Typographia, 1891 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-02 / 1. szám

Január 2. Temesvár: Balázs Lajos,­­ Bednár János, Berey István, Csatáry Rezső, Csendes Jakab, Czinek Béla, Farda Vincze, Fecker Vilmos, Fidrant Henrik, Fischer Ferencz, Frank Gyula,­­ Frank Béla, Freta János, Gábriel József, Glasz József, Gyermek György, Handl Károly, llank István, Hepke Vilmos, Homa József, Janáts Miklós, Janics János, Jantsy Henrik, Kneze­­vits Szilárd,Kopacska Pál, Koszmovszky Adolf, Lamplet Emil, Lehner György, Lili Ferencz, Löffler Lipót, Lutz József, Mangold Sándor, Mayr János,­­ Miklóssy Ferencz, Movrin Frigyes, Paral Miksa, Pavlovits Já­nos, Petrovits György, Pokorny Ferencz, Polz Gyula, Radivojevits József, Rammer Albert, Rammer Ger­gely, Reif József, Reiner Lajos, Hosner Adolf, Schreier József, Schwertfeuer Ádám, Szabó Mihály, Tichy Fe­rencz, Tomaszesky J., Weiss Jakab, Weissberger Manó. Újvidék : Dada István, Dvorzsak Jankovits M., Károly L., Lazarevits Sándor, Malencsics Milos, Ma­­lencsics Miklós, Mhak J., Popovits Milán, Ziemietzky Károly. Nagy-Becskerek: Dezső Ferencz, Hegyi Gyula, Hegyi Imre, Kaufmann Zsigmond, Kempfner Lajos, Wimmer József, Wittmann Ágost. Lugos: Kratochwill Emil, Tóth Ferencz. Wessely Antal. Lippa: Geresek József. T­erse­cz : Neumann Henrik. Kiesicza: Paral Venczel, Plessel Lajos, Stetin György. Nagy-Kikinda :­­ Pelczer Sebestyén. Perjámos : Pirkmayer György. Fehértemplom : Novotny Vilmos, Schimala Frigyes. * Eddig terjed egyletünk története, a jövő 1888-ik év már e füzet keretén kívül esik, mert január hó 1-jével megszűnt egyletünk önállósága, miért is ez évvel már nem szándékunk behatóan foglalkozni s csak arról akarunk itt említést tenni, hogy ez év márczius havában a »Délmagyarországi nyomdász­­egylet« feloszlatását, illetve az országos egylethez való csatlakozását tárgyazó miniszteri jóváhagyás leérkezett, és hogy végül julius havával az egykori »Délmagyarországi nyomdász-egylet« teljes lefizetésű alapítóira nézve adandó alkalomnál a rokkantpénz­tár megnyílt, és hogy ez év folytán a többi vidéki egyletek is — Pozsony és N.­Szeben kivételével — az országos egylethez csatlakoztak. A nagy egyesüléshez való mag ki van szórva: vi­ruljon és tenyés­szen éltető gyümölcsöt Magyarország segédmunkásai javára! * T Y P O G R A P H I A 1891. Jelentés a «Könyvnyomdászok Szakköre« által tagsági jegyre hirdetett pályázat eredményéről. Körünk ez évben kétszer hirdetett pályázatot. Egyikét képezte a márczius 15-diki verseny­ szedés és a második az ez év junius havában tartott közgyűlés határozata folytán tagsági jegyre­­ hirdetett pályázat. Hogy kérünk az eléje tűzött intenzióknak : tömö­ríteni és fejleszteni a magyar szakerőket, teljesen megfelel, bizonyítéka ennek az ez évben hirdetett pályázatuk eredményei. A márcziusi verseny­szedés­­ben részt vett 12 pályázó és a pályázaton, melynek határideje szeptember hó 15-én járt le. öt pályamű érkezett be az előbbi jeligék alatt : I. »Jóakarattal a munkához.« II. »Pátria.« III. »Columbia.« IV. »Vadgalamb.« V. »Szorgalom a mun­kás erénye.« A beérkezett pályaművek bírálását Körünk szak­­bizottsága ejtette meg és a végleges döntést több szakférfiú felülbirálatára bizta. A szakbizottság ez ügyben két ízben ülésezett és a fősulyt a stylszerű egyszerűségre fektette, valamint hogy minő segédeszközök lettek igénybe véve. A szakbizottság tárgyalása alkalmával egyik tag­társunk a magyar stylre kívánt súlyt fektetni, hogy végre valahára emanczipáljuk magunkat a német be­folyás alól; miután azonban a magyar styl még ez idő szerint tisztázva nincs, tekintve továbbá, hogy ezen szakkérdés már körünk egyik havi ülésén be­­nyujtatott, de még ezideig sem megfejtve, sem eszme­cserévé téve nem lett és így annak fogalmával sem vagyunk tisztában és tekintettel arra, hogy a pályá­zati hirdetésben a feltételek közt erről egyáltalán említés sincs téve, a szakbizottság ez eszmét a jelen pályázat alkalmával elejtette, de a választmánynál majd szorgalmazni fogja a magyar styl megfejtését, sőt óhajtandónak tartja, hogy erre egyik állami inté­zetünk jónevű­ igazgatótanára keressék föl. Mindannyian tudjuk, hogy igen sokan vannak, kiknek a magyar styl vessző­paripájuk és a magyar styl leszármazását a különféle korsók, tulipános ládák, sujtás és vitézkötésben keresik. E föltevés igen téves, mert ezeket magasabb és eszményibb dolgokban kell keresni; jóllehet, hogy a föntebb elősorolt tárgyak mind igen szépek s díszére válhatnak egy szoba beren­dezésének, de a nyomdászatban ezek nem igen alkal­mazhatók, kivéve egyes alkalmi dolgokat. Vagy» az ó­kort kell követnünk és akkor keresnünk kell az első magyar nyomdászok nyomtatványai között, vagy pedig újat kell teremteni és ezen a téren a nyomdász­­i nemzedéket nevelni. His­szük, hogy a »Szakkör« nem fog soká késni a magyar styl kérdésének szellőztetésével. A szakbizottság második ülésén október hó 12-ét­­ tűzte ki a pályaművek felülbírálására és arra a Kör választmányra által fölkért és alább fölsorolt szak­­­­férfiakat megbízta.­­ J A Kör választmánya által e tisztségre fölkérettek: ( Fazekas Alajos, Beniner József, Kalhanek Nándor, Heller Ignácz, Krause József, Pusztai Ferencz és Aigner­­ Antal urak. E két utóbbi azonban e meghívást nem fogadta el. Fogadják ez urak szíves fáradozásukért ezúttal is a szakbizottság köszönetét. A bizottság okt. 12-én megalakulván, konstatálta, hogy» a beérkezett pályaművek a pályázati hirdetés­ben kitűzött feltételeknek — egyet kivéve — teljesen megfeleltek és bírálatát a következőkép ejtette meg. I. »Jóakarattal a munkához« czimű pályaművön meglátszik a jóakarat, mel­lyel szerzője munkáját végezte s látszik, hogy igyekezett is azt véleménye szerint csinossá tenni, mi azonban teljességben nem éretett el. Tekintve a mű rajzát, abban a conceptió nem igen emelkedik felül a mindennapin, továbbá az első »Könyvnyomdászok Szakköre« sornál helytelen a Pretiosából initiallképen alkalmazott »K« betű elzárva az »önyvnyomdászok Szakköre« szavaktól, lévén pedig a Pretiosa renaissance jellegű betűfaj, míg a hozzá szedett szavak betűi a komoly» félkövér egyptienne betűk fajához tartoznak, ennélfogva már az első sornál követett el hibát a szedő. Ugyanazt tapasztaljuk a többi soroknál is: a betűk össze vannak vegyítve, a­mennyiben találunk ott ronde­­cursivot, circulair­ cursivot, közönséges cursi­vot, a balfelől levő rekeszben elhelyezett magyarázó szöveg pedig franczia jellegű betűfaj. A színezést illetőleg szintén tapasztalunk disharmoniát: az egész jegyen a túlnyomó világoskék, mellette rózsaszín és chamois-t, a­mi az egészet nagyon nyugtalanná teszi. A har­madik oldala a jegynek egyszerűsége folytán sokkal ízlésesebb. II. A második »Pátria« jeligével ellátott pályamű kissé avatatlan kezekre vall, azonban nincs kizárva, hogy» szedője idővel szorgos tanulmányozás által az accidenz-szedés terén még számbavehető dolgokat is teremthet. A Berthold-féle kombinálható lineákból szedett keret nem felel meg a keret­szedés alapfogal­mainak, erre nézve figyelmébe ajánljuk szedőjének e linea-szekrénykére felragasztott minták tanulmá­nyozását. A balfelől elhelyezett Gutenberg sem kép­zelheti el, miért jutott úgyszólván a földre, lévén az alul futó keretre fülkében elhelyezve, holott tudva­levőleg találmánya iránti méltatásból is már egy kissé magasabb hely illette volna meg ; ha a szedő két sor téglát a fülke fölötti falból a fülke alá he­lyez, máris nagyobb hatást ért volna el. Továbbá nem szabad keretet keretre szedni, mint az a Berthold-féle lineák után közvetlenül látszik, még akkor sem, ha az más színben van is nyomva. Mindig a proporcziónak megfelelőleg kell ürességet hagyni, szóval jobban kidolgozni, mert így alkal­mazva nagyon is nyersnek tűnik az föl. A szöveg pedig helytelenül van fölfogva. A fősulyt szerző a »Könyvnyomdászok Szakköre« sorra fektette, holott ez tagsági jegy lévén, ez képezi a fődolgot, továbbá a betűk a térség arányához mérten is túl nagy fo­kokból lettek szedve és szintén különféle jellegű írásokból. Harmadik oldala szintén kívánni valót hagy­jon. A »Kivonat az alapszabályokból« sor elegendő lett volna egyszer a két hasáb közepére nagyobb fokból szedni, rossz benyomást tesz az is, hogy az egyik hasáb ritkított, a másik nem. A színek összeállítá­sánál szintén némi kezdetlegesség észlelhető. III. A harmadik számú pályamű »Columbia«-jeligé­­vel lép elő. Jeligéje is úgyszólván dokumentálja az irányt, melyet képvisel. E jegy nem a mindennapiság keretében mozog, egészen eltér a megszokott ily­nemű produktumok irányától, valami különleges szel­lem, mondhatni a typographiában az úgynevezett amerikai jelleg vonul rajta végig. Az egyszerű orna­mentikák, melyek rajta feltüntetve látszanak, egybe­hangzóan a betűk különlegességével, arányosan s irányához mérve, stylszerűen vannak összeszedve, a baloldalon látható, egészen a sarokba helyezett ne­gyedkor s az abba szedett »Könyvnyomdászok Szakköre« sor összhangzatos ba­ance-ot képez a szedő által tervezett körbe foglalt arany dombornyomatú monogrammal, mely a jegy délkeleti részén átfutó szalagok találkozásánál mintegy összekötő kapcsot képez. Az alsó szalag alatt látszó nyomdász-czimer szürke alapnyomatban szinte különcz módon van el­helyezve. A harmadik oldalon, az első oldallal szem­ben, mint csekélyebb értékkel biró rész, megfelelőleg az első oldal ornamentikáinak, szintén ugyanoly nem a két szalag fut azon végig, mi az irányabeli styl­­szerüséget csak jobban juttatja érvényre. A jegyen feltüntetett színek harmonikus összeállítása és a nyo­más pontos kivitele természetesen nagyban hozzá­járulnak a jegy kétségkívüli előnyeihez; a bizottság egybehangzóan e művet tartotta legelső sorban ju­­talmazandónak s így ennek ítélte oda az első dijat: az öt aranyat. Javaslatba hozza azonban, hogy a »Tagsági­ jegy« sor ugyanazon betűfaj versalisaiból szedessék iniciálék alkalmazása nélkül, mi által természetszerűleg a je­lenlegi current-sornál alkalmazott sor-diszitmény is élésig, továbbá ajánlja a bizottság, hogy a jegy jobb oldalán levő kör arany szegélye is csak oly vastag­­ságb­­­ legyen,­ mint a baloldalon levő negyedkörben előforduló arany sorok és hogy a dombornyomatú arany monogramm fehér alapon nyugodjék. IV. A negyedik számú pályamű »Vadgalamb« jel­igét visel. Azonban nem igen felel meg a vad jelző a galamb mellé, mert e mű a szemlélőnek nem épen a vadságot hozza emlékezetébe, ellenkezőleg a na­gyon is szolid, igénytelen szerénységet. A mű úgy­szólván hasonlít az oly emberhez, a­ki hallgatag, csendes megjelenésű, kifogástalan öltözetű. Fő jellem­vonása e műnek az egyszerűség, mindamellett szigo­rúan keresztülvitt styl, és pedig az Elzevir-féle fran­czia stylus, lévén e mű tisztán az úgynevezett romaine-betűk kisebb-nagyobb fokaiból szedve, a sorok arányosan, szabatosan, jól fölfogottan beosztva, mi az egész műnek bizonyos kifogástalan intelligencziát kölcsönöz, mint az az ilynemű franczia nyomtatvá­nyoknál egyáltalán tapasztalható. A papir szegélye körül futó cicero vastagságú arany vonal mellett levő nonpareille vastagságú világos­kék alapnyomat, mely ismét >. „ petit vastagságú arany vonal által határol­tatott el, a szöveg, melyben a »Könyvnyomdászok Szakköre« sor vörössel nyomatott s mely alatt újra világos-kékkel nyomva látható nyomdász-czimer s a nyomás tisztasága a művet, mint föntebb említve van. finommá, elegánssá teszik s szerzője elérte azon czélt, hogy minden sallang, czifraság nélkül is lehet ízléses, elegáns nyomtatványt előállítani. Harmadik oldala szinte magán hordja az egyszerűség jellem­vonását. A bizottság, tekintve a szigorúan keresztül­­­ vitt stylt, a finom ízlést, mely e művön mutatkozik, Î e dolgozatnak ítélte oda a második dijat: a két aranyat. V. Az ötödik pályamű »Szorgalom a munkás eré­nye« czimű­ jeligéjű. E mű igazán vas­szorgalommal, nagy fáradsággal, különös technikai ügyességgel van keresztülvive, mi nem mindennapi tehetségről ta­núskodik. A művet nézve, azt tapasztaljuk, hogy az illető, mondhatni nagyon is túlouzgóan járt el, a mennyiben művét nagyon is szépre törekedvén elő­­állítani, rajzát a jegy térfogatához mérten nagyon is nagyra, nehézre tervezte, miáltal természetesen azt érte el, hogy a tulajdonkénem tagsági jegy szövegé­nek kevés hely maradt, tetézvén még ezt az által, hogy a »Tagsági Jegy« sort hajlított lineák közé he­lyezte, mi semmiképen sincs okadatolva, mert aesthe­­tikai szempontból ez nem felel meg ; bizonyára ezek­nek következtében maradt ki a szövegből három sor. mi a pályamű értékéből természetesen nagyon sokat levon, legfőképen azon sor, mely egy tagsági jegynél nagyon is szükséges : t. i. a dátum-sor. Továbbá a Gutenberg-fülke alatt látható külső fal-ornamen­tika nem felel meg szín és arány tekintetében a Gutenberg-szobor perspectivájának, ez szinte valószí­nűtlennek látszik. Typographiai hiba az is, hogy a Gutenberg-fülke körül mutatkozó arany­tányér nincs bekerítve, szabadon ez nem állhat és legalább egy '/„-petit fekete linea által lett volna ez helyén határolni. A felső ornamentális részt körülfutó szalag .jobb jelei szintén aránytalanul távol esnek egymástól, ha szerző azokat közelebb helyezi egymáshoz, úgy bizonyára proporczió tekintetében sokkal jobb hatást ér el. A j­­egyen látható betűk családjai pedig szintén nem állanak közel rokonságban egymáshoz, találunk ott­­ keskeny­ blockot, mediavalt, latin kézírást és modern j franczia betűket. Az alkalmazott színek nehezek és nem épen egybehangzók. Mindazonáltal szerző e dolgozatával, mint lentebb , említve van, tanujelét adta technikai, ügyességének és combinativ­ tehetségének s a bizottság abbeli remé­nyének ad kifejezést, hogy e mű szerzője e téren bizonyára még nagyszerűbbet is fog teremteni. Dolgo­­­­zatát a bizottság egyhangúan dicséretre méltónak nyilvánítja.­­ Ezek képezték körünk tagsági jegyére hirdetett­­ pályázatának eredményét. A beérkezett öt pályaműnél bár mindegyik pályázó már szorgalmáért is érdemelne díjat, de miután csak­­ két díj volt kitűzve és a pályázati föltételek szerint­­ csakis önálló becsű művek díjazhatók s mint ilyenek, az első díjat (öt aranyat) a III. szám alatti »Co­lumbia« jeligéjű pályaműnek, a második díjat i két­­ aranyat) pedig a IV. szám alatti »Vadgalamb« jeli­­­­géjű pályaműnek ítélte oda. Harmadsorban az V. szám­­ alatti »Szorgalom a munkás erénye« jeligéjű pálya­­­­művet dicséretre méltatta; negyedsorban az I. szám­­­ alatti »Jó akarattal a munkához« jeligéjű pálya­művet és ötödik sorban a II. szám alatti »Pátria« i jeligéjű pályaművet méltatta. Fogadják a nyertesek körünktől a kitűzött díjakat buzdításul, hogy szakmájukban a kitűzött czél felé

Next