Turul 2009 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rüsz-Fogarasi Enikő: Kolozs vármegye szolgabírái a középkorban

KOLOZS VÁRMEGYE SZOLGABÍRÁI A KÖZÉPKORBAN A téma irodalma A szolgabírák kérdése egy olyan világba vezet ben­nünket, amelyről nagyon hiányosak az információink. A nemesi társadalom azon szegmensét alkotják, ahol a szereplők az országos politikától távol élték életüket, akik kis birtokukon és legfeljebb a vármegyei nemes­séget képviselve bizonyos birtokügyekben eljárhattak, és a vármegyei hatóság előtt és azon belül a nemesek érdekeit képviselték. Azt lehet mondani, hogy ez a téma búvópatakként időnként felmerül egy pár tanulmány erejéig, utána ismét elmúlik az érdeklődés, és mindez annak ellenére történik, hogy rendkívül izgalmas lehe­tőségeket rejt magában. A régebbi irodalomból elsősor­ban Pokoly József nevét említeném, akinek forrásisme­rete és megállapításai sok esetben ma is megállják a he­lyüket.­ Gábor Gyula könyve érdekes megfigyeléseivel megfontolásra ösztönöz kutakodásainkban.­ Az erdélyi intézményrendszer kialakulása és működését tekintve számottevő Janits Ivánnak az erdélyi vajdai igazságszol­gáltatásról írott összefoglalója. Mindenképpen Mályusz Elemér, az erdélyi társadalomról írott elemzésében, eb­ben a kérdésben is biztos fundamentumot lehet találni.3 Maga a vármegyei hatóság kialakulásáról, a szolgabírói intézmény megjelenéséről nagyon érdekesek Zsoldos At­tila fejtegetései.4 Engel Pál több alkalommal is elemzése­iben gyarapította információinkat a szolgabírák társadal­mi provenienciájáról.5 „A nemesi társadalom a középkori Ung megyében" című munkájában nagyon szemléletes képet kapunk a szolgabírák szerepéről és helyéről egy adott vármegye életében.6 Ugyanakkor, a vármegyei fó­rumokról és működésükről, Csukovits Enikő és Tringli István tanulmányai szolgálnak hasznos adalékokkal.­ Szakály Ferenc „Tolna vármegye középkori szolgabírái" című tanulmánya­ nem csupán hasznos és érdekes ada­tokkal járult hozzá a téma ismeretéhez, hanem modell­ként szolgált vizsgálódásaimban. A téma felvetésében főleg, de nem kizárólag a fent említett tanulmányok szol­gáltak útmutatóul. A szolgabírák a magyar törvényekben A szolgabírák intézménye a nemesi vármegyék meg­jelenésével egy időben állandósul. Habár már a 13. század végén a források ismerik a szolgabírót, mégis ez a hiva­tal a nemesi vármegye intézményesedésével a 14. század elején körvonalazódik. A kezdeti szakasznak törvényes kereteire nem maradtak fenn adatok, csupán a 15. század derekától vannak ezzel kapcsolatos információink. Zsigmond uralkodásának végén, többek között az 1435-ös „Decretum Maiusban" is megfogalmazzák szol­gabírák választásának körülményeit: „Szolgabírákká pedig minden vármegyében azokat kell választani és megtenni, akiket az illető vármegyének tehetősebb és jómódú nemesek közül, annak a vármegyé­nek összes nemesei közösen, egyértelműleg kiszemelnek és arra valónak ítélnek." „A megválasztottaknak a bírói tisztet nem szabad visszautasítaniuk, hanem kötelesek azt befogadni, mert ha másként cselekszenek, huszonöt márka büntetésébe esnek, melyet a vármegye közönségének elengedhetetle­nül be kell hajtania." „Kötelesek ezt a tisztséget legalább egy éven át vi­selni." „Egy év elteltével pedig, ha nekik úgy tetszik, a visz­szautasítás szabadságukban áll."„ Ha lemondottak, vagy ha az egy megyében levő ne­mesek közönsége őket elmozdította, vagy helyükre má­sokat választott, a következő öt év előtt annak a tisztség­nek elvállalására akaratuk ellen nem lehet őket kénysze­ríteni.10 Bármennyire világosak is a törvénybe foglaltak, bi­zonyára többször is előfordult, hogy nem tartották be, és még az is lehet, hogy a bírság mértéke nem rettentette el a megválasztottakat attól, hogy kikerüljék ezt a terhessé vált hivatalt. Megtörtént az is, hogy olyan embert válasz­tottak, aki szegényebb sorsú nemes lévén nem tudta ellát­ni tisztességgel a feladatot, ezért Mátyás 1486. évi, Na­gyobbnak nevezett dekrétumában ismét visszatérnek erre

Next