Szabad Typographia, 1902 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1902-05-17 / 1. szám

Budapest, 1902. május 17. Kéziratok ide küldendők.SZABAD SZERVEZKEDÉS (FREIE ORGANISATION) NYOMDÁSZ-TÁRSADALMI HETILAP Egyes szám­ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: VII., Szövetség-utcza 11. sz., I. em. 28. 1. szám. "*ť MEGJELENIK MINDEN SZOMB­AT­O­N. I. évfolyam. KIADÓHIVATAL : VIII., Népszinház-utcza 51. III. em. 3. sz. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Tisztelt szaktársak! Alulírottak tudatában vagyunk annak, hogy egy munkás­testületnek két részre való sza­kadása többnyire káros hatással van a tes­tületre, de mégis kénytelenek vagyunk elválni a mi szervező­bizottságunknak nevezett tes­tülettől, mert ez elválásunk most, jótékonyan hat majd a nyomdászságra. Az a merénylet, a­mit ez a szervező­­bizottság a legutóbbi időben a „Typographia“ kötelező tételével úgy az anyaegyesület, mint a tagok szabad akarata ellen elkövetett, valószínűleg csak kezdete akar lenni a ké­sőbbi felforgató kísérleteknek, a­mit csak elvárásunkkal akadályozhatunk meg. Nem tűrhetjük azt, hogy tíz év óta jónak bizonyult szervezési rendszerünket felforgas­sák, sőt e felforgatásukkal az anya­egyesü­letet is abba a bajba keverjék, a­melyből csak tavaly — tíz évi kínlódás után — bírt menekülni. Küzdünk tehát ez ellen a szervező-bizott­ság ellen, a­mely nemcsak hamis jelszavakkal vezette félre azokat a fiatal szaktársakat, a­kik a korábban — 1893-ban — történteket nem ismerik, de más oly dolgokat is tett, a­melyek meg nem bocsáthatók. És mindezt teszi most, midőn — állítása szerint — árszabály-mozgalom előtt állunk. Két pártra szakítja a nyomdászságot, hogy oka legyen otthagyni állását, a­melyet be­tölteni nem tud, mert az általa megindított és nagyon húzódó mozgalmat befejezni nem tudja. Jelszavunk legyen : Küzdeni az anya­egyesületért és a szervezkedésért, de úgy, hogy maradjon meg a mostani rendszer; az anya­egyesület segélyező legyen, a szervez­kedés pedig, a „Typographiá“-val, mint fegyverrel, teljesen független és szabad! Ez a szabadelvű irány; ennek vagyunk követői tíz év óta, de most ezt meg akarja buktatni a reakczionárius szervező­bizottság. Szaktársak! Ne engedjétek ezt. Csoporto­suljatok kibontott zászlónk körül és rövid idő múlva győzelmesen vonulunk föl, illetőleg megmaradunk annál a rendszernél, a­mely jelenleg fönnáll és a­mely szabadelvű. Szaktársi tisztelettel az előkészítő bizottság: id. Aigner József, Dobos Ignácz, Kohn Sándor, Pamuk Ferencz, Schuster Ágoston, Schwert­feuer Ádám, Stalla Márton, Stibinger Henrik, Varga Károly. Múlt, jelen és jövő. Április huszonhetedikén megtörtént az, amit minden gondolkodni és gondolkodni nem tudó nyomdász előre látott: Magyarország nyom­dászai két pártra szakadtak, egy olyan indít­vány elfogadása következtében, amelynek vég­rehajtása nemcsak a segélyező egyesületet, hanem a tíz év óta ápolt és ma már hatal­massá fejlődött szabad szervezkedésünket is veszélybe döntené. Ez az elfogadott indítvány, tehát határozat, a következő: a „ Typographia“ kötelező legyen minden egyesületi tagra“. Nagyon szép ez a mondat frázisnak és mint ilyet használhat is minden szépirodalmi író, de a szervező bizottság, mint komoly testület, amelynek kötelessége az ország nyomdászai­nak anyagi helyzetéről gondoskodni, ezeknek politikai és társadalmi mozgalmait vezetni, ne frázist dobjon oda az őt támogató tömegnek, hanem olyan indítványokkal álljon elő, amelyek végrehajtása javára válik az általánosságnak. Bíráljuk most ezt az elfogadott indítványt és bírálatunkba — elkerülhető nem lévén — vonjuk bele magát a szervező bizottságot is, de csak ezért az egy indítványáért. A tulajdonképeni segélyezés nem szoc­iál­­demokrata elv; a mi segélyezésünk önsegély, amit azért veszünk, mert az állam nem telje­síti irányunkban a köteles segélyezést. Már most mi köze a segélyezésnek az agitáczió­­hoz ? Semmi, sőt ezt a kettőt nem is szabad egymással szerves összeköttetésbe hozni, mert míg a segélyezés törvényes egyesülésen, az állam által megerősített alapszabályokkal tör­ténik, addig a szervezkedés szabadon, minden állami megkötés nélkül. Ehhez járul az is, hogy míg a segélyezésnél minden tag az általa befizetett összegért bizonyos törvényes kedvez­ményekben részesül, addig a szervezkedésnél csak olyan kedvezményekben, amelyeket a törvény nem biztosíthat. Más a czélja tehát a segélyezésnek és más a szervezkedésnek. Lehet jó segélyezés rossz szervezkedés mellett, vagy viszont jó szervez­kedés mellett lehet rossz segélyezés. Nálunk mind a kettő jó és így nagy kár volt ezt meg­bolygatni. A szervezkedésnek a segélyezéstől való függetlenségét minden szoc­iáldemokrata han­goztatja, csak a mi­­ tervező bizottságunk akar az elvtől eltérni; e­z azonban ne rójjuk neki bűnül, hanem inkább csak tapintatlanságnak, vagy helyesebben tapasztalatlanságnak tekint­sük, ami nem is csoda­ ,ha tekintetbe ves­szük azt, hogy egész szervező’ bizottságunk tapasz­talatlan fiatal emberekből­ vagy soha semmit nem tanult pár idősebb szaktársból áll. Össze­vissza olvastak mindent, ide azt, amit bevettek, nem bírták megemészteni és mostani indít­ványukkal aztí­­­ i­s pökték újra a bevett táplálékot. De a tapasztalatlanságnak legfényesebb bizonyítéka az, hogy épen azok a fiatal szak­társak szavaztak az indítvány mellett, akik­nek eddig még nem volt annyit tanulni al­kalmuk, hogy tisztában volnának az elvvel, és akik az elmúlt tíz év történetét sem ismerik. Nézzük csak. 1893-ban örömmel üdvözölte az ország nyomdászsága, hogy a lap az egyesülettől elszakadt és ezzel együtt a szabad szervezkedés megalakult Örült ennek min­denki , mert egy segélyző egyesületi kötelező lap sohasem lehet független, lévén a segélyző egyesületnek különböző elvű tagjai, mind megkívánhatja, joggal, hogy az ő gusztusa szerint szerkes­szék a lapot, míg ha az a szabad szervezkedést szolgálja, úgy agitál, amint akar. És most ezt, a tíz­éves gyakorlat által jó­nak bizonyult szabad szervezkedést akarja a mi szervező bizottságunk elrontani azzal, hogy a lapot ismét a segélyző egyesületi tagokra kötelezővé teszi. Soha! Maradjon meg a jelenlegi helyzet; legyen a lap agitá­­czionális társadalmi és politikai lap, habár két héttel ezelőtt a bizottság — valószínűleg valami furfangból — ki is vette a lap fejé­ből a politikai szót. Nekünk olyan, a külföldi egyesületekkel kölcsönösségben levő segélyző egyesület kell, amely az agitácziótól mentesen segélyez és olyan szervező bizottság és olyan politikai és társadalmi lap, amely a segélyző egyesü­lettől függetlenül agitál. A segélyző egyesü­let adja­ meg a betegeknek, munka nélkül levőknek, rokkantaknak, özvegyeknek és ár­váknak az őket alapszabályszerűleg, tehát törvényesen megillető segélyt, a szervező bi­zottság és a lap pedig védje díjazásunkat és munkaidőnket, vezesse társadalmi és politikai mozgalmainkat. Szaktársak! Nem meggondolatlanság volt-e ez az indítvány a szervező bizottságtól ? Ilyen fontos indítványt nem négy héttel kell a közgyűlés előtt föltálalni, hanem legalább egy évig megvitatni. De így, rögtönösen tették azt elénk, mint a gondatlan szakács a bolondgombát; a szaktársak egyik része, a tapasztaltak, megundorodott a szagtól és nem evett belőle, míg a másik rész, a tapasz­talatlanok, neki­estek a tálnak és jól laktak, de meg is betegedtek. Reméljük, hogy majd meggyógyulnak és belátják, hogy a mostani helyzetnek fönn kell maradni. Zaka Lajos A becsempészett hivatalnok. E sorok írója előtt egy szervező-bizottsági tag egyszer úgy nyilatkozott, hogy az anya­egyesület elég gazdag arra, hogy még egy hivatalnoki állást kreálhatna. Természetesen azt is gondolta magában, hogy ez az állás vagy neki volna jó, vagy legalább­is egy másik szervező­ bizottsági tagnak. Arra az ellenvetésemre, hogy a­míg a most levő három hivatalnok megbírja a munkát, addig negyediket alkalmazni nem lehet, továbbá PT Egyes példányok e lapból 10 fillérért az anyaegyleti helyiségben, Stolcz szaktársunknál kaphatók. “SM

Next