Turul 2003 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Tóth Krisztina: Hirtelen merénylet vagy szervezett összeesküvés?
47 HIRTELEN MERÉNYLET VAGY SZERVEZETT ÖSSZEESKÜVÉS (Újabb adatok Zách Felicián merényletéhez) Zách Felicián 1330. április 17-én a királyi család ellen elkövetett merénylete történelmünk legismertebb eseményei közé tartozik, hiszen Felicián tettének rejtélye, az alakja köré fűződő kérdőjelek igen alkalmassá tették őt arra, hogy különböző népmondák, majd irodalmi alkotások főszereplője legyen. Történetét elsőként 1819-ben Kisfaludy Károly dolgozta fel, majd nyomában - hogy csak a legismertebbeket említsük - Szigligeti Ede, Bajza Jenő, sőt Arany János is megörökítette alakját. Ezekben az alkotásokban az volt a közös, hogy Zách Feliciánt a lánya megbecstelenítése miatt az elnyomó hatalom ellen fegyvert ragadó idős magyar főúrként ábrázolták. A történelmi tények azonban nem teljesen támasztják alá az irodalmi alkotások sugallta képet. Botka Tivadar 1873-ban a Századok hasábjain megjelent cikke után Pór Antal volt az első, aki a kérdés tudományos igényű feldolgozására vállalkozott, és 1895-ben a Magyar Nemzet Története című többkötetes feldolgozásban a történeti hagyományt és a krónikák adatait megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy Zách Klára mondájának nincs valóságalapja, Zách Felicián pedig valószínűleg egy beteges rohamában követte el tettét. Természetesen ez az új elmélet nem maradhatott válasz nélkül, 1899-ben Marczali Henrik Pór ellenében védelmébe vette a mondai hagyományt, amit Pór 1900-ban megjelent cikkében újra megcáfolt. 1905-ben Mátyás Flórián elsőként állította párhuzamba Zách Felicián és Bánk bán történetét, majd a merényletre vonatkozó fennmaradt oklevelek és az 1330-ban kiadott ítéletlevél vizsgálata után Pór Antal elméletét erősítette meg. A vitát azonban nem sikerült megnyugtatóan lezárni, és ehhez krónikáink két világháború közt megindult vizsgálata sem vitt közelebb, annak ellenére, hogy Domanovszky Sándor és Horváth János kutatásai bizonyították, hogy 14. századi krónikakompozíciónkba későbbi betoldásként került bele - többek között -Zách Felicián története is. Kristó Gyula kiterjesztette a filológiai vizsgálatot a 14. századi oklevelekre, és Zách Felicián merénylete kapcsán bizonyította, hogy a korabeli oklevélírás nagy hatással volt történeti irodalmunkra, hiszen a krónika egyes motívumait, szófordulatait az oklevelek narrációiból vette át. Zách Felicián merényletével legutóbb Almási Tibor foglalkozott az 1330. május 15-én kelt ítéletlevél elemzése és fordítása kapcsán, aki nem annyira a tett indítóokaira, hanem a tett megtorlásának súlyosságára hívta fel a figyelmet.10 A Zách-merénylet irodalma tehát igen tekintélyes, de amiért újra vizsgálat alá kell vennünk az 1330. április 17-én történt eseményeket az egy 1331. szeptember 29-én Károly király által kiadott oklevél, amely a Palásthy család levéltárában maradt fenn." Noha az oklevélre Kubinyi Ferenc már 1887-ben, Hont megyei okmánytára publikálásakor felhívta a figyelmet,12 mindeddig elkerülte a történészek figyelmét, és nem hozták összefüggésbe a Zách-perrel.13 A továbbiakban tehát ennek az oklevélnek alapján próbáljuk meg felvázolni a Palásthy család egyes tagjainak és Zách Felicián merényletének kapcsolatát. A már ismert adatok szerint Zách Felicián a 12-13. század fordulóján már több ágra szakadt Zách nemzetség tagja volt, amelynek birtokai Nógrád, Heves és Gömör megyében terültek el. A birtokok középpontja valószínűleg a Nógrád megyei Záchtelke lehetett, ahonnan a nemzetség a nevét is kapta.14 Okleveleink közül igen kevésben találkozhatunk a Zách névvel, ennek valószínűleg az adja magyarázatát -Kubinyi Ferenc feltevése szerint -, hogy Felicián merénylete után mindenki, akinek tulajdonában a nemzetségre vonatkozó oklevél volt, igyekezett azt meg-