Typographia, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-05 / 1. szám

JANUÁR 5. TYPOGRAPHIA következetesen a többi úgynevezett jogállamokkal kell szembeállítani, nem pedig Oroszországgal, mely a nyílt despotizmus alapján áll és ezen mivoltát nem is tagadja. Továbbá: „48 eltörölte az urbériséget, megszüntette a jobbágyságot, millióknak adott földet és szabadságot“ — tolonczkocsival együtt. Talán csak nem amolyan „czuczilista földosztogatás“ történt 48-ban? Nem, semmilyen földosztás. A franczia forradalomkor történt, meg, hogy a papok és nemesek birtokát az ottani parasztok között szétosztották, Magyarországon azonban ilyesmi nem történt. Hogy a debreczeni történetíró honnan vette ezt az adatot: nem tudom. Az urbériség, jobbágyság stb. eltörlésére íme Marx válasza: „A történelem nem egyéb, mint az uralom és szolgaság folytonos lánczolata: mindkettő csak formailag, de lényegileg nem változott: a rabszolgaságot a jobbágyság és ezt a bérgazdaság követte. Ezzel az van mondva, hogy az elnyomottak neve és az elnyomatás formája változott, vagyis a nemes és jobbágy helyét a bérmunkás és a kizsákmányoló kapitalista foglalta el. A sajtótörvényre vonatkozólag így folytatja: „És az 1848-iki sajtótörvény vívmányairól beszél megvetőleg a czikkező. . “. .,nem-e a sajtótörvény uralma alatt irhatta-e támadó sorait ? Nem-e ez alatt küzd a szoczializmus eszméiért ?“ — Bocsánat debreczeni modern és szoczialista. Én a sajtótörvény vívmányairól soha sem beszélhettem, mert a sajtótörvénynek nincs vívmánya, mert hiszen maga a sajtótörvény a vívmány, nemde ? Hogy aztán ez a sajtótörvény milyen , már vita tárgyát képezheti. Igen, a sajtótörvény uralma alatt irtam „támadó“ soraim. Legyen azonban ön, modern és szoczialista, meggyőződve arról, hogy ha nem az ön modern gombáiról írtam volna, hanem arról a sok gazságról..., de nem folytatom, mert még csakugyan elkonfiskálják e sorokat. Ismétlem : ha más „valamiről“ írtam volna, bizonyára ismeretségbe jöttem volna az ügyészséggel. Hogy a szocializmus mily módon küzd és terjeszti eszméit a sajtótörvény uralma alatt, erre vonatkozólag tessék a munkáslapokhoz fordulni, hol majd önnek igen érdekes előadást tartanak erről a thémáról. Igaz, hogy ön is elismeri a szocialista sajtó „küzdelmeit“ és „nehézségeit“, de viszont elhallgatja, hogy mindez a polgári lapokkal szemben nem létezik, holott csakis eme ellentét konstatálásánál jövünk rá az osztályigazságszolgáltatásra. Igaz bár, hogy eme kétféle mértékkel való mérés a törvény lényegét nem érinti, hanem csak ennek alkalmazóit, azonban ne feledjük el, hogy a sajtótörvény lényege különbséget tesz polgár és polgár között, amennyiben politikai lapok kiadhatását 5 és 10 ezer frt kauczióhoz köti, vagyis amit a gazdagnak lehetővé tesz, azt megvonja a vagyotalantól. Ezután igy ir : „És hát azt feledi a t. czikkező, hogy 1848 azt is jelenti, hogy egy nép, a gyarmati állapot (Hát ez a mi ?), a lenyűgözöttség, a szabadtalanság helyzetéből szabad népcsaládok egyenjogú tagjává akarta magát felküzdeni. . .“ — Először is Magyarország soha sem volt gyarmati állapotban, mert nem gyarmat. Másodszor is a gyarmati állapot még nem jelent elnyomatást. Egészen más azonban, ha a czikkíró egy gyarmatot nevez meg, hol a nép elnyomva van. Ha azonban általában beszél, úgy majd szükség esetén leszek bátor néhány gyarmatot fölemlíteni, hol a lakosság sokkal szabadabb, mint a „szabad“ Magyarországon. Először tehát tudnom kell, hogy a czikkíró mire gondolt, mikor a képeskönyves „gyarmati állapotot“ papírra dobta. Továbbá a világért sem akarom elfeledni, hogy 48-ban a pórnép szabadságot akart, de szabadság helyett csak újabb lánczokat kapott. Ha ezen elméleti kijelentést czikkíró nem hinné el, ajánlom, hogy kérdezzen meg néhány idősebb parasztot a 48 előtti és a mostani viszonyok felől, akkor bizonyára ezt fogja hallani : „Bizony uramöcsém, azelőtt még csak megélhettünk, de most már kiforgat bennünket az ur mög a kormány mindenünkből“. Tévedés továbbá azt hinni, hogy a jobbágyság felszabadítása idealizmusból történt. Ugyanis a felbomlott kis kézműipari czéhtermelés helyébe lépő nagyüzemű ipari termelésnek munkásokra volt szüksége, mely czél csak úgy volt elérhető, hogy a földhöz kötött földműves fölszabadittatott a nagyipari kizsákmányolás javára. Hiszen tény dolog ma is, hogy a fejlődő ipar a parasztságtól kapja munkásait és ha ma a parasztság le volna kötve, a gyárosok készek volnának forradalmat csinálni e lekötöttségellen. A nép tehát, valamint Petőfi is, jó hiszemben küzdött az ipari lovagok oldala mellett; ezt tehát nem vonom kétségbe. És ha a nép szabadságot akart, ez még nem ok arra, hogy tizenhárom katonát megünnepeljünk oly politikai muzsikával, mint ezt a debreczeniek tették. Egyébként pedig a 3 generális szívesen követte volna Kossuth Lajos példáját, csakhogy nem telt az időből. Czikkem végére érve, következőket kell kijelentenem : Akár jön e sorokra válasz, akár nem, azt a tényt még a debreczeniek sem tagadhatják el, hogy helytelenül cselekszenek akkor, midőn fejüket ily „magas“ — és helytelen! — politikán törik, ahelyett, hogy a városukban uralkodó 5— tí—zártos állapotokat és tanonczgazdálkodást iparkodnának beszüntetni és a munkásság politikai törekvéseit támogatnák. Remélhető,hogy debreczeni szaktársaim többre fogják becsülni saját érdekeiket s az általános munkásság érdekeit, mint a „nemzeti érzést“, mely eddig csak a princzipálisok zsebének hozott hasznot Vegyünk példát a művelt államok munkásságáról, melynek csak egy jelszava van : szak- és elvtársi összetartás. —U— 1900 Válasz Streck A. Béla ur nyilatkozatára. A „Typ.“ mult számában Streck A. Béla ur, a kassai kerület volt pénztárosa nyilatkozatban kéri a központi választmány tagjait, hogy neki azt a rágalmazót és sértőt kiszolgáltassa, aki elég merész volt a választmány figyelmét fölhívni a Kassán történtekre. Miután én voltam a rágalmazó, nem várom be a kiszolgáltatást, hanem magam jelentkezem, hogy Sreck A. Béla úr a törvényes lépéseket megtehesse. Eljárásom igazolásául álljanak itt a következők: Az ügykezelési szabályzat 12. pontja a következőket tartalmazza: „Amely kerületi pénztáros a számadást egyszeri levélbeli felszólítás után azonnal be nem küldi s jelen szabályzatot be nem tartja, azt köteles a kerületi bizottság a számadás rögtöni beküldésére s a szabályzat pontos betartására utasítani, s ha ennek 14 napon belül meg nem felel, állásától elmozdítandó. Kivételt képez, ha egy hónál tovább beteg. Ez esetben azonban helyettesről kell gondoskodni. Készakarva, avagy nyereségvágyból eredő károkért teljes anyagi felelősséggel tartozik.“ Az a kérdés már most, hogy Streck A. Béla úr, a volt pénztáros, leszámolt-e öthetenkint, vagy ha nem, leszámolt-e a többszöri fölszólításra, mert ha leszámolt, akkor tényleg fönnáll a rágalmazás; ha azonban nem számolt le, amint ez az egyleti könyvekből, a „Typographiá“-ból, valamint az abban megjelent „Eperjesi levél“-ből kitűnik, akkor Streck A. Béla úrnak sem oka, sem joga nincs arra, hogy törvényes lépésekkel fenyegetőzzék. Tény az, hogy' számtalan felszólításra sem számolt el három havi egyleti- és öt havi Typographia pénzzel, ami pedig úgy' az egy'letnek, mint a „Typographiá“nak anyagi megkárosítása, mert a be nem szolgáltatott pénzek kamatai elvesztek. Tény az is, hogy mikor a nyilvános és nem nyilvános fölszólítások kényelmetlenekké kezdtek válni, akkor Streck A. Béla úr személyesen jött Budapestre, hogy itt újabb egy heti halasztást kérjen, melyet ugyan meg is kapott, de be nem tartott. Ezek után, anélkül, hogy Streck A. Béla urat a törvényes lépések megtételétől visszatartani akarnám, hogy rágalmaztam-e, vagy hogy kötelességet teljesítettem-e, mikor a központi választmányt felhívtam, hogy az ügykezelési szabályzat értelmében gondoskodjék az egylet vagyonának megóvásáról. Peidl Gyula: Törvény, jog és igazság S.-A.-Ujhelyen. Jól tudom, hogy nem fogja meglepni szaktársaimat közleményem, mert az napirenden van és mert azt a törvény, jog és igazság ellenőrzői napirendjükül tűzték ki. Az egész csekélység ugyan, amit elmondani kívánok, de érdemtelennek mégsem tartom, mert be akarom önöknek mutatni a s.-a.-ujhelyi bor-vezért. De térjünk a tárgyra. A budapesti 11-es bizottság fölkérte a kassai bizalmi férfiakat, hogy válasszanak körükből két-három szaktársat, akik hajlandók S.-A.-Ujhelyre rándulni, s ott a nyomdászviszonyokról tudomást szerezni, s azokat — ha lehetséges - tekintettel arra, hogy nem egyleti tagok, s róluk az egész ország nyomdászainak tudomásuk nincs — az országos nyomdász-egylet részére megnyerni és köztük az összetartáshoz vezető utat lehetőleg egyengetni. A kassai ötös bizottság e felszólításnak eleget tett és három bizalmi férfit, név szerint Rózenberg Józsefet, Klein Lipótot és Katona Jánost, küldött S.-A.-Ujhelybe. Mivel a kassaiak az újhelyieket nem ismerik, Sárospatakra táviratoztak, jelezvén Ujhelyre jövetelüket. A sárospataki kollegák szaktársi kötelességüknek eleget tettek és két szaktársat ki is küldöttek az ujhelyi vasúti állomáshoz. A három kassai szaktárs meg is érkezett decz. 17-én reggel S.-A.-ljhelybe, a sárospatakiak részéről kollegiálissal] fogadtatva. A városba érkezéskor természetesen az ismeretlen szaktársak megkeresését tűzték ki feladatul. Ez szerencsére d. e. 10 órára sikerült. Midőn már majdnem teljes számban voltak, egy vendéglőbe vonultak, hogy pár pohár bor mellett tudomásul adják egymásnak, hogy miért jöttek össze. A társalgás vagy egy óra hosszat — megjegyezve telt asztal mellett — szépen folytatja, de az időjárás változó. Úgy kellett, hogy a mi szerény szórakozásunk is változatosságon menjen keresztül. A mennykő hirtelen lecsapott és az alburvezér két adjutánsával előttünk termett, mondván: én Bogyay Béla rendőralkapitány vagyok, amire a kassaiak „örülünk“ szóval üdvözölték. „Ki az elnök“ kérdé az al burvezér. Persze erre már egyéb felelet nem volt, mint: „miféle elnök“ és bámulni a törvény nem ismerőt Ezután következett az ott levők neveinek följegyzése és Klein szaktársunk hivatalos bekisértetése. De itt már a főburvezér elé került az ügy, aki mindenesetre erőszakkal csikarta ki Klein szaktársunktól — a mint fentebb le van írva odajövetelünk okát. Mivel látta, hogy könnyen nem járhat el a kassai szaktársakkal, hivatalos formára hivatkozott és kijelentette, hogy nyújtsunk be egy kérvényt, egy értekezlet megtartására. A kassaiak udvariasak lévén, ezt is megtették, rögtönöztek egy kérvényt és három újhelyi szaktárs aláírásával be is nyújtották. A kérvényre következő hivatalos választ kapták: S.-A.-Ujhely r. t. város rendőrkapitányi hivatalától. 5:285. Sz. r. k. au. Kérvénye Böhm Albert, Thót Kálmán Mihály és Schwarz Alfréd s.-a -újhelyi nyomdászoknak nyilvános értekezlet megtartásának engedélyezése iránt. Határozat Minthogy mindennemű nyilvános értekezlet vagy gyűlés megtartását a fennálló kormányrendeletek értelmében, a megtartást megelőzőleg 24 órával a rendőrhatóságnak be kell jelenteni, — a mai napra bejelentett értekezlet megtartását nem engedélyezem. Ezen határozat foganatosításának ellenőrzésével Bogyay Béla rendőr alkapitány bizatik meg. S.-A.-Ujhelyi, 1899. deczember 17-én. Schmidt Lajos, rendőrkapitány. Mivel látták a törvény, jog és igazságnak eme gyalázatos tiprását, a határozatot semmisnek tekintették és újra betértek egy közeli vendéglőbe. De hogy valamikép a kassaiaknak bajuk ne történjék Ujhelyben, czivil rendőr személyében őrszemet állítottak melléjök, a kassaiak ezt is megtudták és tovább más vendéglőbe távoztak — ahová az újhelyiek is követték, míg végre az alburvezér megsokalta ezt a félelmet és személyesen szólította fel a város elhagyására. Nem volt más hátra mint engedelmeskedni a törvény, jog és igazság hű emberének: kivonultak a kis vasúti állomásra, ahol nem lévén forgalom, nyugodtan beszélhettek ; ott még a bakter sem háborgatta őket, így hát S.-A.-Ujhelyben csak az állami épületben szabad értekezletet - legyen az bármily elvű - tartani. Gondoskodott a borvezér (Schmidt Lajos rendőrfőkapitány) arról is, hogy ezt a hírt az országban szellőztesse, persze nem a maga valódiságában, hanem a maga o a felfogása szerint. Az „Egyetértés“ 349. decz. 18. száma a következő hírt hozza: Szoczialista nyomdászok. A Felvidéken a nyomdászok között nagy a forrongás. Sátoralja-Ujhelyet választották működési központjuknak, ahonnan az egész mozgalmat vezetni készültek. A rendőrségnek ugyanis — mint levelezőnk táviratozza — már régebb idő óta feltűnt, hogy a városban igen sűrűn fordulnak meg kassai, miskolczi és más felvidéki városbeli nyomdászok, akik rendesen néhány napi időzés után ismét elutaztak. Az illetőkről nagyobbára tudták, hogy szoczialisták és ezért Bogyay rendőralkapitány megindította a nyomozást, hogy kiderítse a titkos szervezkedés rejtekhelyét. Vasárnap végre meglepte a szoczialista nyomdászokat, amint épen titkos gyűlést tartottak, amelyen a szoczializmusnak csináltak propagandát A gyűlés után felvonulást is terveztek. Az alkapitány a gyűlést feloszlatta és az idegeneket kiutasította a városból. Itt is csak feltűnni vágyik mint burvezér, azonban a hit teljesen alaptalan. Ennyit tartottam érdemesnek felhozni az inczidensről. Végül pedig megjegyzem, hogy az inczidens oka az, hogy van a városban egy papírzacskó-készítő nyomdatulajdonos, aki egy-két suszter-szedővel egyetértve följelentette a kassaiakat, mint szoczialista agitátorokat, és akik azért jöttek oda, hogy felforgassák a várost. Tényleg az egész város volt izgatva, de nem a kassaiak, hanem a feljelentők izgatták fel. Ami az ottani nyomdászviszonyokat illeti, mondhatom, hogy nem nagyon kecsegtetők, de azt hiszem, könnyen fogjuk azt rendezhetni, mert a szaktársak egy-kettő kivételével megígérték, hogy rövid idő alatt az egylet tagjai lesznek, sőt a szakegyletbe is belépnek. Ha ígéretüknek eleget tesznek, azt hiszem, hogy rövid idő múlva a phyloxera onnan is kipusztul és a sanyarú viszonyok rendezhetők lesznek. Ennyit Ujhely város elöljáróságáról és az ottani nyomdász viszonyokról. Rózenberg József.