Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-08 / 14. szám

Aprilis S. î YPO GrilAPHIA 1887. Az igazság érdekében! Fenti czímmel a mult héten egy körlap osztatott szét a szaktársak között, melyre kénytelen vagyok felelni abból az egyszerű okból, mert abban Zaka Lajost támadják meg oly czikkekért, melyeket én írtam. Először is arra válaszolok, a­mit a körlap első soraiban írtak: »A »Typographia« huzamos­ idő óta megint rendszeresen a Társas-körrel, azaz annak egynémely vezető egyéniségével foglalkozik.« Erre ez a válaszom: előttem és (felhatalmazva nem vagyok ugyan, de hiszem, hogy igazat adnak nekem) Pető, Engel, Zaka, Tschutschegg, Hölzel, Lobes stb. stb. előtt, kik a Társas­körnek nem tagjai, a Társas­kör és ennek tisztviselői régen nem bírnak már azzal a tekintél­lyel, hogy velük komolyan foglalkozzunk és kijelentem, hogy soha, de soha nem kerestem az alkalmat róluk vagy a Társas­körről írni, hanem erre igen sokszor rá­kényszerí­­tettek. És pedig : Mióta egyletünk fennáll, az oly választ­mányi tag ellen, ki a közérdek ellen vétett, mindig, de mindig fölvettetett a kérdés : mennyivel egyezteti össze választmányi állását ezzel vagy azzal az eljárásával. Ez történt a mult évben is, mikor a Társas-kör főbb tisztviselői minden áron rehabilitálni akartak többeket, kik a rehabilitáczióra nem is szorul­tak, s kik készek voltak a közvélemény elől rövid időre a csendes feledésbe merülni; de a Társas-kör tisztviselői ezt nem akarták, dac­ára hogy én, ki nekük, illetve közös ügyüknek, igen sok alkalom­kor munkásságom által használtam, összetett kézzel kértem őket, hogy ne feszegessék a dolgot. Hogy miért tették ezt, azt még ma sem tudom, nem tudja más sem, de azt tudja mindenki, én pedig meg vagyok róla győződve, hogy sem nem a Társas­ kör felvirágzása, sem nem az általánosság érdekében jártak el akkor, mikor minden erejüket felhasznál­ták azok rehabilitálására, kik nem szorultak a reha­bilitáczióra. Ez időtől nem csak a már megnevezet­tekből, hanem majdnem az összes szaktársakból, s így belőlem is kiveszett az a tisztelet, hogy őket komolyan számba vegyem és igy egyszerűen nem­­ igaz az, hogy a »Typographia« megint huzamos­ idő óta velük foglalkozik; foglalkozik ugyan néha, de csak akkor, ha erre kényszerítik. 1. A Társas-kör bepanaszolta az önképző-osztály ideiglenes vezetőjét azért, mert ez őket jóakarólag figyelmeztette, hogy egy felolvasás megtartását oly időre hirdették, midőn — tudhatták a »Typographiá«­­ból —— az egyleti helyiség már el volt foglalva. Mire való volt ez ? Kellett a heczcz , de nem Zaka Lajosnak, sem nem nekem, hanem igenis kellett fiükik, a Társas-kör tisztviselőinek ; de nem sikerült, mert mi mindjárt reá mutattunk a czélra, mi miatt az egész heczcr a Társas-kör tisztviselői által visceniroztatott. A felsülés az önöké volt. 2. A »Társas-kör kiadott egy »Évkönyvet«. Nem bírálok most, csak a tényt konstatálom. Zaka Lajos az én jelenlétemben megkérte Szemethy Gézát, a Társas-kör másodtitkárát, lenne szíves a bírálatot megírni, mert ha ő (Zaka) vagy én írnám meg, bizonyára a Társas-kör tisztviselői rosszakarattal vádolnának, ha még a legjobb indokok vezérelnének is. Szemethy megtagadta a bírálat megírását abból az okból, mert ő is irt az Évkönyvbe. Mit tegyen most a magyarországi könyvnyomdászok egyes­­egyedüli közlönyének szerkesztője ? Ne írjon sem­mit ? Baj, mert agyonhallgatással vádolják. Föl­­említse a hiányokat? Előállnak a rosszakarattal. Hát mit tegyen ily esetben egy szerkesztő ? Én voltam az, ki azt mondta: tegye kötelességét. És így reám bízta a bírálat megírását s én ezt azzal a kikötéssel vállaltam el, ha kéziratomon nem vál­toztat, mert én előre megmondtam, hogy az »Év­könyv« igen hiányos, de hiányai daczára mégis fölér az efféle külföldi termékekkel. Ily értelemben köz­ül­tetett bírálatom és csakis a Társas-kör minden áron feltűnni akaró főbb tisztviselőinek nem tetszett az, de ebből a szaktársak meggyőződhetnek, hogy azt nem azért írtam, mert a Társas­körrel akartam jó vagy rosszakaratúlag foglalkozni, hanem mert ezt a magyar szakirodalom iránt kötelességünknek tartottuk. A második bírálatot nem én írtam, az tudtommal a vidékről jött, s abban sem volt más, mint jó tanácsok s oly hibák fölsorolása, a­melyeket meg­­czáfolni nem tudtak. De hát nekik nem kritika és tanács, hanem dicsérő ömlengések kellettek volna, a­mi épen nem emeli a j­övő évfolyamok tartalmát; ezek a kritikák, a­melyekért most fölháborodtak, bátran állítom, javára válnak a jövő évfolyamnak. Ezúttal megemlítem még, hogy a múlt évben a választmányt képező szaktársak elhatározták maguk közt (Zaka és én is köztük), hogy ezentúl a Társas­kört mint nem létezőt tekintik, és ezt meg is tar­tották hiyen addig, míg a Társas­kör (talán mert tudta a szándékokat) minden áron feltűnni, illetve hec­ezet akart. Ekkor természetesen kényszerittet­­tünk velük foglalkozni. 3. A »Társas-kör« rendezett egy hirlap-kiállítást, a melynek megnyitásán tisztelt elnökünk nyilvánosan oly bírálatot mondott az összes nyomdászokról, mit elhallgatni sem nekünk, sem a Társas-körnek nem lett volna szabad. Elnökünk nem tudta a rész­vétlenség okát, de a Társas­kör tisztviselői tudták s ezért megfoghatatlan előttünk, hogy megütköztek azon sorainkon, melyeknek nem volt egyéb czélja, mint azt a vádat, miszerint mi érzéketlenek vagyunk a szabadság és művelődés iránt, magunkról elhárít­suk ; megneveztük tehát az igazi okokat is, a­melyek miatt a megnyitáskor a rész­vétlenség oly nagy volt. Én merem hinni, ha nem Zaka a szer­kesztő, hanem Firtinger, Ács, Láng, Szabó Dezső, vagy más, az illető ilyen alkalomkor szintén keresett volna okot az összesség kimentésére ; mennyivel inkább kötelességünk volt ez nekünk, midőn az okot nem kellett keresnünk, mert ez megvolt. Elég ebből ennyi; ebből is megtudhatja, a­ki akarja, hogy a legutóbbi társas­köri támadás is csak olyan volt, mint az ezelőttiek : provokálni a »Typographia« szerkesztőségét, illetve annak sze­mély­esítőjét és ha ez a támadás alaptalanságát kimutatta, legyen alkalma a Társas-kör főbb tiszt­viselőinek a krokodilus­ könyök hullatására, a mi pénzünkért szidnak össze! Összegezés : Először, másodszor és harmadszor is azért írtunk a Társas-körről, mert a Társas-kör még most sem tud megférni a maga bőrében. Ne támadjon a Társas-kör, részünkről biztosíthatom tisztviselőit, hogy nem háborgatjuk őket soha, mintha a világon sem lennének. Erről még bizo­nyítékokkal is szolgálhatnánk, ha ugyan ezt kérnék, de ezt a Társas­kör tisztviselői nem fogják tenni, mert szóval elmondtak nekik több olyan dolgot, miknek közlését joggal kérte némely szaktárs, de kíméletből a szerkesztő nem közölte. Arról is szólnak, hogy ők nem aspirálnak­­ a szerkesztőségre, csak Kaczandert akarták erre meg­nyerni, ki hogy mennyire bírja a szaktársak bizal­mát, bizonyítja az, hogy ismét megválasztották II. alelnöknek. De hát Zakát nem választották meg I. alelnöknek? Meg, még pedig 228 szavazat közül 214-et i_ kapott, s így tehát csak 14 esett másra, talán Ács és Firtingerre. Hogy különben Kaczander­­rel — ki nem kért jóakaratú támogatásukból — csak komédiát akartak űzni, azt tudja mindenki : nem akartak nyíltan rögtön föllépni, hanem csak fél vagy egy év múlva, s akkor majd megtették volna pártjuk doktorát szerkesztőnek. A körlap végén a »díjazásról« is van szó, azaz, hogy Zaka a szerkesztésért fizetést kap és kapott fizetést akkor is, mikor a közügy érdekében abba­hagyta munkáját, nem dolgozott és ez időért elfoga­dott tiszteletdíjat. Az egész körlap magában véve : »Unsinn« (magya­rán), de az utolsó rész még ennél is több. Hát Ács vagy Firtinger ingyen szerkesztették a »Typo­­graphiát« ? Nem. Hanem ugyanannyiért, a­mennyi­ért Zaka, daczára, hogy akkor a lap tartalma negyedrész annyi volt. Miért szavaztattak meg fizetést a szerkesztőnek ? Azért, hogy ezt most szemére lobbantsák ? Vagy a h­úsz forintért volt az egész ? Ezért nem Zaka a felelős, hanem Pető, Tschutschegg, Hölzel, Kaczander, Szabó Dezső, Dobos és még én; mi szavaztuk ezt meg és mi kértük ez összeg elfogadását amaz elévületlen érde­mekért, miket Zaka és Leitner urak szereztek maguknak az által, hogy a mi kérelmünknek engedve és kondíc­iójukat veszélyeztetve, az üzletből kilép­tek közös ügyünk szolgálatáért. Ez tény, ezt tudja Szabó Dezső úr is, ki akkor nem szólt ellene, s most aláírta a förmedvényt. A Társas­ kör tisztviselői részéről ez a legalja­sabb támadás, mi csak képzelhető. Mit akarnak ezzel ? Azt, hogy jövőben ne legyen senki, ki ily alkalommal a szaktársak ügyét szolgálja ? Mi sze­gények vagyunk , ha nem dolgozunk, nincs mit ennünk, de ki végezze el ügyeinket, ha nem az, kit ezzel megbízunk ? Nem pénzért tették ezt Zaka és Leitner, hanem a közügy érdekében ; az árszabály­bizottság pedig a maga kezdeményezéséből szavazta meg ez összeget, mit most aljas módon, nem a megszavazok, hanem mások szemére lobbantanak. ** Vigasztal azonban az, hogy a Társas-kör nagyon emlegetett 230 tagja közül nem tudnának össze­* A melyet azonban én suttyomban sem néztem meg; fon­tosabb ügyben voltam én akkor az egyletben, midőn a Társas­kör elnöke látott, mint az ő kiállításuk megnézése. Z. L. ** 1882-ben az akadémiában tartott könyvkiállitásról Ács M. ur irt ismertetést, s ezért 5 darab arany tisztelet-díjat kapott, pedig nem mulasztott e czikk írásával tizedrész annyi időt sem, mint én az árszabály-ügyben. Én első ízben 4 teljes napig nem dolgoztam, a­miért (tudja nagyon jól Ács úr) nekem több jár mint 8 frt ; voltam pár iparh­atósági tárgyaláson, a­miért szintén lehúztak nekem az üzletben; tudja nagyon jól azt is Ács úr, hogy nekem nem volt a mozgalom idejében sem éjjelem, sem nappalom. Én futottam, dolgoztam, míg barátja, Firtinger K., jókor leköszönt már a bizottsági tagság­ról. Az­­ arany tisztelet-díjat nem azért hoztam föl, mintha szemére akarnám vetni; korántsem, a választmány megsza­vazta s ő elfogadta, és úgy mint én a 20 frtot, a melyet nekem is megszavaztak: csak azért hoztam föl, hogy lássa Ács úr (ha már bűn a munkadíj elfogadása), mennyire nem szép az, ha csóka a varjúnak megy. Z. L. szedni 100-at olyat, kik a főbb tisztviselőkkel egyet­értenek, s hogy a választmányi tagok egy része is nem tudott semmit a körlevél tartalmáról, s annak fogalmazója csak meghamisítva írta alá a »Társas­kör választmánya« aláírást. Végül kijelentették, hogy többé nem foglalkoznak a »Typographiá«-val stb. stb. E kijelentés egy­szerűen nem egyéb, mint valakinek ablakait beverni, s azután elfutni. És ki cselekszik igy ? a feleletet majd megmondják a Társas-kör főbb tisztviselői. Különben miért nem tettek panaszt a rendes évi közgyűlésen ? Hogy a szerkesztő-bizottság és választmányhoz nem fordultak panaszukkal, ezt még­­ értem, mert itt már elítéltettek , de azt megértemi, hogy miért intézik panaszaikat körlapon az összes szak­társakhoz, mikor ezt a közgyűlésen megtehették vagy a jövő héten még megtehetik, érteni nem tudom, ha csak nem teszem fel, hogy félnek a szaktársakkal szembe nézni és igy alkalmasabbnak találták a papír türelmét piszkolódásaikra a férfias fellépésnél. Ezekből látni való, hogy az a körlap, melyben Zaka Lajost összeszidják, nem Zakát illeti, hanem engem. Ha az én nevem fordulna elő mindig Zakáé helyett, nem feleltem volna, mert szerepelni nem vágyom, szerkesztő nem fogok lenni soha és így a Társas-kör véleménye reám nézve egészen közöm­bös. Volt idő, mikor a Társas-kör főbb tisztviselői engem tartottak a legmegbízhatóbb elvtársnak és biztosíthatom is őket, hogy náluknál jobb hazafi vagyok, mert eddig még nem éltem vissza magyar­ságommal. Én az vagyok, ki voltam akkor, mikor együtt dolgoztam velük; hogy nem helyeseltem a magyar erkölcsöt mélyen sértő eljárásukat, ez is csak azt bizonyítja, hogy nem igen hódolok a sze­mélyes kultusznak. Felhasználom az alkalmat kinyilatkoztatni, hogy­­ én Zaka Lajossal több dologban nem értettem és nem értek egyet, de mivel én nem akarok helyette szerkesztő lenni, mint önök, és mivel tudom, hogy a szerkesztésért másnak is kell fizetni és mivel meg vagyok győződve, hogy a szaktársak ügyében úgy eljárni, mint ezt Zaka teszi, nem tennék sem önök, sem többen, a­kiket én ismerek és a­kik szer­kesztők akarnának lenni, a szaktársak érdekének mindig tudtam az én nemtetszésemet Zaka egy­némely nézete irányában annyira alárendelni, hog­y nem állottam mindjárt a buktatni akaró pártra, hanem tettem kötelességemet és követeltem jogom­nál fogva az én véleményem közlését is ; ezt pedig Zaka tőlem soha sem tagadta meg, tudtommal mástól sem. Zaka Lajos teljesítse kötelességét, úgy mint eddig és míg a szaktársak bizalma ezt tőle kívánja, ne törődjék oly támadásokkal, melyeket a düh sugalmaz. Én nem azzal végzem soraimat, hogy a Társas­kör által esetleg még történő nemtelen támadásokra nem fogok felelni, hanem azzal, hogy igenis fogok felelni akkor, ha nem engem támadnak meg. Ezt tettem eddig, megteszem ezt ezután is , és oly jog­gal, a minővel a Társas-kör támad, védelmezhetek én, különösen ha bebizonyul,, hogy én ezt a szak­társak érdekében teszem. Darvas A. * * * A Társas-Kör választmánya által kibocsátott körlevélre vonatkozólag egy idősebb szaktársunktól is kaptunk néhány sort német nyelven, melyet — kívánsága szerint — magyar fordításban adunk. A körlevél elejére nincs szavam, azok a dolgok mind újabb időben történtek, s így vitatásuk nélkül is tudja mindenki, mennyi azokban az igazság. Kérdem azonban, hogy milyen jogon akart Firzinger úr a Társas-kör érdekében a »Typographiá«-ra, az egylet lapjára, czenzurát gyakorolni, midőn szer­kesztőjét fölkérte bizonyos közlemény mellőzésére ? Ők, a­kik a szabad sajtot ünneplik, hangzatos frá­zisokat koczkáztatnak a márczius 15-ike emlékére, egy lap tartalmát rostálni akarják , piruljanak ezért a tettükért, vagy ismerjék el, hogy hazudtak, midőn a sajtó­szabadságról beszéltek dicsőítően. Azt mondja a körlevél vége, hogy lapunk szer­kesztője első ténykedését, dac­ára, hogy tizenhárom évig volt a fővárosban, fizetéses állással kezdte. Ez sem igaz, mert már ezelőtt 15 évvel volt az akkori önképző-egylet választmányi tagja és jegyzője, * s később, a két egylet egyesítése után, több ízben * Sőt írtam is néha-néha Firtinger urnak egy-egy czikket, a­mit azonban, úgy látszik, elfelejtett; pedig nagyon könnyen emlékezhetnék rá, mert szerkesztése alatt a »Typographia«-ban a hivatalos részen is a »Magyar Könyvszemlé«-ből kiollózott régi könyvek czímein kívül nem igen volt más. S ezt a pár czikket én ingyen irtam­, nem úgy, mint Firtinger úr, kinek legutóbbi alelnökösködése alatt sajátomból havonként 6 frtot fizettem a majdnem semmittevésért. Firtinger úr nekem soha semmit sem tett ingyen ; még kötelessége teljesítéséért is meg­fizettem, ép úgy, mint korábban Tanay úr, kinek szerk­esztő­­sége idejében F. úr a statisztikai bizottság elnöke lévén, egy, a statisztika érdekében irt czikkét is megfizettette ; ekkor én szerkesztő-bizottsági tag voltam, s jelen voltam azon az ülésen, melyen Tanay úr ezt előhozta. Ezekről én adatokkal szolgá­lok, s nem vágom el a vitát gyáván, mint önök. — Különben F. úr ellenzékeskedése csak attól az időtől datálódik, a midőn tőle a p­ártot megvontam. Ilyen ember meri aztán még azt írni, hogy én piruljak a tisztességes szaktársak előtt?!

Next