Typographia, 1889 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-04 / 1. szám

1. sidrn — XXI. éofolyc Megjelenik minden pénteked Budapest, JHtf<Jyom/dr 4-in NGKy!ľvrrTKM.miintHP V~ITá\D A DTTT A Az"aMigsz'‘!int,zaminat"k pál évre......................a foriI­t N­­­B I­I­l'¥ H|| , 7­ Ä ST 8 I 8 Lm KÉZIRATOK Egé"2ftvre...........410Hnt Ail M lHi\X 111 / m nem adatnak vissza. s . ^ ^ ^ A MAGYARORSZÁGI szerkesztoseg: v­III.,Stahlii-utcza l.sz. .. , ttttt c. ,, KÖNYVNYOMDÁSZOK ES RETÜÖNTÖK KÖZLÖNYE Kiadohivatal: VIII.,StaMy-utcza i.n Figyelmeztetjük a szaktársakat, hogy mind­azok, kik a bizonyos pénz minimumán alul dolgoznak, vagy napi­lapoknál bizonyos fize­téses vagy átlag munkát vállalnak, nem kapnak munkanélküli segélyt. A választmány: Alulírott bizottság tisztelettel kéri a házi pénztárnokokat, valamint a kerületi pénztár­nokokat, hogy az árszabályügyi költségek fedezésére gyűjteni szíveskedjenek. Az árszabály-bizottság. A kerületi pénztárnokok figyelmébe! Az év végével szükségesnek tartjuk a mér­leg készítésére vonatkozólag a következő figyelmeztetést közölni: 1. A bevételek és kiadások pontos köny­velése megkívánja, hogy ne csak a bevéte­leket tüntessék föl részletesen, hanem a kiadásokat is ; e szerint közölni kell név sze­rint, hogy ki mennyi beteg-, munkanélküli-, rokkant-, özvegy- vagy árvasegélyt kapott az egész évben ; a viaticumot nem kell név szerint közölni. Ezekhez jővén még a közös kiadások, az összegnek egyezni kell az ös­­­szes kiadásokkal, valamint az egyes ágak kiadásainak is egyezni kell a részletezett kiadásokkal. 2. Beküldendő a tagok névsora is, a­mint az deczember utolsó hetében állott, feltün­tetendő a névsorban, hogy ki melyik város­ban van. 3. A volt pécsi és kolozsvári egyleteket fölkérjük, nyilatkozzanak, hogy leszámolhat­nak és beküldhetik-e vagyonukat legkésőbb január végéig, mert ellenkező esetben azt nem vehetjük föl az évi mérlegbe. 4. A leszámolást minél előbb eszközöljék, hogy a központi számvivő­ munkájában ne legyen akadályozva. > jr Az országos egylet. Ha a­­ Typographia“-ban az országos egy­lettel foglalkozó czikkeket olvassuk, melyek rendszerint ez egylet egyik-másik megbízott­jának tollából erednek, a­kiknek jóakaratát szívesen elismerem, majdnem ama meggyő­ződésre jutunk, hogy az egyletnél minden oly jó rendben van, hogy semmi kívánni valót sem hagy fönn, és mindezt csak a pozsonyi egylet nem látja be és csak ez az oka az örökös békétlenségnek, daczára, hogy az országos egylet már oly gyakran tanúsí­tott iránta előzékenységet (?) és ennyi meg annyiszor felelt meg óhajainak. Hogy miből állott ez az előzékenység, azt bizonyosan csak Budapesten ismerik, mert mi pozsonyiak erről nem tudunk semmit! Úgy tudom, hogy az országos egylet választ­mánya ápril­isban küldött ugyan egy föl­hívást a pozsonyi egylethez, melyben ezt a szervezkedés érdekében csatlakozásra hívta föl, és a­mely szerint mi kívánságainkat a megtörtént csatlakozás után is érvényesít­hetnék ! Ez a fölhívás azonban bizonyosan csak azért történt, hogy a küszöbön álló gráczi nyomdász­gyűlésen elmondhassák, mi­szerint nekünk baráti kezet nyújtottak. De hát ez a csalétek nem volt elég vonzó ránk nézve! Nekünk e miatt elég okunk volt úgy nyilatkozni, hogy egyelőre figyelő állásba helyezzük magunkat! De elérkezett a gráczi nyomdász­gyűlés! Most történni kell valaminek! — gondolták Budapesten. Gyorsabban megtörtént az elha­tározás, semmint hinni lehetett, mely szerint három küldött menesztessék oda, azzal a méltó feladattal, hogy alkalom­adtán a köl­csönösség megszüntetését követeljék Magyar­­ország egyes ,makacs­ kerületi egyleteivel szemben, nem gondolva meg azt, hogy ez által a vidéki szaktársak egy részét, de kü­lönösen a pozsonyiakat, renegátoknak bélyeg­zik a szaktársak összesége előtt! Ez volt hát az előzékenység ? Hogy az ily méltatlanságot, sőt még annak lehetőségét is távol tartsuk magunktól, kénytelenek voltunk szintén egy képviselőt küldeni a gráczi nyomdász­gyű­lésre. Avagy a pozsonyi egyletnek erőszako­san elérni szándékolt szétforgácsolása szintén a különös előzéken­ységek közé sorolandó? De hát mit értek el Budapest küldöttei a gráczi nyomdász-gyűlésen ? Népiesen szólva, kiadták nekik az utat! Az osztrák nyomdász­­gyűlés azt az óhaját fejezte ki, hogy­­ ez az­­ ügy kölcsönös előzékenységgel intéztessék el!“ — Azonban hol van az előzékenység? Különös módon minket kérdeznek, hogy mi történt ez ideig? Hát nem nyilvánította ki Pozsony a csatlakozás iránti készségét bizo­nyos föltételek mellett? Vagy talán nem ismerik Budapesten eme föltételeket ?, Oh igen, minden bizon­nyal! Budapesten van tehát a sor! Nos, azt lehetne most már hinni, hogy a központ — tiszteletben tartva az osztrák nyomdász­gyűlés határozatát — Pozson­nyal hivatalosan érintkezésbe lép, ennek ügyét több komolysággal és az eddigi előítélet nélkül ismételve lelkiismeretesen fontolóra veszi és kívánságait, ha beható tanácskozás után teljesíthetőknek nem (?) találná, elfo­gadható érvekkel törekszik megczáfolni. Ez lett volna a helyes út! E helyett azonban a lethargikus nyugalom uralkodik, kivéve a kölcsönösség megszüntetését hangoztató foly­­­­tonos, már megunttá vált fenyegetést és a­­ Typographia“ néhány czikkét, melyek nagy­­ előszeretettel émelyegnek az „egy testről és egy lélekről“, a­nélkül, hogy ennek elérése csak megkíséreltetnék is ! Igaz ugyan, hogy ama személyemre nézve kedvezőtlen lefolyású szerencsében részesül­tem, hogy rövid ideig Budapesten lehettem, de hogy az ottani helyi viszonyokról lelki­­ismeretes ítéletet mondhassak, arra nézve , azok behatóbb tanulmányozása volna szük­­­­séges! Találtam ugyan élénk egyleti életet, igen tiszteletreméltó szaktársakat, de oly tekintély-hajhászást is vettem észre, mely majdnem a gyűlölködő vetélykedést közelíti meg, s a­melyet én az egyleti élet legna­gyobb rákfenéjének tartok! Az azonban mégis megmagyarázhatatlan előttem, hogy az egyleti tevékenység körül nyilvánuló nagymérvű buzgalom daczára ekkorig még sem találkozott senki az egy­leti életben szereplő egyének között, ki érde­mesnek találta volna a pozsonyiak ügyével behatóbban foglalkozni és érdekükben­ lánd­­zsát törni; az illető ezzel bizonyára több érdemet szerzett volna magának az egylet körül, mint nemzetiségi s más efféle lommal! Szűnjék meg végre Budapesten az a paran­csoló hang, mely a pozsonyiakkal szemben — folytonos fenyegetések kíséretében — lábra kapott és adjon helyet egy mindenben méltó, szaktársi szell­emnek — a vidékiekkel szem­ben is; tanúsítsanak a központban a gyön­gébbek kívánságai iránt is kellő figyelmet és találjanak végre alkalmat arra, hogy a csatlakozást és az azzal egybefüggő föltéte­leket illetőleg Pozson­nyal barátságos alku­dozásba bocsátkozzanak és azt lehetőleg el is intézzék! Ez volna a valódi előzékenység és a fúzió csakis ily módon képzelhető­­­l ;____ Rajfel. Az árszabály-bizottság félévi jelentése. Az árszabály-bizottság az elmúlt félévben — ép úgy mint korábban is — mindent elkövetett, hogy az adakozásokat fokozza,, de törekvése elé nemcsak a szaktársak nagy részének közönye, hanem egye­­sek­ megbocsáthatatlan izgatása is gátat emelt. Kagy, nyomdák, nagy személyzettel, aránylag csekély összeggel járultak a gyűjtéshez,, és sok kis nyomda épen semmit­ sem adott,­, az­ elmúlt fél év­ben bejött összesen 779 frt 51 kr­, de ezt is csak az okozta,­ hog­y az utolsó két hétben a bécsi szak­társak kilépése következtében az adakozás annyira­ emelkedett, hogy e két hét alatt a bizottság 366 frt 57 krt kapott, ha most ez összeget levonjuk a 1­­9 lrt 51 krb­ól, marad 412 írt 94 kr., a­mi félévi bevételnek bizony édes­kevés. A fővárosban az árszabályt megvédeni, vidéken árszabályt csinálni, mind igen szép, de ehhez pénz kell: áldozzanak úgy a fővárosiak mint a vidékiek, ha az árszabály-üg­gyel czélt akarnak érni ; a fő­­­­városiak gyűjtsenek, a vidéki tagok pedig midőn heti illetékeiket beküldik a kerületi pénztárnoknak, toldják azt meg pár krajczárral s az igy bejött­ összeget az illető pénztárnok aztán időnkint­ be­küldheti a központba. Az áldozatkészségnek a legszebb jelét adta a két , utolsó héten a részvény­nyomda személyzete, mely­­­­nek legnagyobb része keresetének 2 százalékával járult a gyűjtéshez.­­­ A lapunkhoz múltkor mel­lékelt körlevélnek is meg volt a hatása, a­­menyi­­­yiben végre valahára a vidéki szaktársak is bele­nyúltak zsebekbe s a brassói, győri és pécsi kerületek kivételével mindenünnét kaptunk többé-kevésbbé említésre méltó összeget: gyűjtsenek továbbra is a vidéki központok, a kisebb városok pedig úgy járjanak el, a mint említők, hogy t. i. heti illeté­­keikkel együtt küldjék be adományaikat. Mielőtt a számadást közzétennők, köszönetünket fejezzük ki még az egyes üzletek házipénztárno­­kainak fáradozásaikért s kérjük őket, hogy ezután is hozzák meg az ügynek az áldozatot; köszönettel tartozunk még az „Ébredés“ dalkörnek, a betű­öntők és hirlapszedők körének, melyek szintén tekintélyes összeggel járultak a bevételekhez. Az egyes személyzetek közül különös elismerést érde­mel a Rigler, Rudnyánszky, Pesti Hírlap, Brózsa, Bagó, V­árnai személyzete és a­ budai asztaltársaság, mint olyanok, melyek nem időnkint, hanem ren­desen minden héten gyűjtöttek. A bevételek és kiadások összege a következő: Bevételei­: Maradt június végén 764.12, Bagó 7.60, Rigler 8.10, Wodiáner 10.70, Rudnyánszky 55.85, Pallas 27.44, Pesti Hírlap 37.85, Egyetemi nyomda. 6.65, Brózsa 15.70, Posner 11.35 Hornyánszky 10.—, Várnai 3.90, Bilitz —.50, Schlenker 10.60, Panda 1.10, Athenaeum 38.76, Budai asztaltársaság 47.26, Steiner Adolf 5.—, Hungária 14.19, Pester Lloyd nyomdája 41.10, Franklin 59.56, Hunyadi M. 2.20i Részvény­nyomda 81.75, Cz. B. 1.—, Debreczen,

Next