Turul 2017 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2017 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Draskóczy István: A sókamarák igazgatása és tisztségviselői, 1440-1457

két elődjétől, így lett például Tallóci Matkó emberei közül az olasz Jacopo del Bene, Laki Grepiolus Újlaki, két másik itáliai, Giovanni Manini és Antonio Zati Hunyadi János sókama­rása. Dóci Mihály szintén Tallóci Matkótól lépett át Hunyadi János szolgálatába.­ Újlaki familiárisait megtaláljuk a fontos székesfehérvári, szegedi, máramarosi hivatalok élén, ám Erdélyben is működ­tek kamarásai. 1443-ban két olasz, Gaspare da Colle és Jacopo del Bene voltak az általa kinevezett erdélyi királyi sókamará­sok. Ugyanez a két személy irányította a székesfehérvári sóka­marát is. 1445-ben Pakosi Trombitás Balázs volt az embere a tartományban, aki emellett a szegedi hivatalt is vezette. 1443-ban Ulászló 500 forintnyi sót Újlakin keresztül utalt ki a szegedi kamarából Gersei Lászlónak és Petőnek. A főúr ugyanebben az évben két székesfehérvári kamarását bízta meg azzal, hogy azt a 800 forintot, amivel Gersei Petőnek és Lászlónak tartozott, sóban űzessék ki. 1444-ben Újlaki kapi­tánya és pénzverő ispánja, Gaspare da Colle irányíthatta nevé­ben az erdélyi kamarákat. Ekkor épp az ő szolgálatában állt Angello Manini.­ I. Ulászló halála után megmaradt a szervezet megosz­tottsága. 1445-ben még Pakosi Trombitás Balázs dolgozott Szegeden. Erdélyből Újlakinak járó sószállítmányt Újlak várának kapitánya, Gaspare da Colle vette át. 1445 februárja utolsó napján bízta Újlaki a Szörényi vicebáni tisztséget és vele együtt Arad, Zaránd, Keve és Torontál megyék irányí­tását, több várat Döbrentei Himfi Basira és Szalánci Jánosra. Fizetésük 4000 aranyforintot tett ki, amelyet a lippai kerü­let kamara haszna adójából (1500 aranyforint), illetve sóból biztosított számukra a főúr. A kifizetéssel baj lehetett, mert 1448-ban Döbrentei bíróság elé idézte a nagyurat. 1445 máju­sában Szatmárban olyan dési sókat rakodtak ki, amelyek­nek a tulajdonosa Újlaki Miklós volt.10 A kamarák egy részét továbbra is felügyelte Hunyadi. 1445-től ő nevezte ki Mára­­maros megyei ispánjait.11­­446 júniusában az országgyűlés Hunyadi Jánost kor­mányzóvá választotta. Kormányzói jogköréhez tartozott a királyi jövedelmek kezelése, azok felosztása, a hivatalno­kok kinevezése, ellenőrzése, vagyis a sójövedelmek is hozzá tartoztak. Midőn V. László átvette a hatalmat, Hunyadit az uralkodó az ország főkapitányává, a királyi jövedelmek keze­lőjévé nevezte ki, vagyis a királyi bevételeken továbbra is rajta tartotta a kezét.12 A pénzügyigazgatás különböző területein a kamarásokat familiárisi szálak fűzték Újlaki Miklóshoz és Hunyadi János­hoz egyaránt. Ez a viszony biztosította, hogy Hunyadi kéz­ben tudta tartani a rendszert A törökverő nagyúr jó szemmel választotta ki az embereit.13 Azok között, akiknek közük lehetett a sóigazgatáshoz, többen nemesi származásúak voltak. A Bihar megyei Toldi László, aki 1441-ben a szalárdi és a váradi, 1442-ben a szalárdi hivatal vezetőjeként tűnt fel, ehhez a körhöz sorolható.14 Pestyenei (Pöstyéni) László fia Mihály, máramarosi ispán és kamarás (1451-1453, 1457-1458) a Hunyadi ház megbíz­ható emberének számított. Hunyad megyei román család­ból származott. A kormányzó 1447-ben aulicusának mondta. Sókamarási tevékenységének az emlékét őrizhette, hogy még később is a kamarás melléknévvel illették.15 Malomvizi (Kendefi) Kenderes János máramarosi (1445-1449), ugocsai (1451), beregi (1449-1455) ispán és munkácsi várnagy (1449- 1455) szintén Hunyad megyei román család sarja volt.16 Erdé­lyi István (1456-ban Máramaros megye ispánja) a Somkereki Erdélyi családnak volt a tagja. Korábban (1453) bodrogi alispánként találkozunk vele. Fivére, Miklós, akivel 1446- ban osztozott meg a javaikon, 1448-ban alvajda és tordai ispán volt.17 * * * * Sasvári István deák Ugocsa megyei családból Évkönyv, 4 (1973) 6-11.; Elekes Lajos: Hunyadi János. Bp. 1952. 134-135.; Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez. Tanulmányok Csong­­rád megye történetéhez, 6 (1982) 22. sz.; Engel P.: Magyarország világi i. m. 1.154,424.; MNL OL DL 55241.; Máramarosi diplomák a XIV. és XV. szá­zadból. (Kiadta: apjai Mihályi János.) Máramarossziget, 1900. 313. ; MNL OL DL 13358,42481,44292,55199,55241., 65058.; Máramarosi dip­lomák i. m. 313.; A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). (Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta: Jakó Zsigmond) I—II. Bp., 1989 (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadvá­nyok 17.), 261., 319.SZ., Érszegi G.: i. m. 19-20., 25 sz.; Urkundenbuch i. m. V. 2335.SZ..; Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Szá­zadok, 91 (1957) 574. 5 MNL OL Dl. 44390., 48266., 92933., 92943., 92944., 92952., 102491., 102497.; Érszegi G.: i. m. 24. sz.; Székesfehérvár és Szeged jelentőségére Újlaki hatalmi politikájában. Kubinyi A.: A kaposújvári i. m. 6. 10 MNL OL DI. 44390., 44511., 55303, 55304., 55305, 102493., 102496., 102497.; Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 34.; Arany Krisztina: Firen­zei kereskedők, bankárok és hivatalviselők Magyarországon (1370-1450). Prozopográfiai adattár. Fons, 14 (2007) 501.; Vö.: Florentine families in Hun­gary in the First half of the Fifteenth Century, PhD Thesis, CEU, Bp., 2014. 45-49,54-55,88, 96,128-129,144,150,213-217. " Laki 1442-1446 között Újlaki nándorfehérvári kapitánya volt. Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 154., II. 140. 12 Dr. Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban. Bp. 1932. 54. 79-85.; Elekes L.: i. m. 288-290.; Mályusz E.: A magyar rendi i. m. 574., 598-600. 13 Elekes L.: i. m. 138-142.; Mályusz E.: A magyar rendi i. m. 574-575., 596-598... MNL OL­DF 242435. Nem soroljuk fel az összes olyan személynek a nevét, akik Hunyadi szolgálatában állottak. A pénzügyigazgatás tiszt­ségviselőiről tavaly jelent meg új archontológiai összeállítás. Soós Ferenc: A középkori Magyarország gazdasági és pénzügyigazgatási tisztségviselői. Numizmatikai Közlöny, 112-113 (2013 - 2014) 81-123. 14 MNL OL DL 55241, 55262.; Engel P.: Magyarország világi i. m. II. 140.. Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. Bp. 2001 (Arcanum Digitéka). CD: Becsegergely nem 5. tábla. 1446-ban Hunyadi debreceni officiálisa (A Zichi és vásonkeői i. m. IX. 108.). 15 MNL OL­DL 29484, 29542.; Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 154.; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp. 1897-1913. V. 216-218. 16 Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 111, 154, 218., II. 153.; Csánki D.: Magyarország történelmi i. m. V. 189-194., 218-219.; Izvoare privind evul mediu românesc. fara Hategului in secolul al XV-lea (1402-1473). (Introducere, edipe ingrijita, note si traduceri de Adrian Andrei Rusu, Ioan Aurel Pop, loan Dragan.­ Cluj-Napoca, 1989. 207, 212, 226-227, 231-232, 244-245,254-261. stb.; Máramarosi diplomák i. m. 362. 17 Érszegi G.: i. m. 40.sz., Décsényi Gyula: A Somkereki Erdélyi család 1415. évi címereslevele és nemzedékrendje. Turul, 10 (1892) 112.; Engel P.: Magyarország világi i. m. II. 69.; Engel P.: Magyar középkori i. m. Somkereki. A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. (Szerk. Bara­bás Samu.) I—II. Bp., 1895. II. 24-26,76-77,94. stb. István 1465-ben görgényi várnagy volt, 1462-1465 között, és 1476-ban alvajdaként működött .C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosfalvi Tamás: Magyarország

Next