TV mozi, 1982 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1982-04-01 / 2. szám
ESEmÉnyEK a televízióról Válságok és változások a televíziózás világában Beszélgetés HERMANN ISTVÁN akadémikussal Hermann István akadémikus, egyetemi tanár, hazánkban talán elsőnek vetette fel - majd húsz éve már - a televízió és a tévénézés elvi kérdéseit. Azóta sincs olyan esztétikai, vagy művészetkritikai jellegű munkája, ahol ne szerepelne a tévé. Legutóbb megjelent, sokakhoz szóló kötete — a Válságok és változások ugyancsak utal a „nagy lehetőséget mutató média” kérdéskörére. Elsősorban A szabadidő című fejezet „hátterében” van jelen a tévé. Miért? - Azért, mert a televízió kétségtelenül forradalmat jelent a szabadidő eltöltésében. Ez a forradalom sok szempontból rendkívül pozitív jelentőségű. Elsősorban azok számára, akik kultúrához - s itt világméretekre gondolok - főként a televízión keresztül juthatnak. Másfelől viszont ez pusztán lehetőség. A televíziót lehet kulturáltan és kulturálatlanul nézni, s az általános kulturális szint függvénye, hogy ki mennyire tudja hasznosítani a maga számára a televíziózást. A televíziózás igen komoly veszélyt is jelenthet a kulturálódás számára. A városi lakosra ugyanis csak úgy hathat igazán, ha orientálja őt. Orientálja — mégpedig a kultúra irányában, vagyis felkelti a figyelmét, evokatív ereje van és annak érdekében dolgozik, hogy az emberek eljárjanak koncertekre, kiállításokra vagy színházba és főképp olvassanak. Ha azonban mindezt csak helyettesíti , s ez nem a televíziótól, hanem az emberek általános kulturális igényeinek fejlettségétől függ - akkor a televízió sokkal negatívabb hatású, mintsem gondolnánk. Más kérdés persze, hogy a televíziós műsorpolitika mennyire igyekszik az emberek szabadidejét kisajátítani, illetve a valóságos kultúra propagátora lenni, s ezen belül természetesen önálló kultúrát is közvetíteni. Itt nagyon meg kell gondolni az arányt és azt is, hogy a televíziózás milyen veszélyeket rejt magában. Mert hadd mondjam meg: ha Bach Máté passióját közvetítik is - a közben felhangzó telefonhívás, vagy a közben végzett házimunka stb. a művet „háttérzenévé” szegényítheti - anélkül, hogy maga az adás ebben bűnös lenne. S hadd fűzzem mindehhez a következőt: a televíziózás legnagyobb veszélye abban áll, hogy az adásokat megnézik az emberek, s azután annak egész tartalma pillanatok alatt kiesik fejükből, érzelmi világukból.