Turul 2020 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2020 / 1. füzet - 2. Kisebb cikkek, forrásközlések - Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2019. évi iratanyag-gyarapodása

47 címereslevelét Zimányi Andrásnak és családjának a HU­MNL-OL-R 64-1.-1102. jelzeten vettük állományba. A felekezeti viszályok elsimítására kínál érdekes példát Pálffy Miklós (1710–1773) országbíró levele Zichy Ferenc győri püspöknek, miszerint a Magyar Királyi Helytartóta­nács döntése alapján a karakószörcsöki evangélikus iskola­épületet a katolikusok és a protestánsok közösen használ­hatják. A levél 1769. május 28-án kelt és a HU-MNL-OL-R 302-4.-8.-63. jelzeten helyeztük el. A hercegi Esterházy család felvidéki uradalmainak igazga­tását végző biccsei kerületi praefektorátus alá tartozó biccsei, és sztrecsényi provisorátushoz 1821-ben érkezett beadványok iktatókönyvét szintén vásárlás útján sikerült megszereznünk. A Prothocollum Exhibitorum Anni 1821 Dominiorum Districtus Bittsensis címet viselő kötet – mely tulajdonképpen az ügyek rövid kivonata, összefoglalása – jelentőségét az adja, hogy a benne szereplő esetekről eddig ez az egyetlen ismert forrásunk. Az anyag a HU-MNL-OL-R 322-33. jelzeten került elhelyezésre. Egy bűntényt örökít meg a nyírlugosi bírák magyar nyelvű bizonyságlevele és a hozzá kapcsolódó iratok egy 1835-ben történt halálos kocsmai verekedés ügyében. A bizonyságle­vél rögzíti, hogy egy csapszékben bizonyos Nagy György gyil­kos halálos sebet ejtett ifj. Tokár Lászlón, aki később meghalt. A gyilkost elfogták és a bírák elé vezették. Hozzá tartozik egy magyar nyelvű, aláírt „lát­lelet” a holttestről, valamint a gyil­kos magyar nyelvű vallomása, miszerint a nyírabonyi születésű egy izraelita árendás juhász bojtárjaként Lugoson tartózkodó Nagy György Szent György napján szokás szerint a leányokat és asszonyokat öntözte, majd a tőlük kapott bortól megittasodva délután a csapszékbe ment. Az áldozat felesége, Dankó Mária „ottan ivott és tanult” a juhászbojtárral. A konfliktus abból adódott, hogy a férj a feleségéért jött, hogy hazavigye, ám a nő nem engedelmeskedett. A későbbi áldozat erre fejbe csapta a feleségét úgy, hogy Mária fésűje a földre esett. Utána a haragos férj a juhászhoz fordult, és megkérdezte, haragszik-e a történ­tek miatt. A juhászbojtár akkor nem reagált, ám miután a férj kifelé indult a kocsmából, a juhász pedig utánaeredt és botjá­val fejbe verte, amibe Tokár László kilenc óra múlva belehalt. A vizsgálat megállapította, hogy az áldozat vélhetően túlélte volna a támadást, ha időben orvost hívnak hozzá. A felek és a jelenlévők ittassága jelentősen megnehezítette az esemény rész­leteinek felderítését. Az irategyüttes érdekessége, hogy egyelőre ez az egyetlen forrásunk a nevezett ügyről. Az anyagot a HU­MNL-OL-R 320-2.-11. jelzeten helyeztük el. Rendkívül dekoratív és informatív dokumentumunk V. Ferdinánd magyar király által az aradi puskaműves céh ré­szére kiadott működési engedélye és alapszabálya. A bársony kötésű, pergamen lapokra írt, réztokos függő viaszpecséttel ellátott irat 1840-ben keletkezett és a HU-MNL-OL-R 276-465. jelzeten vettük állományba. 2019 legkiemelkedőbb iratvásárlása kétségkívül Kiss Ernő aradi vértanú 1849. október 5-én írt búcsúlevele féltestvéré­hez, Julianna von Leuwenhez, aki hiába próbált közbenjárni bátyja érdekében férje, Alois Fedrigoni von Etschtal udvari kapcsolatait felhasználva Bécsben.­ Rendkívül érdekes tétel még Tomor Árpád bencés szerze­testanár és győri szerelme, Erzsi titkos levélváltásainak kora­beli átirata, mely 1918 és 1919 között íródott, és a HU-MNL­OL-R 385-96. jelzeten került elhelyezésre. A levelezésben csak Béla néven szereplő Tomor Árkád Béla (1887–?) 1912 és 1919 között tanított a pápai bencés főgimnáziumban. A tehetsé­ges poétaként és több irodalomtörténeti vonatkozású pub­likáció írójaként is számon tartott tanár 1917. október 6-án lett az Irodalomtörténeti Társaság rendes tagja. Győri sze­relmével, Erzsivel folytatott titkos levelezését korabeli átirat őrizte meg, amelyből azonban csupán a harmadik, negyedik és ötödik köteteket ismerjük. A füzetekből ugyanakkor kide­rül, hogy biztosan volt egy hatodik kötet is. Az átirat a tiltott viszony mellett bemutatja az első világháború utáni Pápa és Győr mindennapjait: a spanyolnátha okozta veszteségeket, az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaság és az azt kö­vető időszak feszültségeit. A most közölt részletben Tomor Ár­pád többek között arról ír, hogy 1918 decemberében, amikor a szerzetesrend feloszlatásáról és az iskolák államosításáról szóltak a hírek, a bencés szerzetestársakban is felerősödtek a kételyek saját rendjükkel és a papi nőtlenséggel kapcsolatban. Erzsébet válaszában a rossz közbiztonságra és a feszült han­gulatra panaszkodik, valamint reménykedve latolgatja a pa­pok nősülési engedélyének esélyét. A töredékes forrásanyag­ból 1919. december 2-áig követhető nyomon a pár története. Az utolsó fennmaradt levelekből úgy tűnik, Erzsi belefáradt a várakozásba, táncba és mulatságokba vágyott. Levelező­társa nehéz szívvel, de áldását adja minderre, eközben azon­ban megvallja szerelme elvesztésétől való félelmét is. Tomor Árpád leveleiben többször utal rá, hogy nem akar már szer­zetes lenni. Vélhetően az Erzsébettel való kapcsolata is közre­játszott abban, hogy az 1919 szeptemberében Kőszegre távo­zott tanár 1920 telén valóban elhagyta a rendet. A pár további sorsát egyelőre nem ismerjük. Jelentőségét tekintve ugyancsak kiemelkedő Rudnay La­jos 20. században keletkezett hagyatékának levéltárba kerü­lése, amely kiegészítette a már intézményünk őrzésében lévő Rudnay család iratanyagát. Rudnay Lajos (1883–1944) 1937– 1939 között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter volt, aki Kairóban, Szófiában és Bécsben is teljesített rendkí­vüli szolgálatot. Az iratanyagában diplomáciai tevékenységé­vel kapcsolatos iratok, előadások szövegei, történelmi témájú írások, feljegyzések, levelezés található. A hagyaték része IV. Károly lemondó nyilatkozatának két példánya is, melyből az egyik az uralkodó saját kézírása. Az iratanyagot a HU­MNL­OL­P 1706-VI. jelzeten vettük állományba. Kéziratos térképek és tervek viszonylag ritkán kerülnek le­véltárunk látóterébe. 2019-ben azonban mindkét irattípussal volt szerencsénk gazdagítani a gyűjteményünket. A Besztercei kerület. Carte von dem District Bistritz in dem Fürstenthum Siebenbürgen címet viselő, az erdélyi Beszterce vidékének keleti tájolású, színes kéziratos térképe igazi kuriózum: a 300x470 mm nagyságú lapot a 18. század egyik neves térké­pésze, Stephan Lutsch von Lachsenstein ezredes készítette 1752-ben, feltehetően az Erdélyi Kormányszék megbízásából. Egy fényképalbumot, 20 tervrajzot és három térképet tar­talmaz a Juhos család zaguzsényi kastélyának és uradalmának . Erre ld. Németh György: Kiss Ernő búcsúlevele cikkét jelen füzetben.

Next