Tűzoltók Lapja, 1946 (1. évfolyam, 7. szám)

1946-11-15 / 7. szám

e­ rűbb, ha a javítási munkálatokat maga a gépesített szervezet végzi, ami szinte természetes is. A hivatásos tűzoltóságok eddig is rendelkeztek kisebb -nagyobb, jól-rosszul felszerelt javító, vagy szerelő műhellyel. Minden hivatá­sos tűzoltóságnál volt és van is néhány műszaki (szerelő, gépla­­­kat­os, stb.) képesítésű altiszt, vagy tűzoltó. A tűzoltótiszti pá­lya magától értetődően megköve­teli a technikai ismereteket és azt, hogy a tűzoltótisztek egy ré­­sze technikus (gépészmérnök, vagy szakiskolát végzett) legyen, máskülönben a műszaki vezetés nehezen képzelhető el. Újjászervezésünk és továbbfej­lődésünk egyik legfontosabb cél­ja éppen a gépesítés, a műszaki jel­leg fokozatos megvalósítása, s ezzel párhuzamosa­n a műszaki követelmények és kiképzés megte­remtése, elmélyítése. Ennek első feltétele a szerelő és javítóműhe­lyek felállítása, amire az idézett rendelettel az első lépés már meg is történt. A továbbiakban raj­tunk a sor­ .Van rendeleti alap és lehetőség, hogy legalább a vár­megyei székhelyeken életképes szerelő és javítóműhelyeket léte­sítsünk. Ha nem is máról holnap­ra megvalósítható, mégis komoly, céltudatos munkával, kis élelmes­séggel, aránylag rövid idő alatt megszervezhető a tűzoltósági ja­vítóműhely. A javítóműhelyek jelentősége a szakképzés színvonalának emelése és a produktív foglalkoztatás szempontjából felbecsülhetetlen. A javítóműhely első feltétele ter­mészetesen: a szakember és­ a szerszám. A jó szakember kérdése a nehe­zebbik kérdés. A múltban sem sok jó műszaki képzettségű állást­­vállaló vonzódott a hivatásos tűz­oltói pályára, éppen a kenyér vé­konysága miatt. Ma ez a helyzet csak rosszabbodott. A jövő azt követeli, hogy csak műszaki kép­zettségű pályázó legyen hivatásos tűzoltó, s ez a körülmény a ke­nyér vastagodását és a hivatás fokozottabb megbecsülését is kell hogy maga után vonja. A jelen­ben, átmenetileg úgy segíthetünk magunkon, ahogyan épen tudunk. A vármegyei tűzoltósági javító­­műhelyek működését azonban még szegőd­ményes szakmunkások útján is biztosítanunk kell, ha másképen nem megy. Kocsi­, mozdonyfecskendő javí­tásához nem sok különleges szer­szám szükséges. Egy vármegye területéről javítási munka bőven akad, csak felszínre kell hozni. Ez pedig a vármegyei parancsnok hantos kötelessége. Tömlőbeköté­sek, tömlőpróbák, kézifecskendő javítások, kipróbálások, mint a legegyszerűbb feladatok, napiren­den vannak. Azonban komolyabb szakmunka, mint például motoros szerek javítása, szerelése és ki­próbálása is sok akad. Reális műhelyfejlesztési terv szerint és kevés leleményességgel a szer­számkészletet is elő lehet terem­teni. A tűzoltósági javítóműhelyeket be lehat és be is kell vonni a vá­rosok (községek) máskzártyú javí­tási szükségleteinek kielégítésére. Természetesen csakis olyan mó­don és mértékben, ami legkevésb­­bé sem megy a készültségi állapot rovására. A 271.000/1946. B. M. számú rendelet 18.­­§. (10) bekezdése alapján a műhelybeosztottak törzsfizetésü­k 30%-áig terjedő műhelypótlás­ban részesítendők. Ezenkívül sok egyéb lehetőség is van még jó munkájuk megjutal­­­mazására! A tűzoltó javítóműhelyek a tan­folyamok és a helyi kiképz­­és szempont­jából is igen fontosak­. Műszaki ismeretek hiányát rend­szeres műhelygyakorlatok útján pótolhatjuk. Célszerű lenne legalább a vár­megyei tűzoltósági javítóműhe­lyek számára a nyilvános műhely jelleget é­s tanonc felszabadítási jogot is biztosítani, hogy a tűz­oltóságok „házilag”, saját szak­képzési tervük szerint, műszaki­vá képezhessék jelenlegi és min­denkori személyállományukat. Az ország iparosítása és gépesítése szempontjából is fontos lenne, hogy ezen az úton is minél töb­ben nyerjenek legalább segédleve­let például a rektorszexelői szak­mában. A vármegyei tűzoltósági javító­­műhelyek mellett a fővárosban meg kell teremte­ni egy központi javítóműhely alapjait. Ez azután a kényesebb, a nehezebb felada­tokat és a központi műszaki ki­képzést látná el. Ez a műhelyrendszer nem áb­ránd, hanem komoly adottság. Csak fel kell karolni a gondola­tot, meg kell ragadni a lehetősé­get, meg kell szervezni a tűzoltó­sági javítóműhelyeket. Ezt ke­v­­eli az egységes magyar tűzoltó­ság érdeke. Ez az igazi hivatás­­fejlesztés, a műszaki tűzoltóságok megteremtésének egyik alapvető kérdése. Krisó Dénes, vernimm MmA SZALAY ÉS TÁRSA 1 JLií© .]?, © H TŰZOLTÓ FELSZERELÉSI, MŰSZAKI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÜZLET 1 BUDAPEST, I­V., ALKOTMÁNY-U. 12. — V., SZALAY-U. 13,­­ Telefon: 122-081. / —*——.*■ -- ű Ajánlja raktárról: % Az összes tűzoltó személyi és szakfelszereléseket­­. ú. m . szívó- és nyomótömlők, sugárcsövek, sí­orz­ó kapcsok, áll­vány csö­vek, kézi tűzoltókészülékek, fi­maszó- és biztonsági övek,­sisakok, létrák, moz- i­dony- és motoros fecskendők, mentőládák stb., fű­ stb., valamint az összes szerszám- és műszaki gj cikkeket. - 9

Next