Tűzoltók Lapja, 1945 (1. évfolyam, 0. szám)
1945-12-01 / 0. szám
AZ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAKAT A TŰZOLTÓK LAPJÁNAK 104CL SZÁMÚ CSEKKSZÁRLÁJÁRA LEHET BEKÜLDENI. KM43. ite^embw- X. A MAGYAR TÜZOLTÓK »ZABA» SZAKSZERVEZET» SZERKESZD' '*'*'- TŐSÉG ÉS KJaDjemvaTar: ‘ ÉJ#TÍDAPEST VI. B. INCZUR-lf.* 1*6. A MAGYAR TŰZOLTÓ* SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS LAPJA Köszönjük, hogy nem segítettek! Elindultunk tehát! Felkerestünk minden magyar tűzoltót, aki táborunkba tartozik. Tűzoltóújság, nyomtatott sorok, melyeket tűzoltó ír tűzoltónak, bajtárs a bajtárshoz, elképzelhhettük ezt csak rövid egy esztendővel ezelőtt? A szabadság nagy adományai között a legnagyobbnak, a gondolat és szólásszabadságnak váltunk részeseivé. Ma talán még bátortalanul és botorkálva élünk ezzel a lehetőséggel, de a gyakorlat itt is növelni fogja képességeinket. Megvalljuk, másképen gondoltuk az indulást. Azt hittük, több segítséget kapunk a nagyobb gyakorlattal rendelkezőktől, azoktól, akik eddig egyedül tehettek szert nagyobb képességekre. Nem keressük most, miért nem volt elég ügyszeretetük nagyobb képességű bajtársainknak, hogy legyőzve idegenkedésüket, megértéssel fordultak volna felénk, lapunk felé. Most az indulás után megköszönjük, hogy nem segítettek. Megköszönjük, hogy tudatára ébresztettek bennünket, csupán a saját erőnkre támaszkodhatunk és bizonyossá tették, amit már eddig is jól tudtunk, hogy részükről kevés segítségre, de annál több bírálatra számíthatunk. Elfogadjuk a kritikát is, ha mást nem kaphatunk a közös munkához. Mindenki csak azt adhatja, ami lényege, mondjuk Madách után. De a bíráló legyen jóhiszemű és a bírálat legyen lehető elfogulatlan. Mert nehezen minősítheti a tűzoltó közvélemény elfogulatlannak azt a bírálót, aki most lát mindenütt sérelmeket, kifogásol inkább burkolva, mint nyíltan mindeni intézményt, ha tombolva csapkodta az íróasztalt akkor, amikor a régi világban még olyan szerényen ellenvéleményt mert valaki vele szemben nyilvánítani. Tudjuk, amit olyan nagyon szeretnének sokszor a fejünkhöz vágni: képességeink fogyatékosak. Tudjuk és kimondjuk helyettük, mert elbírjuk a kritikát. De elszánt akarat él bennünk, pótolni fogjuk fogyatékosságainkat. Most van lehetőségünk a felemelkedésre és a közös munka érdekében ezt a lehetőséget fel is használjuk. A tűzoltótársadalom minden tagjának meg kell értenie az idők szavát, annak szellemében kell tanulni, felkészülni a nagy munkára. Újjá kell építenünk hazánkat a szó anyagi és szellemi értelmében és ezen túlmenően meg kell akadályoznunk, hogy a bűn és a kétségbeesés tűzvésze mégegyszer úgy eldönthesse a világot, mint a közelmúltban történt. Olyan nagy feladat elé állított a sors bennünket, hogy csak akkor tudunk megbirkózni vele, ha a legnagyobb akarással, önzetlen áldozatkészséggel, zárt egységben vonulunk fel elvégzésére. Nemzedék alig állt még nagyobb munka előtt, méltóknak kell bizonyulnunk rá. Elindultunk! Köszönjük, hogy nem segítettek! Klbédi Gyula- A béke első karácsonya Az elmúlt vérzivataros hat esztendő után az első alkalommal ünnepelhetjük békében a szeretet, a béke ősi ünnepét, a karácsonyt. Nehéz viszonyok között, a szokásos, meghitt, illatos karácsonyfa és az örömöt fakasztó ajándékok nélkül gyűlünk össze ünnepelni azt a szeretetet, ami után annyira vágyódott az egész emberiség ... Alig van család, ahonnét valaki nem hiányoznék, és úgy vagyunk mi is, a magyar tűzoltóság népes családja, melyből sokan örökre, sokan pedig még mindig hiányoznak. A tűzoltó a béke harcos katonája. Békében is állandó harcban áll az elemekkel. Amikor karácsony estéjén mindenki családja körében tölti el az ünnepet, a tűzoltó az őrségen ünnepel és minden pillanatban várhatja, az elemek hadüzenetét, a riasztó csengő vészes hangját. A tűzoltónak soha nincs ünnepe, a tűzoltó részére csak egy valami létezik: az önfeláldozó, feltétel nélküli kötelességteljesítés, a rohanás a bizonytalan jövő — a veszély felé! Az 1945. évi karácsonyra a magyar tűzoltóság csak egy ajándékot kapott — de az felér minden drágasággal — a szebb, igazabb, demokratikus mai gyár jövendő vigasztaló, bíztató reményét. ' ' (es. gy.) Hozzászólás a 10.280 1945. M. E. sz. rendelethez A rendeletről már eddig is sokan, sok szempontból mondották el észrevételeiket. Eltérőek a vélemények, hogy a tűzoltóságot gyökerében újjászervező rendelet mayen értékű fejlődésnek veti meg alapjait. . Eddig a vidék hangja csendül meg erősebben. Ez a jelenség érthető, mert a vidék tűzoltósága inkább volt kiszolgáltatva a közületek vezetői hol jó, hol rosszindulatú bánásmódjának. Az egységes, központi vezetéstől várja most a vidék a sok helyi érdeknek való alárendeltsége megszűnését.