TV mozi, 1983 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1983-01-06 / 1. szám
ERDEI FERENC Portrévázlat egy portréfilm elé Korai halála következtében befejezetlenül az utókorra maradt önéletírásában írta: „...a szerző igazán semmi rendkívüliséggel nem dicsekedhet, pontosan alkalmas arra, hogy korunk normális emberének a modellje legyen. Alkalmas erre pályájánál fogva. 1910-ben született Európa közepe táján, olyan társadalomban, amely városi is, falusi is, paraszti is, nem is; végigjárta a nevelődés obligát lépcsőit; református elemi iskolát, ami falusi iskolának is vehető, nyolcosztályos gimnáziumot, ami okvetlenül városi intézmény volt, de kisvárosi; az egyetemet középnagyvárosban végezte, s itt tanulta, átélte mindazt, amit e korban a világ egyetemein általában lehetett. Volt katona, belekerült a munkásmozgalom vonzókörébe, alkalmazkodott is, tüntetett is, társadalmi elismerésben is részesült, börtönben is ült. További pályája során is: volt földműves, szerkesztő, kutató, piaci árus, igazgató, miniszter, akadémikus, tehát elég sokféle ahhoz, hogy általában ember lehessen. És a személyi tulajdonságai sem rendkívüliek. Elég intelligens ahhoz, hogy érteni vélje a dolgokat, de soha esze ágában sem volt prófétává lenni, vagy iskolát alapítani; elég bátor és önálló ahhoz, hogy merjen hinni saját szemének, fülének és tapintó érzékének, de elég gyáva és alkalmazkodó is ahhoz, hogy tekintettel legyen a többiekre és igazodjék az emberileg-társadalmilag általánoshoz. És legfőképpen, semmi egyénieskedő ambíciója nincs; ősei életét akarja folytatni, a család kisebb közösségében oldódik fel, szülőföldje tüzes lokálpatriótája és hazája hű fia igyekszik lenni.” A tömör, önmagával szemben szigorú, mértékletes jellemzés hűen idézi fel századunk egyik kiemelkedő tudós-politikusának emberi jellemzőit, személyiségjegyeit. Mégsem mondhatjuk el, hogy az önjellemzés minden mondata pontos: a szemérem és a mértéktartás olyan embert minősít korunk állampolgárának, aki életében sok - az átlagost messze meghaladó - „rendkívüliséggel" dicsekedhetett. Csak címszószerűen utalunk e pálya legfontosabb állomásaira. Ami a politikus Erdei pályáját illeti: József Attila és Fábián Dániel felhívására pályaművel válaszolva, tizenkilenc évesen kerül kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, bekapcsolódik a Bethlen Gábor Társaság tevékenységébe, tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának; huszonhat évesen a makói Függetlenségi Kossuth Párt és a helyi szövetkezeti mozgalom képviselőjeként a toborzódó Márciusi Front egyik meghatározó egyénisége, huszonkilenc éves, amikor a Parasztpárt megalakulását kezdeményezi. Ezekben az években vállal részt a Szabad Szó szerkesztésében. Kommunista barátaival együtt a Györffy-kollégisták szellemi műhelyének egyik erjesztője. 1943-ban Balatonszár-