Turul 2014 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2014 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Reisz T. Csaba: Az állami anyakönyvek kutatásának jogi keretei
anyakönyvek rendszertani helyét, bár az is azt jelzi, hogy az anyakönyvek sajátos, a többitől eltérő státuszú, különleges igazgatási dokumentumok. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az anyakönyvi dokumentumokból az első példányok és a bejegyzések alapjául szolgáló iratok soha nem kerülnek be a levéltárakba, pedig ez utóbbiak forrásértéke is kimagasló, egyértelműen maradandó értékű.11 Az anyakönyvi törvények, törvényerejű rendeletek az illetékes közlevéltár (állami levéltár, megyei levéltár) és a külképviseletek vonatkozásában az Országos Levéltár illetékességét határozzák meg. A levéltári nyilvántartások 1955. évi egységesítésekor az iratgyarapodási naplóba nem kellett feljegyezni a beérkező anyakönyvi másodpéldányokat, azokat közvetlenül az anyakönyvi nyilvántartó lapon kellett nyilvántartásba venni.12 Az állami levéltári fond fondjegyzékének elkészítésekor mindazt az iratanyagot fel kellett venni, amelyet 1958. január 1-jén az állami levéltárak őriztek, kivéve ez alól az 1895 utáni állami anyakönyveket.13 1962-ben a „fondszerkesztési alapelvek” az 1950-ig keletkezett anyakönyveket a törvényhatóság feladatkörébe tartozó kezelési teendők miatt annak provenienciájába tartozóként javasolta feltüntetni, de tényleges felsorolásukat egy önálló, XXXIV. szám alatti, az állami levéltár nevével jelzett és más levéltári gyűjtemény nyilvántartására is szolgáló főcsoportban írja elő. (XXXIII. Megőrzésre ill. kezelésre az állami levéltárba utalt iratok).14 2002-ben a Levéltári Kollégiumnak a területi általános és a települési önkormányzati levéltárak új fond(jegyzék) szerkezetéhez készített 2. számú ajánlása a XXXIII. fond főcsoportba sorolandónak javasolta „Külön intézkedéssel levéltárba utalt iratok” cím alatt az állami anyakönyvi másodpéldányok, a választások, a népszavazások, a népi kezdeményezések iratait. Megjegyzendő, hogy ezek a dokumentumok a levéltári szakmai munka szabályozása keretében készültek, nem normatív utasítások, és nem egyértelmű, hogy az anyakönyvek levéltári anyagba sorolása - majd ezt követően annak jogi sorsában osztozásának felfogása - a jogalkotó tudomásával és jóváhagyásával találkozott, találkozna-e? 3. Betekintési jog A jogszabályok az anyakönyvi adatok megismerhetőségét, megtekintését a lehető legnagyobb szigorúsággal igyekeztek korlátozni, bár az idő múlásával a korlátozás enyhülése vagy legalábbis relativizálódása tapasztalható. 1952-ben csak a felügyeleti szervek és az általuk kiadott engedéllyel rendelkezők tekinthették meg az anyakönyvi bejegyzéseket. Engedélyt csak hivatalos eljáráshoz, meghatalmazással rendelkezők, magát azonosító személy kaphatott (Av. 27. §). Az anyakönyvvezetőknél található anyakönyvek vonatkozásában ez a szigorúság ma is fennáll, a betekintéshez jogalapigazolás és célhoz kötöttség szükséges (At. 6. § /1/ bekezdés). A betekintők köre 1955-re kibővült, persze csak a hatalom helyi képviselőivel, így jogosultságot szerzett „az illetékes tanács végrehajtóbizottsága elnöke, elnöke helyettese, titkára és igazgatási osztályvezetője”.15 A nagyobb tömegű anyakönyvi bejegyzés kijegyzését csak az elsőfokú anyakönyvi felügyelő előzetes engedélyével lehetett végezni. A levéltárakban őrzött másodpéldányok bejegyzéseinek megtekintését a másodfokú anyakönyvi felügyelő vagy a belügyminiszter engedélyéhez kötötték.16 1955-ben a belügyminiszter mint engedélyező kikerült a jogszabályból, 1956-ban azonban visszakerült oda.17 A levéltár vezetője 1964-től kapott szerepet az anyakönyvi kutatásokban, ez időtől fogva ő engedélyezte a levéltárban őrzött anyakönyvi példányokba betekintést, de ennek lényegét nem szabályozták.18 A kérdés úgy tehető fel, hogy vajon a levéltárvezető a levéltárban őrzött anyakönyvekkel kapcsolatos betekintést ugyanúgy engedélyezhette-e, mint az anyakönyvvezető a nála őrzött példányok esetében, vagyis a szükséges engedélyek és célhoz kötöttség meglétének követelménye fennállt, vagy ettől eltérő, megengedőbb engedély adására is jogosult volt-e? 1968-ban már pontosabban is körülírták a levéltári adatmegismerés jellegét: az anyakönyvek másodpéldányaival kapcsolatos levéltári feladatokról szóló 133/1968. (MK 12.) MM utasítás 9. § (2) bekezdése külön is nevesítette a történeti vagy egyéb tudományos célból egyes vagy tömeges anyakönyvi bejegyzések kutatását, amelyre a levéltár igazgatója vagy annak megbízottja adhatott engedélyt.19 Itt tehát a (történet)tudományos kutatást végzők - és nem mások - számára adott engedélyezés jogosultsága mutatható ki. 11 A szakmának fel kell végre vetnie, hogy erre az egyértelműen maradandó értékű köziratra (és iratképzésre) miért nem érvényesíthető a levéltárérett iratok levéltárba adási kötelezettsége; kértek és kaptak-e felmentést az illetékestől a kötelezettség alól, és ezzel együtt biztosítják-e az iratok kutathatóságát a törvényben meghatározott módon? Ha a törvény alóli kivétlet nem tudják igazolni, akkor bizony jogsértést követnek el az anyakönyvet vezető szervek. 12 13-07-10/1955. LÖK (1955. június 21.) Levéltári nyilvántartások egységesítése. Utasítás az állami levéltárakban vezetendő nyilvántartásokról. (Kötelező vezetni: 1955. július 1-jétől). 13 Vörös Károly: A magyar állami levéltári fond fondjegyzékének elkészítése. Benne: 124538/1958 LOK sz. rendelet. Levéltári Híradó, 8 (1958) 1-2. sz. 107-120. „A fondjegyzékbe felveendő mindaz az iratanyag, melyet az állami levéltárak 1958. január 1-én őriztek. Kivételt csupán az 1895 utáni állami anyakönyvi másodpéldányok képeznek, melyeket nem kell felvenni a fondjegyzékbe.” Idézett hely: 108. 14 A területi állami levéltárak fondjegyzékei 1. rész. Bevezetés. (Szerkesztési alapelvek) [szerk. Wellmann Imre et all (A magyar állami levéltárak fondjegyzéke, 3.) MMLO, Bp., 1962. A XXXIV. szám elírás lehet. 1510/1955. (T.K. 42.) BM utasítás az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról. (1955. július 15.) 27. § (1) bekezdés. Érdekes volna annak vizsgálata, hogy hány ilyen engedélyezési eset történt. 16 Au. 27. § (3) és (4) bekezdés. 17 10/1955. (T.K. 42.) BM utasítás, 27. § (3) bekezdés, 1/1956. (TK 55.) LÖK utasítás, 9. § (1) bekezdés. 18 6/1963. (TK 82.) kormány elnökének utasítása az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról (hatályba lépett 1964. január 1-jén). 10. § (3) bekezdés: „Nagyobb mennyiségű anyakönyvi bejegyzés és irat megtekintését a felügyeletet gyakorló igazgatási osztály vezetője, az állami levéltárak őrizetében levő másodpéldányokban foglaltak megtekintését pedig a levéltár vezetője engedélyezheti.” 19 „(2) Történeti, vagy egyéb tudományos célból egyes, vagy tömeges anyakönyvi bejegyzések kutatására csak a levéltár igazgatója (tartós távolléte esetén megbízottja) adhat engedélyt.”