Tűzoltók Lapja, 1945 (1. évfolyam, 0. szám)

1945-12-01 / 0. szám

AZ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAKAT A TŰZOLTÓK LAPJÁ­NAK 104CL SZÁMÚ CSEKKSZÁR­­­LÁJÁRA LEHET BEKÜLDENI. KM43. ite^embw- X. A MAGYAR TÜZOLTÓK »ZABA» SZAKSZERVEZET» SZERKESZD' '*'*'- TŐSÉG ÉS KJaDjemvaTar: ‘ ÉJ#TÍ­DAPEST VI. B. INCZUR-lf.* 1*6. A MAGYAR TŰZOLTÓ* SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS­­ LAPJA Köszönjük, hogy nem segítettek! Elindultunk tehát! Felkerestünk minden ma­gyar tűzoltót, aki táborunkba tartozik. Tűzoltóújság, nyomtatott sorok, melyeket tűz­oltó ír tűzoltónak, bajtárs a bajtárshoz, elképzelh­hettük ezt csak rövid egy esztendővel ezelőtt? A szabadság nagy adományai között a legnagyobb­nak, a gondolat és szólásszabadságnak váltunk ré­szeseivé. Ma talán még bátortalanul és botorkálva élünk ezzel a lehetőséggel, de a gyakorlat itt is növelni fogja képességeinket. Megvalljuk, másképen gondoltuk az indulást. Azt hittük, több segítséget kapunk a nagyobb gya­korlattal rendelkezőktől, azoktól, akik eddig egye­dül tehettek szert nagyobb képességekre. Nem ke­ressük most, miért nem volt elég ügyszeretetük nagyobb képességű bajtársainknak, hogy legyőzve idegenkedésüket, megértéssel fordultak volna fe­lénk, lapunk felé. Most az indulás után megköszönjük, hogy nem segítettek. Megköszönjük, hogy tudatára ébresztet­tek bennünket, csupán a saját erőnkre támaszkod­hatunk és bizonyossá tették, amit már eddig is jól tudtunk, hogy részükről kevés segítségre, de annál több bírálatra számíthatunk. Elfogadjuk a kritikát is, ha mást nem kapha­tunk a közös munkához. Mindenki csak azt adhatja, ami lényege, mondjuk Madách után. De a bíráló legyen jóhiszemű és a bírálat legyen lehető elfogu­latlan. Mert nehezen minősítheti a tűzoltó közvé­lemény elfogulatlannak azt a bírálót, aki most lát mindenütt sérelmeket, kifogásol inkább burkolva, mint nyíltan mindeni intézményt, ha tombolva csap­kodta az íróasztalt akkor, amikor a régi világban még olyan szerényen ellenvéleményt mert valaki vele szemben nyilvánítani. Tudjuk, amit olyan nagyon szeretnének sok­szor a fejünkhöz vágni: képességeink fogyatékosak. Tudjuk és kimondjuk helyettük, mert elbírjuk a kritikát. De elszánt akarat él bennünk, pótolni fog­juk fogyatékosságainkat. Most van lehetőségünk a felemelkedésre és a közös munka érdekében ezt a lehetőséget fel is használjuk. A tűzoltótársadalom minden tagjának meg kell­­ értenie az idők szavát, annak szellemében kell ta­nulni, felkészülni a nagy munkára. Újjá kell építe­nünk hazánkat a szó anyagi és szellemi értelmében és ezen túlmenően meg kell akadályoznunk, hogy a bűn és a kétségbeesés tűzvésze mégegyszer úgy el­dönthesse a világot, mint a közelmúltban történt. Olyan nagy feladat elé állított a sors bennünket, hogy csak akkor tudunk megbirkózni vele, ha a leg­nagyobb akarással, önzetlen áldozatkészséggel, zárt egységben vonulunk fel elvégzésére. Nemzedék alig állt még nagyobb munka előtt, méltóknak kell bizo­nyulnunk rá. Elindultunk! Köszönjük, hogy nem segítettek! Klbédi Gyula- A béke első karácsonya Az elmúlt vérzivataros hat esztendő után az első alkalommal ünnepelhetjük békében a szeretet, a béke ősi ünnepét, a karácsonyt. Nehéz viszonyok között, a szokásos, meghitt, illatos karácsonyfa és az örömöt fakasztó ajándé­kok nélkül gyűlünk össze ünnepelni azt a szerete­­tet, ami után annyira vágyódott az egész emberi­ség ... Alig van család, ahonnét valaki nem hiá­nyoznék, és úgy vagyunk mi is, a magyar tűzoltó­ság népes családja, melyből sokan örökre, sokan pedig még mindig hiányoznak. A tűzoltó a béke harcos katonája. Békében is állandó harcban áll az elemekkel. Amikor karácsony estéjén mindenki családja körében tölti el az ünne­pet, a tűzoltó az őrségen ünnepel és minden pilla­natban várhatja, az elemek hadüzenetét, a riasztó csengő vészes hangját. A tűzoltónak soha nincs ünnepe, a tűzoltó részére csak egy valami létezik: az önfeláldozó, feltétel nélküli kötelességteljesítés, a rohanás a bizonytalan jövő — a veszély felé! Az 1945. évi karácsonyra a magyar tűzoltóság csak egy ajándékot kapott — de az felér minden drágasággal — a szebb, igazabb, demokratikus mai gyár jövendő vigasztaló, bíztató reményét. ' ' (es. gy.) Hozzászólás a 10.280 1945. M. E. sz. rendelethez A rendeletről már eddig is sokan, sok szem­pontból mondották el észrevételeiket. Eltérőek a vélemények, hogy a tűzoltóságot gyökerében újjá­szervező rendelet mayen értékű fejlődésnek veti meg alapjait. . Eddig a vidék hangja csendül meg erősebben. Ez a jelenség érthető, mert a vidék tűzoltósága inkább volt kiszolgáltatva a közületek vezetői hol jó, hol rosszindulatú bánásmódjának. Az egységes, központi vezetéstől várja most a vidék a sok helyi érdeknek való alárendeltsége megszűnését.

Next