Typographia, 1893 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-06 / 1. szám

Junitiri. TYPOGRAPHIA natának megfelelően — hivatalos igazolványt kiállítani arról, hogy alapszabályaink csakugyan fölterjesztvék, eddig le nem érkeztek, mire a következő választ nyertük : »Az ön által említett rendelet a hivatalos lapban is megjelent és ha jól emlékszem, Sopron városához vagy Sopron vármegyéhez czímeztetett. Ez azonban ránk nem vonatkozik, mert a mi egyletünk nem a törvény alapján álló egylet, hanem magánegylet. A mi egyletünkből törvényes egyletet nem lehet csinálni, mert a mienk sok mással is foglalkozik. Minden munkásnak kötelessége belépni valamely törvényes egyletbe, de lehet aztán akárhány magánegyletnek is tagja. Nekünk is be kell lépnünk. Két helyre kell fizetnünk és két helyről kapunk betegsegélyt, stb. Először is tudjuk, hogy az említett rendelet átalánosságban volt tartva, de különben is miért tett volna a miniszter Sopron vármegyével ebben az országos kérdésben kivételt . Másodszor pedig tudjuk azt is, hogy egyletünk most még nem áll törvényes alapon, de állhatna, ha a miniszter módosított alapszabályainkat jóváhagyja, ami természetesen csak úgy történhetnék meg, ha a betegsegélyezést a többi segélyezési ágtól elkülönítjük, ami megint csak nem lehetetlenség, mert nem áll — hála istennek — az az ellenvetés, hogy egyletünk ezáltal szétforgácsolódnék. Egyletünknek főczélja a munkanélküliek segélyezése s anyagi érdekeink megóvása s így aki ezt a két czélt nem akarja szem elől téveszteni, belép, de nem csupán a betegsegélyezés kedvéért. Hát mi ezt óhajtanók, hogy ez így létrejöjjön, s mi ne legyünk kénytelenek két helyre fizetni; hogy pedig szaktársaink legnagyobb része ez óhajunkhoz csatlakozik, arról meg vagyunk győződve, de ha mégis, nem tudjuk milyen ellenérvelgetés miatt, ez kivihetetlennek bizonyulna, még akkor is volna a tekintetes választmányhoz ebben az ügyben egy szerény kérésünk. Ha már a kormány ilyen megokolhatatlan pressziót gyakorol velünk nyomdászokkal szemben, molt akik az ország legjobban organizált egyletének vagyunk tagjai, ha kétféle betegsegélyezési illetéket fizettet velünk, amiért természetesen kétféle segélyben részesülünk, mely kereseti viszonyainknál magasabb, amennyiben a fizetési minimum vidéken 10 frt, holott a betegsegélyezés 20 hétig 13 frt lenne, amely intézmény a visszaélések, az általános eltunyulás és munkakerülés legjobb eszközének bizonyulna — nem találná-e a tekintetes Választmány ezekkel szemben méltányosnak, hogy egyletünk betegsegélyző pénztári illetéke 25 krról 10 krra leszállittassék s ennek megfelelően a segélyezés ,20 heten át (mint a mely idő alatt a kerületi betegsegélyző pénztártól huzzuk a segélyt) 2 frt, azontúl pedig 7 frt legyen hetenkint ? Tisztelettel kérjük a tekintetes Választmányt, szíveskedjék jelen indítványunkat megfontolás tárgyává tenni és ennek kivitelét esetleg egy próba évre elhatározni. Sopron, 1892 deczember 28. A soproni kerület tagjai. * A soproni kerület tagjai is elismerik azt, hogy egyletünk igy, a mint van, nem lehet törvényes pénztár, de ajánlják, hogy a válasszuk külön és csináljunk betegsegélyezést egy törvényes betegsegélyező pénztárt. Ajánlásnak szép, de száz és egy akadályba ütközik keresztülvitele. 1. Ez a pénztár a törvény értelmében nem lehetne országos, hanem csak budapesti vagy más helyi érdekű, márpedig a betegsegélyező osztály vagyona az egész országé ; hogy osztanánk föl a vagyont, ha szétválnánk ? Mi esnék Budapestre, mi Sopronra vagy Kapuvárra ? — 2. Ha ily betegsegélyező pénztárt csinálhatnánk is (de csak Budapesten vagy máshol külön-külön), ez csak munkaadóinkkal egyetértve történhetnek, ez esetben a pénztárba be kellene venni a segédmunkásokat is, és így a mi 30,000 írtunk szolgálna e pénztár alapjául. — 3. Kettő lehetséges tehát csak: vagy teljesen így maradunk, a mostani heti illetékkel és segéllyel, vagy leszállítjuk a betegosztály heti illetékét és segélyét. Ez utóbbi esetben azonban a vidéki tagokra nagyon kevés haszon háramlik, mert akkor a fővárosiak megkövetelhetik az egyenlő illeték fizetését, azaz azt, hogy egyenlően 55 kr. legyen az illeték , 15 a beteg-, 15 a rokkant- és 15 a munkanélküli pénztár és 10 kr. az önképzőosztálynak. 5 frt segélyt és ez 5 kr. megtakarításért legalább veszítenének hetenkint a vidéki tagok. Szerk. Hozzá voltunk szokva eddig ahhoz, hogy a szakkör Évkönyve jó tartalommal jelenjék meg, mert Tanay-, Ács- vagy Kleinmanntól nem is várhattunk rosszat; most, az uj szerkesztő alatt, ez a jóság ép oly mértékben megvan, mint a régiekben. Szaktekintetben a tartalom — eltekintve a két első czikkben nyilvánuló s minden gyakorlati haszon nélkül való sovinizmustól — mindenkit kielégíthet, amihez járul még a kimerítő egyleti közlemények rovata. De közöljük itt a tartalmat, hogy mindenki megismerje azt és meggyőződjék annak jóságáról. — Előszó. Vélemény a magyar stílről. Magyarosítsunk. Könyvtár-ismertetés. A lexikonok történetéből. Az árjegyzékekről. Az oxidációról. Tapasztalatok a nyomás körül. A fénynyomás. Gyakoribb kilövési módok. Elsődleti tábla. Valami az utazásról. A magyar korona országainak könyvnyomdái. A budapesti árszabály. Az európai egyletek, viaticum-fizető helyek és utasszállók, végül hirdetések és jegyzéknapló. A fővárosi nyomdák rovatánál meg kell említenem azt a sikerült újítást, hogy minden egyes üzletnél közli a gépek számát és a hajtóerő minőségét. A főváros 84 nyomdájában volt. E szerint tehát csak 28 nyomdában van a gépek hajtására kézi erő alkalmazva, míg a többi 56 üzletben gáz vagy gőz hajtja a gépeket. — A segédgépek száma a fővárosban 861, míg az 56 gőzvagy gázgép hajtó erő 500 lóerőt tesz ki. Nagyon természetes azonban, hogy a vidéki nyomdáknál nincs feltüntetve a gépek száma, mert ez a mi viszonyaink között teljes lehetetlenség. Az Évkönyv tartalma tehát — mint fönnebb említem — kielégíti a szakigényeket, emellett még kitűnő szolgálatot is tesz minden egyesnek az egyleti közlemények következtében. Különösen nagyon szükséges azoknak a szaktársaknak, akik a kegyetlen sors szeszélye vagy tanulási vágyuk miatt utazni kénytelenek , megtalálják benne az összes európai viatioum-fizető állomásokat, valamint az utas-szállókat, s így megérkezésük esetén tudják, hogy hova fordljanak. Ára a fővárosi szaktársak részére 60 kr., vidékre bérmentve küldve 67 kr. — Reméljük, hogy minden szaktárs, kivéve a teljesen német nyelvűeket, megszerzi magának az Évkönyvet, hogy abból tanulhasson s azt hasznára fordíthassa. —//. Körforgógép .... . 20 Kettős gyorssajtó . . . 25 Egyszerű gyorssajtó . 26: Kézi sajtó...................... . 51 Taposó sajtó .... . 144 Gőzgép ........................... 11 Gázmotor........................... . 45 Összesen . . 559 Magyar Nyomdászok Évkönyve. A legrégibb és legelterjedtebb, de egyúttal a legszükségesebb magyar szakirodalmi vállalatnak most jelent meg nyolczadik évfolyama: a kiadó régi : a szakkör, a szerkesztő azonban uj : Szabó Dezső. LEVELEZÉS, Budapest, január 2. Lovag Ealk Zsigmond úr, a pesti könyvnyomda-részvénytársaság vezérigazgatója, most újévkor töltvén be nyomdászságának ötvenedik évét, a személyzet e tényt fényesen készül megünnepelni, miért is az ünnepély megtartását május havára tűzte ki, a midőn egyszersmind a nyomda 25 éves fennállásának jubileumát is meg fogja ülni. Ezt megelőzőleg azonban a személyzet nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy már most, az évforduló alkalmából is üdvözölje szeretett főnökét s kifejezést adjon szive mélyében hordozott szeretetének és ragaszkodásának. Elhatároztatott tehát, hogy újév napján reggel a nagy szedőteremben mind egy szálig összejönnek, a segédszemélyzetet, leányokat és tanonczokat sem véve ki. A terem középső részét pedig Bauer Ferencz gépmester-faktor ur tervezete alapján rögtönözve igen ügyesen feldiszitették délszaki növényekkel, drapériákkal és szőnyegekkel s az összeállításban a tervezőnek ritka leleményessége nagy mértékben nyilvánult. Újév napján reggel 10 órakor jelent meg Bauer Ferencz és Gelléri Mihály szaktársak kíséretében zugó éljenzés között Falk ur a feldiszitett helyen, hol már Ullmann G. M. úr, a részvénytársaság nagyérdemű elnöke, a teljes számban megjelent személyzettel együtt várta az ünnepelt férfiút, s a midőn Tanay József üzletvezető úr oly hatalmas, lendületes beszéddel üdvözölte, a minőre csak az ő kiváló eloquentiája lehet képes, gazdag színekben ecsetelvén a vezérigazgató urnak nemcsak a nyomda szűkebb körében, de messze kiható működésével szerzett érdemeit úgy a nyomdászat fejlesztésének terén, mint társadalmi és humanitási téren, hangsúlyozva egyszersmind a személyzet iránt szakadatlanul táplált atyai vonzalmát. A fényesen sikerült beszédet perczekig tartó s szűnni alig akaró harsány éljenzés követte, csak midőn Falkur kezdte meg beszédét, állott be az általános csend s nagy figyelem között hallgatta a személyzet a vezérigazgató úr ajkairól gyorsan pörgő szavakat. »El kell ismernem — úgymond —, hogy 25 év alatt, mióta édes hazánkba visszatértem, a nyomdászat .S.9.V. sokat haladt, azonban amit e téren tehettem, azért elsősorban az érdem a jelenlevő Ullmann G. M. elnök urat illeti, a ki működésemben pártfogásával sohasem szűnt meg támogatni.« Azután pedig körülbelül a következőleg folytatta : Ami a személyzetet illeti, ő mindig azon volt, hogy a személyzet minden egyes tagja boldognak érezhesse magát s azért állt előhaladott kora daczára a kerületi betegsegélyző-pénztár élére is, hogy a munkások iránt általában táplált rokonszenvének ez intézmény létesítésénél is kifejezést adhasson s ő hiszi, hogy ez intézmény jótékony hatása a munkások között elismerést fog kivívni. (Mi ellenkezőt hiszünk. Szerk.) .Végül pedig kiemelte, hogy ő úgy ismeri a személyzetet, mely annyira összevágólag tud működni, hogy ha őt — mint Kapellmeistert — a sors elszólítja oda, ahova mindnyájunknak el kell költöznünk, már Kapellmeister nélkül is el tudja végezni feladatát s az ő utódának a sikeres működés biztosítva leend. Azért elsősorban az igazgatósági elnök úrnak, nemkülönben szónoknak s a személyzet minden egyes tagjának kívánja, hogy családjaikkal együtt sokáig s boldogan éljenek ! A hévvel és bensőséggel elmondott szép beszédet többször riadó éljen szakította meg, befejeztével azonban a lelkesedés tetőpontjára hágott s a dörgő éljenzés csak akkor csillapult le, midőn Ullmann társulati elnök úr is kifejezést adott rövid, tömör szavakban elismerésének a vezérigazgató ur iránt. Ezután pedig Tanay művezető úr köszönte meg a személyzet nevében Ullmann és Falk urak megjelenését, mire Falk ur a személyzetet ismét éltetve, ennek éljenzései közepett a termet elhagyták s a személyzet is abban a boldog hitben oszlott szét, hogy az itt mindkét oldalról kifejezett kölcsönös bizalom és szeretet mindig állandó fog maradni. Ezért csatlakozunk mi is a személyzet szerencsekivánataihoz s kívánjuk, hogy a nagyérdemű jubiláns ötvenévi nyomdászságát még számos évvel tetézhesse családja boldogítására s mindnyájunk örömére. —i —ig. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Állomásközvetítés. Egy gépmester, aki egyúttal tömöntő is, 32 éves, minden előfordulható munkában teljesen jártas, tartós kondícziót keres. Gzim a kiadóhivatalban. Csak egyleti tagoknak közvetítünk állást. Válaszra bélyeget kérünk. A komócziáért sokat megtesz az ember, de az mégsem helyes, hogy egyik-másik főgépmester, csakhogy ne kelljen számolnia, egyenlően fizeti mindenkinek a különórát. Így aztán megtörténik, hogy egy fiú, akinek 1 frt 50 kr. heti fizetése van, továbbá egy schöndruck berakó nő, aki 4 frt 50 krt kap, végre egy wiederdruck berakó nő, 6 frt 50 kr. heti fizetés mellett,egyenlően 10 krt kapnak a különórákért. Ez kicsit furcsa arány ; ha a fiú 3 különórát csinál, kap 30 krt, holott egész napi fizetése csak 25 kr., a schöndruck berakó nő, 75 kr. napi díj mellett meg lehet talán elégedve a különórával, ámbár 12 kr. is megilletné, de a wiederdruck berakó nőnek határozottan kevés a a 10 kr., mert — egy, napra 1 frt 8 krja lévén — különóráért kevesebbet kap mint a rendes órákért. — Ezt az aránytalanságot megszüntethetnék a nagy nyomdákban, különösen a részvénynyomdában, már csak azért is, mert számos kis üzletben arányosan van a külön óra díjazása beosztva: 8, 12 és 15 kr. Zágrábból azt írják deczember 29-iki kelettel, hogy még mindig 100 a szünetelők száma, aminek daczára azonban a győzelem kilátásban van, mert a hangulat kitűnő. A zágrábi nyomdászegylet legutóbb tartott gyűlésén elhatároztatott, hogy az egylet kinnlevő kölcsöneit, melyek 7000 frtot tesznek ki, bevonják, s ezen összegből szövetkezeti nyomdát alapítanak. A zágrábi princzipálisok szörnyen meg vannak ijedve az uj konkurrens miatt. A bécsi helyzethez. A lapunk legutóbbi számában közlött ama újdonságra vonatkozólag, miszerint a bécsi szaktársak árszabálymozgalom előtt állanak, még a következőket közölhetjük: A »Vorwärts« legutóbbi száma vezérczikkében válaszol az »Oesterreichische Buchdrucker-Zeitung« ama közleményére, mely a segédek leendő árszabály-mozgalmával foglalkozik, s kijelenti, miszerint a főnökök eljárása csupán azon ijedtség hatása alatt történt, melyet a segédek deczember 12-ikén tartott gyűlése okozott. Az említett gyűlésen tényleg volt szó arról, hogy a tarthatatlan viszonyokat rendezni kell s az egyes szónokok erősen kikeltek a bécsi főnökök kapzsisága ellen, mit azok hadi üzenet gyanánt fogadtak s rögtön kartelt kötöttek. Mi különben nem is regisztráltuk a mozgalom kitörését, hanem azt, hogy ilyesmi készülőben van a közeljövőben. A bécsi szaktársak most legalább