Turul 1998 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Spillenberg-Diószegi György Antal: Spillenberg Dávid (1627-1684) lőcsei orvosdoktor és bíró élete
tor, Klein János kántor, Czickaeus Fülöp és Pancratius János gimnáziumi tanárok) írtak üdvözlő verseket a Honori et Felicitati amabilissimorum Neogamorum... című lakodalmi versgyűjteménybe. A lőcsei polgárok a Vota et desideria... című latin és német nyelvű versgyűjteményben üdvözölték az ifjú párt. 1660. december 29-én Gerstner Gergely a Thurzóalapítvány ügyében Besztercebányára utazott, egyúttal Selmecbányára, a már ott lakó Spillenberg Dávidnak vitte a felkérést Lőcse városától, hogy legyen a város főorvosa, és térjen vissza. A kérésnek eleget tett, alig több mint egy hónap múlva az új besztercebányai követség alkalmával 1661. február 6-án költözött vissza Lőcsére, a Ringre. 1661-ben végzett Brewer Lőrinc fia, Brewer János a wittenbergi egyetemen, és az itt kinyomtatott avatási értekezését (De Vita Hominis Disputationem...) édesapja mellett a híres Spillenberg orvosdoktornak ajánlotta. Egyébként ugyancsak ő jelentette meg Wittenbergben 1664-ben az Autoritate et Consensu Amplissimi Collegii Medici... című művét, amit Spillenberg orvosdoktor, Zabler Jób lőcsei lelkész, Reuther Mihály selmeci főbíró számára ajánlott. A lőcsei főorvosi praxissal később felhagyott, mivel a bányagazdaságból rendkívüli gazdagságra tett szert, de azért Lőcse városa kérésére az előkelők részére orvosi tanácsadással foglalkozott. 1662-ben a neves orvosdoktor üdvözlőverset írt Weber János eperjesi főbírónak (és gyógyszerésznek) bírói lemondása és újraválasztása alkalmából írott könyvébe (az újraválasztott Weber János főbíró volt Kossuth Lajos anyai ükapja). A bírói beiktatás mutatja, hogy a városnak milyen nagy eseménye volt a bíróválasztás, és a polgárság mennyire megtisztelte vezető emberét. Eperjeshez hasonlóan az egymással szövetségben álló felső-magyarországi hat város, Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Késmárk ugyanolyan szokások és hagyományok szerint élt. Weber Lőcsén, Breuer Lőrinc nyomdájában adta ki, és a felső-magyarországi királyi biztos, császári tanácsos és kamarás, gr. Rottal Jánosnak mint patrónusnak és komájának, és a fia, János György keresztatyjának ajánlotta. Művének címe „Janus Bifrons", a Kéthomlokú (arcú) János, vagy Egészség- és közügyi tükör. A könyv bevezető ajánlása után közölte a hozzáintézett számos üdvözlőverset, köztük a híres lőcsei városi orvosét. Aztán nagy terjedelmű, 52 oldalas saját székfoglaló beszéde következett a kormányzásról, az ehhez szükséges bölcsességről, jóságról, tapasztalatról, a közügyek, az emberek és a város szolgálatáról. 1665-ben I. Lipót király Pozsonyban felhívta Lőcse város hatóságát, hogy az eperjesi Schönlin János Fülöp és a lőcsei Spillenberg Dávid orvosok között 1114 forint követelésért folyó perben mielőbb ítélkezzék. Ez a per összefüggésben lehetett testvérei, Spillenberg János lőcsei zenész és Pál 1664-es Schönlin elleni perével, amit Katalin testvérük halála után indítottak. 1666. július 7-én Teleki Mihály Uzdiszentpéterről írott levelében Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége, Bornemissza Anna betegsége miatt kérte Széchy Máriát, hogy „lőcsei doctorát ő nagysága meglátására, s ha kívántatnék, orvoslására is" kérje fel. Széchy Mária 27-én Murányból írott válaszlevelében azt közölte, hogy a férjével, báró Wesselényi Ferenc nádorral együtt levelet írtak Spillenberg Dávidnak, hogy „vegye fel az utat s bírja reá magát" az Erdélybe való utazásra. Bethlen Miklós viszont még aznap arról tájékoztatta Murányból írott levelében Teleki Mihályt, hogy bár a nádor „az lőcsei doctort maga hintaján lovain, költségén be akarta küldeni Erdélybe az asszonyunk curálására, de emez nem mehet". A levelezésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a neves lőcsei orvos már ekkor szinte a nádori pár háziorvosaként is működött. 1667. május 15-én, vasárnap a lőcsei lelkész a templomban tartott beszédében a városi tanácsot bírálta, ezért a tanács a képviselőtestület elé idézte, ahol egy éles vitát követően a nagy közmegbecsülésnek örvendő Spillenberg Dávid hatékony közrehatása után a bíró a lelkésszel kezet fogott és kibékült. 1668. szeptember 27-én az orvosdoktor házában egy kisebb baleset, falomlás történt. 1670. január 13-án Lőcse város tanácsa egyhangú szavazással Spillenberg Dávidot választotta meg a város főbírójává, aki az ekkor már özvegy betegeskedő Széchy Máriánál tartózkodott Murányban (Gömör vármegye). Szokásos szertartás keretében az egész választott tanács és község a templom szentélyéből a frissen választott bíró lakására merít, ahol a város kulcsait az egyik szobájának asztalára tették. Két tanács és két községtag az bíró személye távolléte miatt az ősi szokásnak megfelelően az asztalt emelték fel, majd a templomba mentek, ahol hálát adtak istennek a bírórendelés okán. Havn Gáspár (a Lőcsei krónika szerzője, később városbíró) már másnap igen nagy kísérlettel utazott 69