Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században
61 a legkonkrétabb kijelentést: „I. Ferdinánd 1526-ban rendelte el, hogy a nemesség és a címer iránti kérelmet a kancelláriához írásban, ún. címerkérő folyamodvány formájában kell benyújtani”. E rendelkezésnek azonban eddig semmi nyomát nem találtam. Ezzel együtt I. Ferdinánd 1526. március 6-i bécsi udvari kancelláriai szabályzatában (Hofkanzleiordnung) és 1527. január 1-i udvartartási szabályzatának (Hofordnung) kancelláriára vonatkozó fejezetében többször is emlegetik az írásbeli supplicatiókat. Ezt pedig akár lehetne úgy is értelmezni, hogy ettől fogva mindenfajta, addig esetleg szóban intézett kérelmet, így a magyar címerkérő folyamodványokat is írásos formában kellett intézni, minthogy az említett rendeletek által szabályozott Udvari Kancellária (Hofkanzlei) egyik osztálya lett volna az ekkor létrejött, Újlaky Ferenc által vezetett magyar expeditio, amelyből majd végső soron kinőtt az újkori Magyar Kancellária.10 Az írásbeli címerkérelmezés azonban Magyarországon messze nem ezzel kezdődött. A Magyar Királyságban az uralkodóhoz, illetve a királyi kancelláriához – bármilyen tárgyban – tett írásbeli folyamodás már a 14. század közepén megjelent, majd Hunyadi Mátyás uralkodása idején terjedt el igazán.11 A nyomok leginkább közvetettek, a folyamodványok többnyire nem maradtak fenn, mivel az adott uralkodói adománylevél megszerzésének ideiglenes jelentőségű eszközei voltak, így az adomány elnyerését követően már nem volt rájuk szükség, nem őrizték meg őket. Az erre vonatkozó szakirodalom szerint eddig tárgytól függetlenül bő 110 darabot sikerült összeírni.12 Kétségtelen, hogy eddig egyetlen Mohács előtti magyar címer- vagy nemességkérő folyamodványt sem ismerünk sem eredetiben, sem másolatban. A címerek írásbeli kérelmezésére azonban mégis akadnak közvetett adataink. Számos Zsigmond király által adományozott armális narratiójában szerepel, hogy az adományos személyesen járult az uralkodó elé kérését előadni.13 Néhány esetben azonban, így például Eresztvényi Ferenc királyi szakácsmester és halmai Bor Mihály Zsigmond királytól kapott címeresleveleiben egyértelműen írásbeli kérelmezésről, de legalábbis a címerterv papíron való bemutatásáról szól a szöveg.14 Ezek a direkt utalások a század közepére kikerültek az armálisok szövegeiből, de mivel a gyakorlat a 16. században már eredetiben fennmaradt supplicatiókkal is igazolható módon folytatódott, másrészt más tárgyú folyamodványok a 15. század második feléből is maradtak fenn, nincs okunk arra, hogy megszakadását feltételezzük.15 A Mohács utáni magyarországi címerkérő folyamodvány Abból a célból, hogy a lehető legteljesebb forrásbázisra támaszkodva tudjam vizsgálni a 16-17. századi magyar címerkérő folyamodványokat, jegyzékbe foglaltam a Magyar Nemzeti Levéltárban és másutt általam eddig a szakirodalom segítségével 16 és saját kutatásaim során fellelt 1690 előtt 17 jóváhagyott példányokat, amely jegyzék jelenleg 122 darabot tartalmaz.18 Ebből egy elégett 1945-ben,19 hét tudomásom szerint lappang (bár leírásuk többnyire szerepel a szakirodalomban),20 egy tel- 8 Nyulásziné Straub Éva: Címeradományozás I. Ferdinánd korában. Rubicon (2003) 11-12. sz. 66. Vö. Nyulásziné Straub É.: Öt évszázad i. m. 14. 9 Die österreichische Zentralverwaltung. I. Abt. Von Maximilian I. bis zur Vereinigung der Österreichischen und der Böhmischen Hofkanzlei. Bd. 2. Aktenstücke 1491–1681. Hrsg. von Thomas Fellner und Heinrich Kretschmayr. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs, 6) Wien, 1907. 93–94., 103. 10 Erről bővebben: Fazekas I.: A Magyar Udvari Kancellária i. m. 30., 43–46., 286. Újlakyról, uo. 357–358. 11 Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban. Levéltári Közlemények 10. (1932) 157–176.; legújabban: Szilágyi eredményeit részben meghaladóan pedig Péterfi, Bence: Das Supplikenwesen am spätmittelalterlichen ungarischen Königshof. In: Modus supplicandi. Zwischen herrschaftlicher Gnade und importunitas potentium. Hrsg. Lackner, Christian – Luger, Daniel (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 72) Wien, 2019. 67–92. 12 Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526. Turul 44. (1930) 53–54.; Szilágyi L.: Írásbeli supplicatiók i. m.; Péterfi B.: Das Supplikenwesen i. m. 70–71. 13 Pl. HU-MNL-OL-DL 61348. (Kisfaludi, 1419. jan. 8.), HU-MNL-OL-DL 67774. (Kökényesi, 1428. jún. 22.), HU-MNL-OL-DL 107361. (Báthor, 1430. júl. 11.). Erről ld. Kálmán Dániel: A középkori magyar címereslevelek diplomatikai és heraldikai elemzése (1439–1526) (készülő PhD disszertáció, kézirat) 18–20. Ezúton köszönöm a szerzőnek, hogy készülő munkájának eddigi eredményeit megosztotta velem. 14 Tuhári Attila: Egy korai magyar Catullus-parafrázis. Antik Tanulmányok 63. (2019) 107–114. 108. Eresztvényi Ferenc címereslevele, 1414. aug. 16.: arma seu nobilitatis insignia in praesentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestatis nostre celsitudine eadem arma seu nobilitatis insignia sibi [...] dari et conferri humiliter et devote supplicavit (HU-MNL-OL-DL 92447.). Halmai Bor Mihály címereslevele, 1415. júl. 2.: exhibuit nobis quandam cartam, arma seu nobilitatis insignia [...] clarius continentem (HU-MNL-OL-DL 73603.) 15 Kálmán D.: A középkori magyar címereslevelek i. m. 19–20. A párhuzamosan létező külföldi – birodalmi – szupplikációs gyakorlatra ld. Zajic, Andreas H.: The Influence of Beneficiaries on the Artistic Make-up of Imperial Grants of Arms or: How Do Heraldic Images Get Into Late Medieval Charters? In: Heraldic Artists and Painters in the Middle Ages and Early Modern Times. Eds. Hiltmann, Torsten – Hablot, Laurent. (Heraldic Studies) Ostfildern, 2018. 125–130. Andreas Zajkc szintén a Zsigmond-korból, 1432-ből hoz külföldi példát az írásbeli címerterv benyújtására (Uo. 130.). 16 Többek között Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei I–VIII. (A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek) Budapest, 1904–1942. és Armálisok i. m. Túlnyomó többségük megtalálható az MNL címereslevél-adatbázisában. 17 Miután a Magyar Kancelláriát 1690-ben átszervezték, működési rendje, ezáltal a címereslevelek kérvényezése is megváltozott, cikkemben pedig csak az ezt megelőző időszakkal foglalkozom. Az 1690 utáni időszak címereslevél-kibocsátásának mikéntjéről gyakorlatilag nincs számottevő, levéltári kutatásokon alapuló szakirodalom, egyedül Kóta Péter 1991-ben „Címereslevelek diplomatikája 1526–1848” címmel megvédett, ám egészében meg nem jelent doktori disszertációja jelent kivételt. Ennek egyes részei nyomtatásban megjelentek: Kóta Péter: Címerinspektori hivatal a XVIII. században. Turul 69. (1996) 28–34., valamint Kóta Péter: A címereslevél ára. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Konferencia, Pécsvárad 1995. szept. 12–13. Szerk. Ódor Imre – Pálmány Béla – Takács Péter. (Rendi társadalom, polgári társadalom 9) Debrecen 1997. 149–156. 18 A teljes jegyzéket ld. a függelékben. 19 Szyparides Tamás 1676. márc. 4-én jóváhagyott folyamodványa (a Nyáry-levéltárban volt, Áldásy A.: Címereslevelek i. m. I. No. 405.) 20 Thury alias Panko András 1578.[06.14.]-én (a magánkézben volt Payross-levéltárban volt, sorsa ismeretlen [Csoma J.: A XVI. századi magyar heraldika i. m. 64.], a hozzá tartozó armális ma is megvan: HU-MNL-OL-R 641.-959.), Kempaisz Mátyás 1652. jún. 1-én (HU-MNL-ZML-IV.434.-20.), Tavasz Gergely 1662. szept. 5-én (HU-ZML-IV.1.e.-Nemességvizsgá-