Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-05 / 1. szám
tartom magam Cassandrának, de aligha ez nem volna az első felvonása egy külön főnök- és egy külön segédegylet alakulásának. Isten mentsen a gondolatijától is, hogy ily mély árkot ássunk egymás között. Ha már eldobatott az Eris-alma, hagyjuk gurulni mások ölébe ; örüljünk, hogy megláttuk idején az örvényt. Ha a többség nem akarta akkor, majd akarja talán egy év múlva, a magyar Typographiát. Vajjon milyen lesz az új hadi csel ? Lesznek-e ismét jégremenő magyarok ! V Voltunk, vagyunk, leszünk és maradunk — magyar nyomdászok. — kk. — Az Arany-szobor ügyében. Naponként olvashatjuk a lapokban az Arany-szobor javára kimutatott összegeket, melyek a fővárosban és vidéken rendezett ünnepélyek és gyűjtések eredményei. Ezen kimutatások fényesen igazolják, hogy az Arany-szobor eszméjét az ország minden részében lelkesedéssel fogadta a hálás magyar nemzet és siet lelkesedésének kifejezést adni az által, hogy kisebb-nagyobb összegekkel elősegiti a szobor mielőbbi létesithetését. — Nekünk Budapest fővárosi nyomdászoknak sem szabad megfelejtkeznünk hazafius kötelességünkről s mindent el kell követni, hogy testületünkhöz méltóan járuljunk a szobor anyagi költségeihez. És ezt igen könnyen elérhetjük, ha egyetértve, egy nagyobb szabású ünnepélyt rendezünk az Arany-szobor javára. — Budapesten van négy nyomdász-dalkör, van Társas kör, mely egyletek egyesülve, oly' nagyszerű és bizonyára jövedelmező ünnepélyt rendezhetnek, mely az egész nyomdásztestületnek becsületére válik s a magasztos czélt is nagyban előmozdítja. Elhiszem, hogy a dalegyletek ezen felszólalás nélkül sem feledkeztek volna meg arról, valamint a Társas-kör sem; azonban én sokkal nagyobbszerűnek tartom, ha nem egyenként, hanem együttesen rendezzük azt. A dalegyletek úgyis külön-külön pártokat alkottak közöttünk, ideje, hogy Budapest nyomdászai megkezdjék a tömörülést, egy zászló alatt küzdendők minden nemes és nagyszerű eszmékért. Vegyük tehát fontolóra ez eszmét, ez kötelesség, siessünk kötelességünknek eleget tenni! Végül felhívom a Társaskört és azon t. dalegyleteket, melyek ez eszmét pártolják, szíveskedjenek ezen elhatározásukról az Összhang elnökségét értesíteni, mely a további lépéseket azonnal meg fogja tenni. Budapest, 1888. január 1. Az összhang választmánya megbízásából : Bródy Soma. A bécsi ármozgalom. A Bécsbe való utazástól, az ottani ármozgalom miatt, a szaktársak egyelőre tartózkodni kéretnek. XVI. kimutatás a bécsi szaktársak részére eszközölt gyűjtésekről: Athenaeum-nyomda (xiv) III. Budai kerti társaság (xv) 8*50. Buschmann (xn) 2*60. Deutsch (xii) 1T0. Franklin-nyomda (xv) 10*70. Egyetértés-személyzet (vi) 8*90. Hornyánszky (vm) 2*50. Légrády (vm) 1*80. Löw (v v) 1*60. Pesti részv.nyomda (xv) 19*55. Eigler (v) 1*10. Schlesinger (v) 6*50. Morvay (xv) 1*85. Neuer (xiv) 1*40. Rózsa (xv) 2*70. Rudnyánszky (vm) 8*40. Wilckens (xi) 1*50. Kunosy (vi) —*90. Posner (x) 1*80. Neumayer (xn) 1*10. Hungária (xv) 7*70. Összeg 97*20. i-xv. kimutatás 1065*35. Főösszeg 1162*55. — Ebből elküldetett Bécsbe decz. 29-ig 1060 frt, 1888. január 4-én 100 írt, összesen 1160 frt. Erdélyi Károly szaktársunk egyebek közt a mozgalmat illetőleg a következőleg ir : Hogy ismét egyet-mást írjak az itteni bonyadalmas dolgokról, föl kell említenem, hogy bizony ez év nem úgy köszöntött be, mint azt óhajtottuk, mert a béke angyala, kit ekkorra vártunk, aligha el nem tévedt valahol a sötét oj honában. Igaz ugyan, hogy a múlt héten egyes üzletek aláírták az árszabályt, de ezek az egyesek is csak kisebb üzletek. A múlt héten, a karácsonyi ünnepek alatt, általánosan elterjedt a hír, hogy az alkudozások már megkezdődtek a főnökök részéről. E hírből azonban csak annyi a való, hogy tény, miszerint a főnökök megkezdték a közeledést, de ez nem hivatalosan történt, létező bizottságuk által, hanem csak egyes nagyobb principálisok részéről, kik az ismert coalitiónak tagjai s kik mint közvetítők szerepeltek. Mint ezek által értesülve vagyunk, ott már oly lazán áll az összetartás, hogy ha még egy-két hétig tart a strájk, egy nagy része a principálisoknak, üzleti érdekük megvédése végett, kénytelen lesz a köztük fennálló coalitiót fölbontottnak tekinteni, illetőleg magukat adott becsületszavuk és a netáni bánatpénz fizetései alól fölmentetni és az árszabályt aláírni, mint ezt már többen tették. Érdekes tudni, hogy e héten is egy firma, mely 6 héten át makacsul tartotta magát, egy sürgős munkája miatt, a fennálló coalitio értelmében, Holzhausenhez fordult segélyért. Csakhogy grémium tervez (coalitio által), strájk végez, a szegény Vorstand maga is külföldön hajt hirdetéseivel erő után és igy az illető ezégnek azt izente, hogy — olyan nincs, mire a cég az árszabályt aláírta. A fentebbiekből látható, hogy habár nem is oly mesze lehet most már a béke, de egyelőre még tovább is folytatnunk kell a harczot azon drastkus, de nagyon gyakran elkerülhetlen eszközzel, melyet úgy neveznek, hogy — strájk. Tartoznak ezzel a bécsiek önmaguknak, tartoznak ezzel az öt oly dúsan segélyező külföldnek, de tartoznak ezzel az összes munkásosztálynak, mely érdekfeszitve nézi e harczot s várva várja azon győzelmet, midőn a munkás is azt mondhatja : »Én a munkám erejét ennyire becsülöm!« mihez, mint tulajdonához, joga van. És a bécsiek ezen várakozásnak meg akarnak felelni! Az árszabály-bizottság jelentése szerint még legfeljebb <S—14 napi kitartás kell s ekkor a győzelem a segédeké. Felhívjuk tehát szaktársainkat, hogy még egy párszor áldozzanak buzgóan, mert csak így érhetjük el, hogy azon nagy összegek, melyekbe a strájk került, nem vesznek kárba s hogy a páratlan makacs küzdelem után szaktársaink maradnak győztesek, mely bizonyára örvendetes és jelentékeny esemény leend az egész continens nyomdászaira. Tehát ne lankadjunk ! Levelezések. Arad, 1888. január 1. Olvasva szaklapunkban a minden felöli vidéki tudósításokat, én sem maradhatok el a kor e követelményétől; tehát halvány színben illustrálom az aradi viszonyokat. Ha egyebet nem használ, legalább t. szaktársaim, ha netalán kedvet kapnának városunkban foglalkozást keresni, tájékozhatják magukat. De kezdjük sorrendben. Van Aradon négy nyomda, ugyanis: Réthy és Fia, az Uxokrieldkr Rt.BERT-féle, Gyulai István, kör.-keleti egyházi nyomda és egy nyomdaszámot nem tevő Keppich Zsili MoxD-féle amerikai taposógépes. Legutóbbinak — mint mondják — Budapesten is volt »nyomdája«, valamikor pedig Hornyánszkynál lett volna depositeur. Munkát összeharácsol annyit, hogy egy nagy nyomdának is elég volna, de istenem, hogy kerülnek azok onnan ki, akár csak meszelővel lettek volna készítve. Hja! olcsó húsnak híg a leve! Réthynél foglalkozik nyolc szedő, egy gépmester, tíz tanoncz, két kerékhajtó, három gépleány. Ez a cég csak 48 százalékkal vállalta el olcsóbban a kikiáltási árnál a városi munkákat. Tessék most már munkást is díjazni, mi marad neki? Persze, hogy a szedő issza meg a levét! Itt nyomatik az »Alföld« czímű napilap. Ungerleidernál foglalkozik hat szedő, egy gépmester, egy könyvkötő, négy szedőtanonez, két kerékhajtó, két gépleány. Az innen kikerülő munkák, valamint a Réthy nyomdából valók, meglehetős csínnal és gonddal kiállítva bocsáttatnak világgá. E nyomdában nyomatik a »Neue Aradei* Zeitung« czímű napilap. Gyulai Istvánnál, a piszok verseny itteni első meghonosítójánál (a második Keppich) foglalkozik nyolcz szedő, egy gépmester, egy nappali és egy éjjeli kerékhajtó, tizenkét szedőtanonez. Itt nyomatik az »Arad és Vidéke« czímű napilap. E czég főnöke még arról is ismeretes, hogy nála állandó faktori (?) és gépmesteri állomás van üresedésben — 8—10 írtért. A gör.-kel. egyházi nyomdában egy szedő, egy nyomó és néhány román tanitóképezdei tanuló foglalkozik. Az innen kikerülő munkák többnyire román nyelvűek, köztük egy-két román hetilappal. Végül Keppich Zsigmond amerikai taposó »nyomdájában« foglalkozik egy nyomó (tanult nyomó), egy matróz és egy egész sereg tanoncz. Az itteni segédek viszonyaira áttérve, bizony csendélet az itteni, de milyen nincs azoknak semmi bajuk, hogy is lenne . . . Ha reá ütnek egyet, oda tartja a hátát a másik ütésre. Ennek okozói pedig nem az aradiak, hanem onnan a szélszőke Duna melletti városból való, úgynevezett »pesti fiúk«, kik otthon 5 frtot keresve, örülnek, ha itt 8 frtot kapnak, s ha Gyulai ur humanitását (?) megelégelték, jön a másik transport és igy tovább. Mióta nevezett ur lapot indított, megverte az úristen az aradi nyomdászokat. Nincs sem éjjelük, sem nappaluk, sem vasár-, sem ünnepnapjuk, de minek is az? Ha Aradon egy macska valamely háztetőről lepottyan, vagyiz a fővárosból egy népboldogító jön beszédet tartani, avagy kettős ünnep van. Gyulai kománk külön kiadást hirdet, melyet aztán a többiek is kénytelenek utánozni, mert hát élni akar a másik is, de fizetni no, ez khinai fal, ezt ne is bolygassuk. Ezt nem ismeri itt senki. Pedig mily szépen éldegélhetne itt főnök is, segéd is. Az igaz, hogy száz darab gyászjelentést nem volna szabad 8 frt, és ezer darab számlát szép fehér nullás papírra 6 írtért nyomni. Ez mind máskép lehetne, ha Gyulai úr a nyomdatulajdonosok értekezletén hozott ama határozatot, miszerint egyöntetű árszabály szerint vesznek föl munkát, másnapra titkon meg nem másítja és az egymásba helyezett bizalommal oly csúfosan vissza nem él. Könnyű annak, kinek csak a papiros kerül pénzébe, a tanoncz úgy sem kap semmit; ha pedig fölszabadul, úgyis túladunk rajtuk. Az itteni egyleti viszonyokat tekintve, azok bizony szomorúak. A fent elősorolt segédeknek alig fele tagja egyletünknek és ezeket is ugyancsak czirogatni kell, nehogy kilépjenek. Vájjon mikor látják már be szaktársaink, hogy csak egyleti tömörülés útján tartható fönn a társulási szellem és az ebből eredő önbecsülés, ami bizonyára. Arállvetve, jobban és előbb vezérel az anyagi jobblét medrébe, mint az indolentia. De reméljünk jobbat. Itt az új esztendő. Lehet, hogy hoz valamit számunkra is. Hisz nekünk munkásoknak úgy sincs egyebünk, mint a jobb jövő iránti remény. Úgy hiszem, virrad már nekünk is, kiket minden áron sötétben szeretnének látni. Legyünk egyek, egy lesz a siker: a megélhetés is. Boldog újévet! Kondor. Egyleti tudósítások. Nyitva. Az utazó szaktársak figyelmébe ! Nyilván az azelőtt szokásos A iatikum 1888. január 1-étől ismét ki fog szolgáltatni, minthogy a pozsonyi kerületi egylet választmánya Nyitrát ez időtől kezdve újból fiókegyletként tekinti. A nyitrai egyleti tagok nevében Bauer A. Nyugta az 1882. deczember 17—28-ki hétről beküldött egyleti illetékekről a következő üzletekből: Államnyomda, Athenaeum, Bagó, Birkholz, Buschmann, Buiian, Deutsch, Egyetemi nyomda, Fanda, Fischer és Mika, Franklin-nyomda, Hornyánszky, Hungaria-nyomda, Hunyadi Mátyás-nyomda, Ihrlinger, Kertész, Khór és Wein, Kunosy, Légrády, Loki, Löw, Markus, Morvay, Neuer, Neumaj’er, Neuwald, Pesti részvény-