Turul 1999 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Spilenberg-Diószegi György Antal: A Spillenberg család története. Spillenberg Sámuel (1573-1654) lőcsei orvosdoktor élete; a kassai Spillenberg festőcsalád (befejező közlemény)

Spillenberg Dávid evangélikus lelkész fia Spillen­berg Sámuel 1573-ban született Szepesolasziban (Wal­lendorf). Édesapja még 1595-ben is Szepesolasziban működött. A családtagok közül többen szintén evan­gélikus lelkészként működtek a későbbiekben. Spillenberg Sámuel már a lőcsei iskolában kitűnt kivételes szellemi képességeivel, és így tanulmányait a városi tanács anyagi támogatásával német protes­táns egyetemeken folytathatta. A Thurzó Alapítvány adta lehetőséggel élve Lő­cse város költségén tanult a külföldi egyetemeken. Thurzó Elek kincstartó 1543-as végrendeletében tíz­ezer forintos alapítványt hagyott Lőcsére, amely összeg a Körmöcbányán lévő kamarához került: az évi nyolcszáz forintos kamatot Lőcse iskolai célokra fordította. I. Ferdinánd király 1549. január 1-jén kö­telezvényével kölcsönvette Lőcsétől az összeget, és a Besztercebányán lévő bányák művelésére fordította, majd I. Lipót - jogsértő módon - a hagyatékot 1666. január 9-én a jezsuiták besztercebányai rendházának adományozta. 1592. április 10-én Spillenberg Sámuel visszafize­tési kötelezettséget vállalt a városi tanács támogatása ellenében, arra az esetre, ha nem felelne meg az elvá­rásoknak a tanulmányai során. Patrónusa a lőcsei lel­kipásztor, Platner Anton volt, neki köszönhette a ka­pott ösztöndíjat is. Görlitzbe ment, de már májusban Wittenbergbe szeretett volna utazni, hogy a kor híres oktatóját, Hunnius Aegidius doktort hallgathassa az egyetemen. 1593. január 31-én írt leveléből kiderült, hogy a latin mellett görögöt is akart tanulni, ezért Strass­burgba kívánt menni, bár továbbra is vonzotta Wit­tenberg, ahol viszont a természettudományos képzés volt magasabb színvonalú. Lőcse városa Monau Ja­kob által küldött pénzt Boroszlón keresztül Görlitz­be, amit Mylius Martin magisztertől meg is kapott augusztus 3-án. Kifizette adósságait, szeptember ele­jétől már Wittenbergben folytatta tanulmányait. Pénzhiánya miatt váltót írt alá, amely Szent Mi­hály napján járt le, ezért újabb pénzküldeményt kért Lőcséről. 1594 májusában Wittenbergből Lipcsébe utazott barátjával és tanulótársával, Stephanus Xylan­derrel (Holtzmannus). Wagner Johann lőcsei könyv­kötőt keresték, mivel az nem adta át ösztöndíjukat, amelyet már Szent György napja előtt meg kellett volna kapniuk. Wittenbergben bölcseleti tanulmányokat folyta­tott, de mindennél jobban szeretett volna Baselben az orvosi karon továbbtanulni. Ez év nyarán Xylan­derrel együtt Hermann Michael wittenbergi polgárt bízták meg, hogy Lőcsén vegye fel számukra ösztön­díjukat. 1595. április 2-án ismét Lipcsében vették fel ösz­töndíjukat a húsvéti vásáron Siegel Christoph lipcsei kereskedőtől. Spillenberg Sámuel 52 tallért kapott. Május 5-én Wittenbergben tartózkodott, ahonnan Strassburgba, majd Baselbe utazott. Négy hetet töl­tött a városban, nyáron gyógynövényekkel, télen a belőlük való gyógyszerkészítéssel akart foglalkozni, amelyhez Plater Felix baseli főorvos segítséget is ígért számára, de a nagy drágaság miatt nem tudott ott maradni, ezért a szünidő alatt elutazott Regens­burgba. Itt Kramer Jákobot látogatta meg, akin keresztül megismerkedett Ruland Martin regensburgi orvossal, aki a famulusául fogadta volna teljes ellátással, könyvtárhasználattal, természetesen megfelelő összeg ellenében. Ám ez végül meghiúsult, ezért Regens­burgból Altdorfba utazott, ahol viszont az orvosi kép­zést túlságosan elméletinek találta. 1596 tavaszán Görlitzben vette fel ösztöndíját, de júliusban már ismét Regensburgban tartózkodott, ahol egy gyógyszerésznél tanult. Innen küldött levelet rokonának, Hirschhorn Johannnak és Lőcse város ta­nácsának is.­­Hirschhorn Johann 1644-ben halt meg. Édesapja, Hirschhorn Johann, 1573-tól szenátor, 1579-82 között pedig Lőcse város bírója volt. A Hirschhorn név először 1600-ban szerepelt a házbir­tokosok listáján. E lőcsei rokoni kapcsolat vélhetően fontos lehetett számára.) Regensburgban sokat tanult, gyógyított, és elsajátí­totta a gyógyszerkészítés tudományát is. Itt kialakuló mély szerelmi kapcsolatáról onnan tudhatunk, hogy egyik levele tanúsága szerint nősülési szándékáról csak családja igen határozott ellenzésére mondott le. Ez év őszén Baselbe ment az egyetem orvosi kará­ra, ahol másfél év megfeszített tanulás után 1598. ja­nuár 26-án orvosdoktorrá avatták. Már Wittenberg­ben - a teológiai tanulmányok mellett - orvosi isme­retekkel is foglalkozott, de orvosdoktori oklevelét Baselben szerezte meg, miután a tudósok ünnepélyes gyűlésén megvédte a magyar betegségről és a gyógyí­tó utasításokról szóló tételeit. Avatási értekezése a Theses de Morbo Hungarico Quas... Pro Gradu Doc­toratus in Arte Medica consequendo publice discu­tiendas proponit... címet viselte. Ezt 1597-ben nyom­tatásban is megjelentette Schroeter Johann baseli nyomdásznál. LXXV tételt tartalmazó művét Platt­ner Antal és Carl Bálint lőcsei férfiaknak ajánlotta. 2

Next