Turul 1998 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Spillenberg-Diószegi György Antal: Spillenberg Dávid (1627-1684) lőcsei orvosdoktor és bíró élete

tor, Klein János kántor, Czickaeus Fülöp és Pancrati­us János gimnáziumi tanárok) írtak üdvözlő verseket a Honori et Felicitati amabilissimoru­m Neogamo­rum... című lakodalmi versgyűjteménybe. A lőcsei polgárok a Vota et desideria... című latin és német nyelvű versgyűjteményben üdvözölték az if­jú párt. 1660. december 29-én Gerstner Gergely a Thurzó­alapítvány ügyében Besztercebányára utazott, egyút­tal Selmecbányára, a már ott lakó Spillenberg Dávid­nak vitte a felkérést Lőcse városától, hogy legyen a város főorvosa, és térjen vissza. A kérésnek eleget tett, alig több mint egy hónap múlva az új beszterce­bányai követség alkalmával 1661. február 6-án költö­zött vissza Lőcsére, a Ringre. 1661-ben végzett Brewer Lőrinc fia, Brewer János a wittenbergi egyetemen, és az itt kinyomtatott avatá­si értekezését (De Vita Hominis Disputationem...) édesapja mellett a híres Spillenberg orvosdoktornak ajánlotta. Egyébként ugyancsak ő jelentette meg Wit­tenbergben 1664-ben az Autoritate et Consensu Amp­lissimi Collegii Medici... című művét, amit Spillenberg orvosdoktor, Zabler Jób lőcsei lelkész, Reuther Mi­hály selmeci főbíró számára ajánlott. A lőcsei főorvosi praxissal később felhagyott, mi­vel a bányagazdaságból rendkívüli gazdagságra tett szert, de azért Lőcse városa kérésére az előkelők ré­szére orvosi tanácsadással foglalkozott. 1662-ben a neves orvosdoktor üdvözlőverset írt Weber János eperjesi főbírónak (és gyógyszerésznek) bírói lemondása és újraválasztása alkalmából írott könyvébe (az újraválasztott Weber János főbíró volt Kossuth Lajos anyai ükapja). A bírói beiktatás mu­tatja, hogy a városnak milyen nagy eseménye volt a bíróválasztás, és a polgárság mennyire megtisztelte vezető emberét. Eperjeshez hasonlóan az egymással szövetségben álló felső-magyarországi hat város, Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Késmárk ugyanolyan szo­kások és hagyományok szerint élt. Weber Lőcsén, Breuer Lőrinc nyomdájában adta ki, és a felső-magyarországi királyi biztos, császári tanácsos és kamarás, gr. Rottal Jánosnak mint patrónusnak és komájának, és a fia, János György keresztatyjának ajánlotta. Művének címe „Janus Bifrons", a Kéthomlo­kú (arcú) János, vagy Egészség- és közügyi tükör. A könyv bevezető ajánlása után közölte a hozzá­intézett számos üdvözlőverset, köztük a híres lőcsei városi orvosét. Aztán nagy terjedelmű, 52 oldalas sa­ját székfoglaló beszéde következett a kormányzásról, az ehhez szükséges bölcsességről, jóságról, tapaszta­latról, a közügyek, az emberek és a város szolgálatá­ról. 1665-ben I. Lipót király Pozsonyban felhívta Lő­cse város hatóságát, hogy az eperjesi Schönlin János Fülöp és a lőcsei Spillenberg Dávid orvosok között 1114 forint követelésért folyó perben mielőbb ítél­kezzék. Ez a per összefüggésben lehetett testvérei, Spillenberg János lőcsei zenész és Pál 1664-es Schön­lin elleni perével, amit Katalin testvérük halála után indítottak. 1666. július 7-én Teleki Mihály Uzdiszentpéterről írott levelében Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesé­ge, Bornemissza Anna betegsége miatt kérte Széchy Máriát, hogy „lőcsei doctorát ő nagysága meglátásá­ra, s ha kívántatnék, orvoslására is" kérje fel. Széchy Mária 27-én Murányból írott válaszlevelében azt kö­zölte, hogy a férjével, báró Wesselényi Ferenc nádor­ral együtt levelet írtak Spillenberg Dávidnak, hogy „vegye fel az utat s bírja reá magát" az Erdélybe való utazásra. Bethlen Miklós viszont még aznap arról tá­jékoztatta Murányból írott levelében Teleki Mihályt, hogy bár a nádor „az lőcsei doctort maga hintaján lo­vain, költségén be akarta küldeni Erdélybe az asszo­nyunk curálására, de emez nem mehet". A levelezésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a ne­ves lőcsei orvos már ekkor szinte a nádori pár házior­vosaként is működött. 1667. május 15-én, vasárnap a lőcsei lelkész a templomban tartott beszédében a városi tanácsot bí­rálta, ezért a tanács a képviselőtestület elé idézte, ahol egy éles vitát követően a nagy közmegbecsülés­nek örvendő Spillenberg Dávid hatékony közrehatá­sa után a bíró a lelkésszel kezet fogott és kibékült. 1668. szeptember 27-én az orvosdoktor házában egy kisebb baleset, falomlás történt. 1670. január 13-án Lőcse város tanácsa egyhangú szavazással Spillenberg Dávidot választotta meg a vá­ros főbírójává, aki az ekkor már özvegy betegeskedő Széchy Máriánál tartózkodott Murányban (Gömör vármegye). Szokásos szertartás keretében az egész választott tanács és község a templom szentélyéből a frissen választott bíró lakására merít, ahol a város kulcsait az egyik szobájának asztalára tették. Két ta­nács­ és két községtag az bíró személye távolléte mi­att az ősi szokásnak megfelelően az asztalt emelték fel, majd a templomba mentek, ahol hálát adtak is­tennek a bírórendelés okán. Havn Gáspár (a Lőcsei krónika szerzője, később városbíró) már másnap igen nagy kísérlettel utazott 69

Next