TV mozi, 1982 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1982-10-07 / 4. szám
ÉLEMÉNYEK a televízióról CSEPELI GYÖRGY írja Találkozhat-e a tévéjáték és közönsége ? A televízió társadalmunk legnagyobb hatású közlési eszköze, s mint minden közlésben, itt is minimálisan három elemet különböztethetünk meg: az adót, a közleményt és a vevőt. Kulcsfontosságúnak vélem a közleményt, melynek szerkezete, információtartalma végsősoron megszabja a vevővel való találkozást, mely ideális esetben az adó szándékaival megegyező hatást kell hogy kiváltson. A célszerűen kialakított közlemény — esetünkben a tévéjáték - a biztosíték a kiinduló kérdés pozitív megválaszolására. A tévéjáték és a közönség találkozásának esélyét nem elsősorban technikai problémaként vizsgálom, mert hiszem, hogy a közönség megtalálja a neki szóló üzenetet, ha az valóban neki szól. Nem becsülöm le természetesen a technikai problémákat sem, hiszen a műsorszerkesztés, a játék kivitelezése, a vetítési időpont, a kivitelezésre rendelkezésre álló anyagi-technikai eszközök színvonala mind olyan tényező, mely a legjobban elgondolt, társadalmilag égető információszükségletre reagáló tévéjátékot is zátonyra futtathatja. Az is nyilvánvaló, hogy a Magyar Televíziónak sokat kell tennie e járulékos feltételek biztosítása érdekében. Átgondoltabban kellene a műsorfolyam egészébe elhelyezni a magyar tévéjátékokat, meg kellene állítani az e tévéjátékok kivitelezésére fordítható összegek viszonylagos csökkenését, versenyképessé kellene azokat tennie a képernyőt elözönlő arctalan, televíziónkat tulajdonság nélkülivé, nemzetietlenné változtató kommersz műsorok áradatával szemben. Ezeknek a feladatoknak a megoldása, szervezeti, pénzügyi, műsorpolitikai intézkedéseket igényel, melyek meghozatala meggyőződésem szerint sokáig nem várathat magára. A voltaképpeni kérdés azonban hitem szerint adminisztratív úton nem oldható meg, mert morális, szellemi és érzelmi energiák befektetését igényli, és végsősoron a kellő objektív feltételek biztosítása mellett — ez a befektetés határozza meg, hogy találkozhat-e a magyar tévéjáték a magyar közönséggel, kialakul-e a társadalmi párbeszéd történelmileg új típusa a tévéjátékok alkotói és nézői között. Minden drámai mű — a tévéjáték is — viszonylataiban mutatja meg az embert, onnan egy pillanatra kiemelve megmutatja esendő, töprengő, cselekvő, mindenképpen individuális arcát, hogy ugyanazzal a mozdulattal visszahelyezve viszonylataiba, megpróbálja a nézőket akár kétségbeejteni, akár fellelkesíteni, a hatás érzelmi-gondolati örvényei felé hajtva, társadalmi részvételre sarkallni. Nem ez az egyetlen lehetősége a tévéjátéknak, mely szórakoztathat, rózsaszínű álmokba ringathat, elandalíthat, derűs órára hívhat, s teheti ezt jó lelkiismerettel, hiszen a nézőnek joga van a pihenéshez, a játékhoz, a gondtalan szórakozáshoz. De feltétlenül szükséges olyan tévéjáték-típus is - és én erről szeretnék itt beszélni -, mely hatni akar a szónak abban az értelmében, hogy a nézői reakció akcióba, tettbe, társada