Turul 2017 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2017 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Draskóczy István: A sókamarák igazgatása és tisztségviselői, 1440-1457
két elődjétől, így lett például Tallóci Matkó emberei közül az olasz Jacopo del Bene, Laki Grepiolus Újlaki, két másik itáliai, Giovanni Manini és Antonio Zati Hunyadi János sókamarása. Dóci Mihály szintén Tallóci Matkótól lépett át Hunyadi János szolgálatába. Újlaki familiárisait megtaláljuk a fontos székesfehérvári, szegedi, máramarosi hivatalok élén, ám Erdélyben is működtek kamarásai. 1443-ban két olasz, Gaspare da Colle és Jacopo del Bene voltak az általa kinevezett erdélyi királyi sókamarások. Ugyanez a két személy irányította a székesfehérvári sókamarát is. 1445-ben Pakosi Trombitás Balázs volt az embere a tartományban, aki emellett a szegedi hivatalt is vezette. 1443-ban Ulászló 500 forintnyi sót Újlakin keresztül utalt ki a szegedi kamarából Gersei Lászlónak és Petőnek. A főúr ugyanebben az évben két székesfehérvári kamarását bízta meg azzal, hogy azt a 800 forintot, amivel Gersei Petőnek és Lászlónak tartozott, sóban űzessék ki. 1444-ben Újlaki kapitánya és pénzverő ispánja, Gaspare da Colle irányíthatta nevében az erdélyi kamarákat. Ekkor épp az ő szolgálatában állt Angello Manini. I. Ulászló halála után megmaradt a szervezet megosztottsága. 1445-ben még Pakosi Trombitás Balázs dolgozott Szegeden. Erdélyből Újlakinak járó sószállítmányt Újlak várának kapitánya, Gaspare da Colle vette át. 1445 februárja utolsó napján bízta Újlaki a Szörényi vicebáni tisztséget és vele együtt Arad, Zaránd, Keve és Torontál megyék irányítását, több várat Döbrentei Himfi Basira és Szalánci Jánosra. Fizetésük 4000 aranyforintot tett ki, amelyet a lippai kerület kamara haszna adójából (1500 aranyforint), illetve sóból biztosított számukra a főúr. A kifizetéssel baj lehetett, mert 1448-ban Döbrentei bíróság elé idézte a nagyurat. 1445 májusában Szatmárban olyan dési sókat rakodtak ki, amelyeknek a tulajdonosa Újlaki Miklós volt.10 A kamarák egy részét továbbra is felügyelte Hunyadi. 1445-től ő nevezte ki Máramaros megyei ispánjait.11446 júniusában az országgyűlés Hunyadi Jánost kormányzóvá választotta. Kormányzói jogköréhez tartozott a királyi jövedelmek kezelése, azok felosztása, a hivatalnokok kinevezése, ellenőrzése, vagyis a sójövedelmek is hozzá tartoztak. Midőn V. László átvette a hatalmat, Hunyadit az uralkodó az ország főkapitányává, a királyi jövedelmek kezelőjévé nevezte ki, vagyis a királyi bevételeken továbbra is rajta tartotta a kezét.12 A pénzügyigazgatás különböző területein a kamarásokat familiárisi szálak fűzték Újlaki Miklóshoz és Hunyadi Jánoshoz egyaránt. Ez a viszony biztosította, hogy Hunyadi kézben tudta tartani a rendszert A törökverő nagyúr jó szemmel választotta ki az embereit.13 Azok között, akiknek közük lehetett a sóigazgatáshoz, többen nemesi származásúak voltak. A Bihar megyei Toldi László, aki 1441-ben a szalárdi és a váradi, 1442-ben a szalárdi hivatal vezetőjeként tűnt fel, ehhez a körhöz sorolható.14 Pestyenei (Pöstyéni) László fia Mihály, máramarosi ispán és kamarás (1451-1453, 1457-1458) a Hunyadi ház megbízható emberének számított. Hunyad megyei román családból származott. A kormányzó 1447-ben aulicusának mondta. Sókamarási tevékenységének az emlékét őrizhette, hogy még később is a kamarás melléknévvel illették.15 Malomvizi (Kendefi) Kenderes János máramarosi (1445-1449), ugocsai (1451), beregi (1449-1455) ispán és munkácsi várnagy (1449- 1455) szintén Hunyad megyei román család sarja volt.16 Erdélyi István (1456-ban Máramaros megye ispánja) a Somkereki Erdélyi családnak volt a tagja. Korábban (1453) bodrogi alispánként találkozunk vele. Fivére, Miklós, akivel 1446- ban osztozott meg a javaikon, 1448-ban alvajda és tordai ispán volt.17 * * * * Sasvári István deák Ugocsa megyei családból Évkönyv, 4 (1973) 6-11.; Elekes Lajos: Hunyadi János. Bp. 1952. 134-135.; Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéhez, 6 (1982) 22. sz.; Engel P.: Magyarország világi i. m. 1.154,424.; MNL OL DL 55241.; Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Kiadta: apjai Mihályi János.) Máramarossziget, 1900. 313. ; MNL OL DL 13358,42481,44292,55199,55241., 65058.; Máramarosi diplomák i. m. 313.; A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). (Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta: Jakó Zsigmond) I—II. Bp., 1989 (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 17.), 261., 319.SZ., Érszegi G.: i. m. 19-20., 25 sz.; Urkundenbuch i. m. V. 2335.SZ..; Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 91 (1957) 574. 5 MNL OL Dl. 44390., 48266., 92933., 92943., 92944., 92952., 102491., 102497.; Érszegi G.: i. m. 24. sz.; Székesfehérvár és Szeged jelentőségére Újlaki hatalmi politikájában. Kubinyi A.: A kaposújvári i. m. 6. 10 MNL OL DI. 44390., 44511., 55303, 55304., 55305, 102493., 102496., 102497.; Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 34.; Arany Krisztina: Firenzei kereskedők, bankárok és hivatalviselők Magyarországon (1370-1450). Prozopográfiai adattár. Fons, 14 (2007) 501.; Vö.: Florentine families in Hungary in the First half of the Fifteenth Century, PhD Thesis, CEU, Bp., 2014. 45-49,54-55,88, 96,128-129,144,150,213-217. " Laki 1442-1446 között Újlaki nándorfehérvári kapitánya volt. Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 154., II. 140. 12 Dr. Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban. Bp. 1932. 54. 79-85.; Elekes L.: i. m. 288-290.; Mályusz E.: A magyar rendi i. m. 574., 598-600. 13 Elekes L.: i. m. 138-142.; Mályusz E.: A magyar rendi i. m. 574-575., 596-598... MNL OLDF 242435. Nem soroljuk fel az összes olyan személynek a nevét, akik Hunyadi szolgálatában állottak. A pénzügyigazgatás tisztségviselőiről tavaly jelent meg új archontológiai összeállítás. Soós Ferenc: A középkori Magyarország gazdasági és pénzügyigazgatási tisztségviselői. Numizmatikai Közlöny, 112-113 (2013 - 2014) 81-123. 14 MNL OL DL 55241, 55262.; Engel P.: Magyarország világi i. m. II. 140.. Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. Bp. 2001 (Arcanum Digitéka). CD: Becsegergely nem 5. tábla. 1446-ban Hunyadi debreceni officiálisa (A Zichi és vásonkeői i. m. IX. 108.). 15 MNL OLDL 29484, 29542.; Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 154.; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp. 1897-1913. V. 216-218. 16 Engel P.: Magyarország világi i. m. I. 111, 154, 218., II. 153.; Csánki D.: Magyarország történelmi i. m. V. 189-194., 218-219.; Izvoare privind evul mediu românesc. fara Hategului in secolul al XV-lea (1402-1473). (Introducere, edipe ingrijita, note si traduceri de Adrian Andrei Rusu, Ioan Aurel Pop, loan Dragan. Cluj-Napoca, 1989. 207, 212, 226-227, 231-232, 244-245,254-261. stb.; Máramarosi diplomák i. m. 362. 17 Érszegi G.: i. m. 40.sz., Décsényi Gyula: A Somkereki Erdélyi család 1415. évi címereslevele és nemzedékrendje. Turul, 10 (1892) 112.; Engel P.: Magyarország világi i. m. II. 69.; Engel P.: Magyar középkori i. m. Somkereki. A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. (Szerk. Barabás Samu.) I—II. Bp., 1895. II. 24-26,76-77,94. stb. István 1465-ben görgényi várnagy volt, 1462-1465 között, és 1476-ban alvajdaként működött .C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosfalvi Tamás: Magyarország