Turul 1997 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Horváth Sándor-Majtényi György-Tóth Eszter Zsófia: A magyarországi élmunkás és sztahanovista kitüntetés
dása volt. Magyarországon az első munkaversenyeket 1945-ben indították, és elsősorban a háborús gazdálkodásból adódó nehézségek ellenszerének, az újjáépítés „motorjának" szánták. A munkaverseny gondolatát már 1945-ben magukévá tették a magyarországi baloldali pártok. Az első munkaversenyeket még üzemek között hirdették meg, és a versenyt a versenyszerződésen kívül más nem szabályozta. 1947-ben létrehozták a Nehézipari Központ (NIK) Központi Munkaverseny Bizottságát (elnöke Deák József), amely megindította a NIK üzemek közötti versenyt. A munkaverseny szervezésére fordított kiadások folyamatosan növekedtek. A politikai vezetés -elsősorban Gerő Ernő - ott bábáskodott a munkaverseny megszületésénél, a verseny pedig később egyre nagyobb szerepet kapott a gazdasági programokban. Mivel az országos verseny megvalósítására a szakszervezetek látszottak a legalkalmasabb szervnek (a szovjet példa nyomán). 1948 januárjában a Szaktanács hatáskörébe utalták a munkaversenyek szervezését. 1948-ra a munkaverseny országos méreteket öltött, ekkor alapították meg az első, a valóságban is nagy tömegben adományozott magyarországi munkás-kitüntetést. Az élmunkás-kitüntetés Az első szakszervezeti kitüntetés, amit a munkaversenyben részvevőknek adományoztak az élmunkás-jelvény volta. Az élmunkás kifejezés az iratokban elsőként a Nehézipari Központ 1947. decemberi javaslatában fordul elő. A Szaktanácsnál a propagandaosztály megalakulásakor egy megbeszélésen döntöttek arról, hogy ne rohammunkás vagy éldolgozó, hanem élmunkás legyen a kitüntetés neve. Az első országos munkaversenyt az 1848-as forradalom centenáriumára, 1948. március 15-ére hirdették meg. A sztahanovista cím bevezetése ekkor még nem volt időszerű, mivel a versenymozgalomnak sajátos magyar arculatot kellett kölcsönözni. Az élmunkás-jelvény megtervezésére pályázatot írt ki a SZOT Elnöksége, végül a pályázók közül Gyimesi István festőművész tervét fogadták el. A jelvény „36-szor 5 mm fémből készült aranyozott szalag „Magyar Élmunkás 1948" felírással. A 19 és 48 alatt függő aranyozott láncocskán 40 mm átmérőjű 5 ágú krómnikkel anyagból készült ezüstözött ötágú csillag van. A csillag közepén 18 mm átmérőjű aranyozott rátétkörben a Szakszervezeti Tanács címere aranykoszorúban plasztikusan látható. A jelvények sorszámmal vannak ellátva." A szellemi munkát végzőknek rendszeresített „élmunkás-kitüntetés", a „Kiváló Munkáért"-jelvény formája ugyanez, azzal a különbséggel, hogy a jelvényt tartó szalagon „Kiváló Munkáért 1948." felirat található. Szintén az élmunkáskitüntetés mintájára jött létre a „Mintagazda"jelvény, ezt a kitüntetést a kiváló eredményeket elérő és a szövetkezeti termelésben is élen járó „dolgozó parasztok" számára alapították. Mindhárom kitüntetéssel együtt igazolvány is járt, ami a jelvény viselésére és különböző kedvezmények igénybevételére jogosított föl. A kedvezményeket a Szakszervezeti Tanács időről időre nyilvánosságra hozta. 1945 után több kitüntetést is alapítottak a munkások részére (pl.: Éldolgozó-jelvény, Élmunkás-zászló10), ezek az élmunkásjelvény közvetlen előzményének tekithetők, de a fizikai munkát végzők kitüntetése csak az élmunkásjelvény bevezetésével, 1948 után lett tömeges. Az élmunkás-kitüntetést az ágazati szakszervezetek javaslatára a SZOT Elnöksége adományozhatta és vonhatta vissza vállalati javaslatok alapján, melyek megtételére formanyomtatványt rendszeresítettek11. Az „Élmunkás" és „Kiváló munkáért" jelvényekre a műhely dolgozóinak jóváhagyása után az üzemek versenybizottságain keresztül a szakszervezetek termelési osztálya tett javaslatot a Szakszervezeti Tanács Termelési Osztályának. Az üzemek versenybizottságai az üzemi termelésben kiemelkedő dolgozókat mint élmunkás-jelölteket tartották nyilván. Vidéken a gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények, vállalatok, Szakmaközi Bizottságok tettek előterjesztést. A Szakmaközi Bizottság teljes ülése elbírálás után a javaslatot az illetékes szakszervezeti központhoz terjesztette föl. Élmunkás és kiváló munkáért felterjesztésekre szolgáló egységes kérdőív felülvizsgálását a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyes osztályainak megbízottaiból létrehozott 3 tagú bizottság az illető szakszervezet termelési osztályán működő élmunkás-felelős bevonásával végezte.12 Egy év letelte után az élmunkás és Kiváló Munkáért kitüntetettek munkáját, magatartását üzemenként a felterjesztésre hívatott szervekből kiküldött bizottság vizsgálta felül, „személyes, baráti légkörben." A felülvizsgálás a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kibocsátott kérdőív alapján történt.13 Az élmunkás-jelvény visszavonására az ágazati szakszervezeteken keresztül a SZOT Titkársága tehetett javaslatot az adományozó szervnek, a SZOT 30