzemek közötti ver­senyt. A munkaverseny szervezésére fordított kiadá­sok folyamatosan növekedtek. A politikai vezetés -elsősorban Gerő Ernő - ott bábáskodott a munka­verseny megszületésénél, a verseny pedig később egy­re nagyobb szerepet kapott a gazdasági programok­ban. Mivel az országos verseny megvalósítására a szakszervezetek látszottak a legalkalmasabb szervnek (a szovjet példa nyomán). 1948 januárjában a Szakta­nács hatáskörébe utalták a munkaversenyek szerve­zését. 1948-ra a munkaverseny országos méreteket öltött, ekkor alapították meg az első, a valóságban is nagy tömegben adományozott magyarországi mun­kás-kitüntetést. Az élmunkás-kitüntetés Az első szakszervezeti kitüntetés, amit a munka­versenyben részvevőknek adományoztak az élmun­kás-jelvény volta. Az élmunkás kifejezés az iratokban elsőként a Nehézipari Központ 1947. decemberi ja­vaslatában fordul elő. A Szaktanácsnál a propagan­daosztály megalakulásakor egy megbeszélésen dön­töttek arról, hogy ne rohammunkás vagy éldolgozó, hanem élmunkás legyen a kitüntetés neve­. Az első országos munkaversenyt az 1848-as forradalom cen­tenáriumára, 1948. március 15-ére hirdették meg. A sztahanovista cím bevezetése ekkor még nem volt időszerű, mivel a versenymozgalomnak sajátos ma­gyar arculatot kellett kölcsönözni. Az élmunkás-jelvény megtervezésére pályázatot írt ki a SZOT Elnöksége, végül a pályázók közül Gyimesi István festőművész tervét fogadták el. A jel­vény „36-szor 5 mm fémből készült aranyozott szalag „Magyar Élmunkás 1948" felírással. A 19 és 48 alatt függő aranyozott láncocskán 40 mm átmérőjű 5 ágú krómnikkel anyagból készült ezüstözött ötágú csillag van. A csillag közepén 18 mm átmérőjű aranyozott rátétkörben a Szakszervezeti Tanács címere aranyko­szorúban plasztikusan látható. A jelvények sorszám­mal vannak ellátva."­ A szellemi munkát végzőknek rendszeresített „élmunkás-kitüntetés", a „Kiváló Munkáért"-jelvény formája ugyanez, azzal a különb­séggel, hogy a jelvényt tartó szalagon „Kiváló Mun­káért 1948." felirat található.­ Szintén az élmunkás­kitüntetés mintájára jött létre a „Mintagazda"jelvény, ezt a kitüntetést a kiváló eredményeket elérő és a szövetkezeti termelésben is élen járó „dolgozó pa­rasztok" számára alapították.­ Mindhárom kitünte­téssel együtt igazolvány is járt, ami a jelvény viselésé­re és különböző kedvezmények igénybevételére jogo­sított föl. A kedvezményeket a Szakszervezeti Tanács időről időre nyilvánosságra hozta. 1945 után több kitüntetést is alapítottak a munká­sok részére (pl.: Éldolgozó-jelvény, Élmunkás-zász­ló10), ezek az élmunkásjelvény közvetlen előzményé­nek tekithetők, de a fizikai munkát végzők kitünteté­se csak az élmunkásjelvény bevezetésével, 1948 után lett tömeges. Az élmunkás-kitüntetést az ágazati szakszerveze­tek javaslatára a SZOT Elnöksége adományozhatta és vonhatta vissza vállalati javaslatok alapján, melyek megtételére formanyomtatványt rendszeresítettek11. Az „Élmunkás" és „Kiváló munkáért" jelvényekre a műhely dolgozóinak jóváhagyása után az üzemek versenybizottságain keresztül a szakszervezetek ter­melési osztálya tett javaslatot a Szakszervezeti Ta­nács Termelési Osztályának. Az üzemek versenybi­zottságai az üzemi termelésben kiemelkedő dolgozó­kat mint élmunkás-jelölteket tartották nyilván. Vidé­ken a gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények, válla­latok, Szakmaközi Bizottságok tettek előterjesztést. A Szakmaközi Bizottság teljes ülése elbírálás után a javaslatot az illetékes szakszervezeti központhoz ter­jesztette föl. Élmunkás és kiváló­ munkáért felter­jesztésekre szolgáló egységes kérdőív felülvizsgálását a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyes osztályai­nak megbízottaiból létrehozott 3 tagú bizottság az il­lető szakszervezet termelési osztályán működő él­munkás-felelős bevonásával végezte.12 Egy év letelte után az élmunkás és Kiváló Munkáért kitüntetettek munkáját, magatartását üzemenként a felterjesztésre hívatott szervekből kiküldött bizottság vizsgálta felül, „személyes, baráti légkörben." A felülvizsgálás a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kibocsátott kérdőív alapján történt.13 Az élmunkás-jelvény visszavonására az ágazati szakszervezeteken keresztül a SZOT Titkársága te­hetett javaslatot az adományozó szervnek, a SZOT 30

Next