Tűzoltók Lapja, 1947 (2. évfolyam, 3-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
e tők? Nem látunk talán önkéntes adószedőket ? Asszonyokat, leányokat, akik gyűjtőnapok alkalmával szép szóval gyűjtik egybe azt a pénzt, amit a hivatalos államapparátus végrehajtóval sem tud a zsebekből kivenni, hogy a zsebekből kivenni, hogy a könnyet törölni, a sebet gyógyítani, a kultúrát fejleszteni s a nyomort enyhíteni lehessen. Ezek nem kiöregedett arisztokrata hölgyek, hanem dolgozók feleségei és leányai. Dehogy vagyok én a tűzoltóság államosításának, vagy a körzeti tűzoltóságnak ellensége. Ha tőlem függene, már ma megvalósítanám. De nem tudom elviselni, hogy amikor szétrombolják a községi tűzoltóságok kereteit és helyükbe semmit sem adunk, miképpen fog az a rész színhelyére kivonulni, amikor a háború következtében megrongált utakon sok helyütt a kicsik és génjárművek csak lépésben tudnak haladni. Mint te is jól tudod, faluhelyen a kitört tüzeket, a vihar növeli nagyra. Elszakítja a távbeszélővezetékeket, fákat dönt ki az országiútra, úgyhogy a körzeti tűzoltóság, ha távbeszélőn kapna, rá értesítést (sok község ke sincs kapcsolva a hálózatba és ha igen, éjjeli szolgálat nincs), fűrésszel, fejszével kell, hogy utat törjön magának, feneketlen sárban, vagy hófúvásban, értékes időt veszítve. A helyi tűzoltóság hely- és környezetismereténél fogva, a vízszerzés lehetőségét ismerve a sokszor vízszegény vidéken, gyakran lokalizálhatja a tüzet. Ha nálatok az önkéntes tűzoltók „dzsentri szolgabírákat és paraguayi tábornokokat túlszárnyaló” egyenruhában feszelegnek, tegyen róla a vármegyei parancsnokotok. Nálunk is voltak lampaszos tűzoltótábornokok, akik kosaras lovassági kardot is viseltek. Bizony, levetettem velük. Ma nézd meg a mi tűzoltóinkat, előírásos, füstszürke egyenruhát viselnek és fegyelmezetten biztosítják a község tűzvédelmét." Jöjj el hozzánk, szíves vendégszeretettel látunk, jó szekszárdi borral kínálunk és csodát fogsz látni. ‘5000 községi tűzoltót fogsz látni új egyenruhában és 1945— 46—47-ben vásárolt motorizált kivonuló szerekkel. Könyves Zoltán tűzoltóőrnagy, m parnok, Szekszárd. Beszéljünk Sokszor harngot adtunk már lapunkban annak a törekvésünknek hogy együtt akarunk működni a tűzoltóságnak legszélesebb tömegeivel. Tisztán és félreérthetetlenül megmondottuk, hogy kikre és mire van szüksége a Szakszervezetnek. Természetes, fontosnak tartjuk azt is, hogy mások is világosan beszéljenek és ne rejtsék hamis szavak mögé igazi szándékukat. Egyre többen akadnak, különböző fogalmakat tisztázni, hivatkozva az ő magasabb szellemi képzettségeikre. Egyre többen érzik: itt az ideje annak, hogy megtisztuljanak a fogalmak a rájuk tanadt tévsdáiktól, hamisságoktól és félreértésektől. Egyre többen, de sajnos, még mindig kevesen. Pedig arről. Igenis, véleményük, állásfoglalásuk, új és régi gondolatuk menjen át a jószándékú, mocsoktalan és szenvedélytől izzó viták tisztítótüzén. Épp olyan fontos, hogy ne legyenek szellemi egyedárusítók, vagyis, ne kényszerítsék törekvéseiket másokra, ha az nem egyezik a többség véleményével. De szembefordulunk az olyan törekvésekkel, amelyek arra irányulnak, hogy tisztaszándékú törekvésekkel szembehelyezkedve, becsületes szakszervezeti egyénekkel szemben erőszakot alkalmazzanak. Valljanak végre színt a szellemiekben gazdag Bajtárs urak, hajlandóak-e a nagy feladatok elvégzésében velünk együttműködni? Mert semmi esetre nem fogadhatjuk el bírálatainkat jószándékú cselekedetek nélkül. Azok a Bajtárs urak, akikről itt szó van, a tűzoltóság múltban és ma helyükön lévő „szaktudósai” azt hiszik, hogy a tűzoltói szaktudást és hivatásbeli érzést, sőt a demokratikus felfogást és szociális gondolatot egyedül és hitelesen csak ők fémjelezhetik. Milyen színvalásra lenne szükség még azok részéről, akik őszintén megbecsülik a tűzoltót akkor is, ha az szellemileg nem azon a nívón áll, mint ők is hiszik, hogy csak a legteljesebb összefogás mellett a tűzoltóság társadalmi és kulturális felemelkedésével együtt emelheti fel Szakszervezetünket és ezzel a magyar tűzoltóságot a szociál s élet csúcsára. Azzal, ha úgy cselekszenek, máris színt vallotta, s jó volna, ha minél többen ezt tennék, akikben így él a szakszervezeti gondolat. S ami még ennél is több: kifejeznék őszinte és fenntartásnélküli készségüket a közös munkára, a közös küzdelemre, amely valamennyiünkre vár, hogy Szakszervezetünk elérje igazi fejlettségét . Akik ebben a hitben a Szakszervezetért való munkában egyesülnek, azoknak ugyanilyen színvallást kellene még termék? A legnagyobbat cselekszik: emberdő sürget és eredményeket csak gyan gondolkodik közös ügyeink- rit és magyart. O. L. úgy tudunk elérni, ha legalább csak azzal jövünk tisztába: bizonyos szavak és bizonyos fogalmak mit jelentenek és mit is remélhetünk bizonyos nagyvonalú tervektől. Nem egyszer elképed az ember, ha esetleges leereszkedő viták közben egymásután hallgatja végig különböző „pártállású” és „világnézetű” bajtársiak gondolatait. No, de, nincs itt semmi baj, mondják, hisz mindnyájan egyet akarunk. De ha tudnák, mi nem a gondolataikat, hanem a cselekedeteiket értékeljük. Mert gondolatokat még el lehet leplezni, de cselekedeteket már kevésbé. Távol legyen tőlünk, hogy szót emeljünk az ellen, hogy bárki hő TŰZOLTÓK LAPJA ! KÖHTJER ISTVÁN ISSLIA Motor- és kézihajtású tűzoltófecskendők, létrák, tűzoltószerek BUDAPEST, X., KORPONAI ATGA 21 és felszerelések vízhordó-és öntöző rajtkocsik gyártása és javítása Telefon: 182-515