Typographia, 1891 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-02 / 1. szám
Január 2. Temesvár: Balázs Lajos, Bednár János, Berey István, Csatáry Rezső, Csendes Jakab, Czinek Béla, Farda Vincze, Fecker Vilmos, Fidrant Henrik, Fischer Ferencz, Frank Gyula, Frank Béla, Freta János, Gábriel József, Glasz József, Gyermek György, Handl Károly, llank István, Hepke Vilmos, Homa József, Janáts Miklós, Janics János, Jantsy Henrik, Knezevits Szilárd,Kopacska Pál, Koszmovszky Adolf, Lamplet Emil, Lehner György, Lili Ferencz, Löffler Lipót, Lutz József, Mangold Sándor, Mayr János, Miklóssy Ferencz, Movrin Frigyes, Paral Miksa, Pavlovits János, Petrovits György, Pokorny Ferencz, Polz Gyula, Radivojevits József, Rammer Albert, Rammer Gergely, Reif József, Reiner Lajos, Hosner Adolf, Schreier József, Schwertfeuer Ádám, Szabó Mihály, Tichy Ferencz, Tomaszesky J., Weiss Jakab, Weissberger Manó. Újvidék : Dada István, Dvorzsak Jankovits M., Károly L., Lazarevits Sándor, Malencsics Milos, Malencsics Miklós, Mhak J., Popovits Milán, Ziemietzky Károly. Nagy-Becskerek: Dezső Ferencz, Hegyi Gyula, Hegyi Imre, Kaufmann Zsigmond, Kempfner Lajos, Wimmer József, Wittmann Ágost. Lugos: Kratochwill Emil, Tóth Ferencz. Wessely Antal. Lippa: Geresek József. Tersecz : Neumann Henrik. Kiesicza: Paral Venczel, Plessel Lajos, Stetin György. Nagy-Kikinda : Pelczer Sebestyén. Perjámos : Pirkmayer György. Fehértemplom : Novotny Vilmos, Schimala Frigyes. * Eddig terjed egyletünk története, a jövő 1888-ik év már e füzet keretén kívül esik, mert január hó 1-jével megszűnt egyletünk önállósága, miért is ez évvel már nem szándékunk behatóan foglalkozni s csak arról akarunk itt említést tenni, hogy ez év márczius havában a »Délmagyarországi nyomdászegylet« feloszlatását, illetve az országos egylethez való csatlakozását tárgyazó miniszteri jóváhagyás leérkezett, és hogy végül julius havával az egykori »Délmagyarországi nyomdász-egylet« teljes lefizetésű alapítóira nézve adandó alkalomnál a rokkantpénztár megnyílt, és hogy ez év folytán a többi vidéki egyletek is — Pozsony és N.Szeben kivételével — az országos egylethez csatlakoztak. A nagy egyesüléshez való mag ki van szórva: viruljon és tenyésszen éltető gyümölcsöt Magyarország segédmunkásai javára! * T Y P O G R A P H I A 1891. Jelentés a «Könyvnyomdászok Szakköre« által tagsági jegyre hirdetett pályázat eredményéről. Körünk ez évben kétszer hirdetett pályázatot. Egyikét képezte a márczius 15-diki verseny szedés és a második az ez év junius havában tartott közgyűlés határozata folytán tagsági jegyre hirdetett pályázat. Hogy kérünk az eléje tűzött intenzióknak : tömöríteni és fejleszteni a magyar szakerőket, teljesen megfelel, bizonyítéka ennek az ez évben hirdetett pályázatuk eredményei. A márcziusi versenyszedésben részt vett 12 pályázó és a pályázaton, melynek határideje szeptember hó 15-én járt le. öt pályamű érkezett be az előbbi jeligék alatt : I. »Jóakarattal a munkához.« II. »Pátria.« III. »Columbia.« IV. »Vadgalamb.« V. »Szorgalom a munkás erénye.« A beérkezett pályaművek bírálását Körünk szakbizottsága ejtette meg és a végleges döntést több szakférfiú felülbirálatára bizta. A szakbizottság ez ügyben két ízben ülésezett és a fősulyt a stylszerű egyszerűségre fektette, valamint hogy minő segédeszközök lettek igénybe véve. A szakbizottság tárgyalása alkalmával egyik tagtársunk a magyar stylre kívánt súlyt fektetni, hogy végre valahára emanczipáljuk magunkat a német befolyás alól; miután azonban a magyar styl még ez idő szerint tisztázva nincs, tekintve továbbá, hogy ezen szakkérdés már körünk egyik havi ülésén benyujtatott, de még ezideig sem megfejtve, sem eszmecserévé téve nem lett és így annak fogalmával sem vagyunk tisztában és tekintettel arra, hogy a pályázati hirdetésben a feltételek közt erről egyáltalán említés sincs téve, a szakbizottság ez eszmét a jelen pályázat alkalmával elejtette, de a választmánynál majd szorgalmazni fogja a magyar styl megfejtését, sőt óhajtandónak tartja, hogy erre egyik állami intézetünk jónevű igazgatótanára keressék föl. Mindannyian tudjuk, hogy igen sokan vannak, kiknek a magyar styl vesszőparipájuk és a magyar styl leszármazását a különféle korsók, tulipános ládák, sujtás és vitézkötésben keresik. E föltevés igen téves, mert ezeket magasabb és eszményibb dolgokban kell keresni; jóllehet, hogy a föntebb elősorolt tárgyak mind igen szépek s díszére válhatnak egy szoba berendezésének, de a nyomdászatban ezek nem igen alkalmazhatók, kivéve egyes alkalmi dolgokat. Vagy» az ókort kell követnünk és akkor keresnünk kell az első magyar nyomdászok nyomtatványai között, vagy pedig újat kell teremteni és ezen a téren a nyomdászi nemzedéket nevelni. Hisszük, hogy a »Szakkör« nem fog soká késni a magyar styl kérdésének szellőztetésével. A szakbizottság második ülésén október hó 12-ét tűzte ki a pályaművek felülbírálására és arra a Kör választmányra által fölkért és alább fölsorolt szakférfiakat megbízta. J A Kör választmánya által e tisztségre fölkérettek: ( Fazekas Alajos, Beniner József, Kalhanek Nándor, Heller Ignácz, Krause József, Pusztai Ferencz és Aigner Antal urak. E két utóbbi azonban e meghívást nem fogadta el. Fogadják ez urak szíves fáradozásukért ezúttal is a szakbizottság köszönetét. A bizottság okt. 12-én megalakulván, konstatálta, hogy» a beérkezett pályaművek a pályázati hirdetésben kitűzött feltételeknek — egyet kivéve — teljesen megfeleltek és bírálatát a következőkép ejtette meg. I. »Jóakarattal a munkához« czimű pályaművön meglátszik a jóakarat, mellyel szerzője munkáját végezte s látszik, hogy igyekezett is azt véleménye szerint csinossá tenni, mi azonban teljességben nem éretett el. Tekintve a mű rajzát, abban a conceptió nem igen emelkedik felül a mindennapin, továbbá az első »Könyvnyomdászok Szakköre« sornál helytelen a Pretiosából initiallképen alkalmazott »K« betű elzárva az »önyvnyomdászok Szakköre« szavaktól, lévén pedig a Pretiosa renaissance jellegű betűfaj, míg a hozzá szedett szavak betűi a komoly» félkövér egyptienne betűk fajához tartoznak, ennélfogva már az első sornál követett el hibát a szedő. Ugyanazt tapasztaljuk a többi soroknál is: a betűk össze vannak vegyítve, amennyiben találunk ott rondecursivot, circulair cursivot, közönséges cursivot, a balfelől levő rekeszben elhelyezett magyarázó szöveg pedig franczia jellegű betűfaj. A színezést illetőleg szintén tapasztalunk disharmoniát: az egész jegyen a túlnyomó világoskék, mellette rózsaszín és chamois-t, ami az egészet nagyon nyugtalanná teszi. A harmadik oldala a jegynek egyszerűsége folytán sokkal ízlésesebb. II. A második »Pátria« jeligével ellátott pályamű kissé avatatlan kezekre vall, azonban nincs kizárva, hogy» szedője idővel szorgos tanulmányozás által az accidenz-szedés terén még számbavehető dolgokat is teremthet. A Berthold-féle kombinálható lineákból szedett keret nem felel meg a keretszedés alapfogalmainak, erre nézve figyelmébe ajánljuk szedőjének e linea-szekrénykére felragasztott minták tanulmányozását. A balfelől elhelyezett Gutenberg sem képzelheti el, miért jutott úgyszólván a földre, lévén az alul futó keretre fülkében elhelyezve, holott tudvalevőleg találmánya iránti méltatásból is már egy kissé magasabb hely illette volna meg ; ha a szedő két sor téglát a fülke fölötti falból a fülke alá helyez, máris nagyobb hatást ért volna el. Továbbá nem szabad keretet keretre szedni, mint az a Berthold-féle lineák után közvetlenül látszik, még akkor sem, ha az más színben van is nyomva. Mindig a proporcziónak megfelelőleg kell ürességet hagyni, szóval jobban kidolgozni, mert így alkalmazva nagyon is nyersnek tűnik az föl. A szöveg pedig helytelenül van fölfogva. A fősulyt szerző a »Könyvnyomdászok Szakköre« sorra fektette, holott ez tagsági jegy lévén, ez képezi a fődolgot, továbbá a betűk a térség arányához mérten is túl nagy fokokból lettek szedve és szintén különféle jellegű írásokból. Harmadik oldala szintén kívánni valót hagyjon. A »Kivonat az alapszabályokból« sor elegendő lett volna egyszer a két hasáb közepére nagyobb fokból szedni, rossz benyomást tesz az is, hogy az egyik hasáb ritkított, a másik nem. A színek összeállításánál szintén némi kezdetlegesség észlelhető. III. A harmadik számú pályamű »Columbia«-jeligével lép elő. Jeligéje is úgyszólván dokumentálja az irányt, melyet képvisel. E jegy nem a mindennapiság keretében mozog, egészen eltér a megszokott ilynemű produktumok irányától, valami különleges szellem, mondhatni a typographiában az úgynevezett amerikai jelleg vonul rajta végig. Az egyszerű ornamentikák, melyek rajta feltüntetve látszanak, egybehangzóan a betűk különlegességével, arányosan s irányához mérve, stylszerűen vannak összeszedve, a baloldalon látható, egészen a sarokba helyezett negyedkor s az abba szedett »Könyvnyomdászok Szakköre« sor összhangzatos baance-ot képez a szedő által tervezett körbe foglalt arany dombornyomatú monogrammal, mely a jegy délkeleti részén átfutó szalagok találkozásánál mintegy összekötő kapcsot képez. Az alsó szalag alatt látszó nyomdász-czimer szürke alapnyomatban szinte különcz módon van elhelyezve. A harmadik oldalon, az első oldallal szemben, mint csekélyebb értékkel biró rész, megfelelőleg az első oldal ornamentikáinak, szintén ugyanoly nem a két szalag fut azon végig, mi az irányabeli stylszerüséget csak jobban juttatja érvényre. A jegyen feltüntetett színek harmonikus összeállítása és a nyomás pontos kivitele természetesen nagyban hozzájárulnak a jegy kétségkívüli előnyeihez; a bizottság egybehangzóan e művet tartotta legelső sorban jutalmazandónak s így ennek ítélte oda az első dijat: az öt aranyat. Javaslatba hozza azonban, hogy a »Tagsági jegy« sor ugyanazon betűfaj versalisaiból szedessék iniciálék alkalmazása nélkül, mi által természetszerűleg a jelenlegi current-sornál alkalmazott sor-diszitmény is élésig, továbbá ajánlja a bizottság, hogy a jegy jobb oldalán levő kör arany szegélye is csak oly vastagságb legyen, mint a baloldalon levő negyedkörben előforduló arany sorok és hogy a dombornyomatú arany monogramm fehér alapon nyugodjék. IV. A negyedik számú pályamű »Vadgalamb« jeligét visel. Azonban nem igen felel meg a vad jelző a galamb mellé, mert e mű a szemlélőnek nem épen a vadságot hozza emlékezetébe, ellenkezőleg a nagyon is szolid, igénytelen szerénységet. A mű úgyszólván hasonlít az oly emberhez, aki hallgatag, csendes megjelenésű, kifogástalan öltözetű. Fő jellemvonása e műnek az egyszerűség, mindamellett szigorúan keresztülvitt styl, és pedig az Elzevir-féle franczia stylus, lévén e mű tisztán az úgynevezett romaine-betűk kisebb-nagyobb fokaiból szedve, a sorok arányosan, szabatosan, jól fölfogottan beosztva, mi az egész műnek bizonyos kifogástalan intelligencziát kölcsönöz, mint az az ilynemű franczia nyomtatványoknál egyáltalán tapasztalható. A papir szegélye körül futó cicero vastagságú arany vonal mellett levő nonpareille vastagságú világoskék alapnyomat, mely ismét >. „ petit vastagságú arany vonal által határoltatott el, a szöveg, melyben a »Könyvnyomdászok Szakköre« sor vörössel nyomatott s mely alatt újra világos-kékkel nyomva látható nyomdász-czimer s a nyomás tisztasága a művet, mint föntebb említve van. finommá, elegánssá teszik s szerzője elérte azon czélt, hogy minden sallang, czifraság nélkül is lehet ízléses, elegáns nyomtatványt előállítani. Harmadik oldala szinte magán hordja az egyszerűség jellemvonását. A bizottság, tekintve a szigorúan keresztül vitt stylt, a finom ízlést, mely e művön mutatkozik, Î e dolgozatnak ítélte oda a második dijat: a két aranyat. V. Az ötödik pályamű »Szorgalom a munkás erénye« czimű jeligéjű. E mű igazán vasszorgalommal, nagy fáradsággal, különös technikai ügyességgel van keresztülvive, mi nem mindennapi tehetségről tanúskodik. A művet nézve, azt tapasztaljuk, hogy az illető, mondhatni nagyon is túlouzgóan járt el, a mennyiben művét nagyon is szépre törekedvén előállítani, rajzát a jegy térfogatához mérten nagyon is nagyra, nehézre tervezte, miáltal természetesen azt érte el, hogy a tulajdonkénem tagsági jegy szövegének kevés hely maradt, tetézvén még ezt az által, hogy a »Tagsági Jegy« sort hajlított lineák közé helyezte, mi semmiképen sincs okadatolva, mert aesthetikai szempontból ez nem felel meg ; bizonyára ezeknek következtében maradt ki a szövegből három sor. mi a pályamű értékéből természetesen nagyon sokat levon, legfőképen azon sor, mely egy tagsági jegynél nagyon is szükséges : t. i. a dátum-sor. Továbbá a Gutenberg-fülke alatt látható külső fal-ornamentika nem felel meg szín és arány tekintetében a Gutenberg-szobor perspectivájának, ez szinte valószínűtlennek látszik. Typographiai hiba az is, hogy a Gutenberg-fülke körül mutatkozó aranytányér nincs bekerítve, szabadon ez nem állhat és legalább egy '/„-petit fekete linea által lett volna ez helyén határolni. A felső ornamentális részt körülfutó szalag .jobb jelei szintén aránytalanul távol esnek egymástól, ha szerző azokat közelebb helyezi egymáshoz, úgy bizonyára proporczió tekintetében sokkal jobb hatást ér el. A jegyen látható betűk családjai pedig szintén nem állanak közel rokonságban egymáshoz, találunk ott keskeny blockot, mediavalt, latin kézírást és modern j franczia betűket. Az alkalmazott színek nehezek és nem épen egybehangzók. Mindazonáltal szerző e dolgozatával, mint lentebb , említve van, tanujelét adta technikai, ügyességének és combinativ tehetségének s a bizottság abbeli reményének ad kifejezést, hogy e mű szerzője e téren bizonyára még nagyszerűbbet is fog teremteni. Dolgozatát a bizottság egyhangúan dicséretre méltónak nyilvánítja. Ezek képezték körünk tagsági jegyére hirdetett pályázatának eredményét. A beérkezett öt pályaműnél bár mindegyik pályázó már szorgalmáért is érdemelne díjat, de miután csak két díj volt kitűzve és a pályázati föltételek szerint csakis önálló becsű művek díjazhatók s mint ilyenek, az első díjat (öt aranyat) a III. szám alatti »Columbia« jeligéjű pályaműnek, a második díjat i két aranyat) pedig a IV. szám alatti »Vadgalamb« jeligéjű pályaműnek ítélte oda. Harmadsorban az V. szám alatti »Szorgalom a munkás erénye« jeligéjű pályaművet dicséretre méltatta; negyedsorban az I. szám alatti »Jó akarattal a munkához« jeligéjű pályaművet és ötödik sorban a II. szám alatti »Pátria« i jeligéjű pályaművet méltatta. Fogadják a nyertesek körünktől a kitűzött díjakat buzdításul, hogy szakmájukban a kitűzött czél felé