Typographia, 1904 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Budapest, 1904 január 1.VIV-c.ľ. 069 Megjelenik minden pénteken.TYPOGRAPHIA ELŐFIZETÉSI ÁR a Gutenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre 15.60 a vidéken......................... 10.40 szám. XXXVI. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban.............. 30 fill. a vidéken ........... 20 fill. segédmunkásoknak — 10 fill. Telefonszám 60—52. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VIII., Stáhly-utca 7, I. em. 19 Hirdetések soronként 25 fillér, mely összeg előre beküldendő. Kéziratok nem adatnak vissza. « Kiadóhivatal: VIII., Stáhly-utca 7, I. em. 1&. Visszapillantás. Eseményekben gazdag esztendő van mögöttünk. A magyarországi nyomdászok történetében kevés olyan évre bukkanunk, melyben a fontosabbnál fontosabb események olyan gyors egymásutánban érték, hogy ne mondjuk kergették egymást, mint az 1903-ik közönséges esztendőben. Érdemes visszatekintenünk. Éppen mert mindig előre törekszünk, nem mulaszthatjuk el, hogy az évforduló küszöbén a múltat lelki szemeink elé tárjuk, amelynek eseményei reánk tanulságosak a jövőre nézve. Hiszen éppen az képezi erőnket, hogy nem dugjuk fejünket a homokba, nem zárkózunk el a múltban végbement események tanulságai elől, hanem éppen ellenkezőleg: szigorúan mérlegeljük a történteket, levonjuk tanulságait, hogy így a jövőben elkerülhessük az esetleges hibákat, mulasztásokat. De vizsgáljuk az elért eredményeket is, valamint azt, hogy nem-e érhettünk volna el többet és ha igen, mik voltak az okok, melyek ebben bennünket gátoltak. Az 1903-ik esztendő mindenek fölött abban különbözött elődétől, hogy békés volt. Nem veszekedtünk magunk között, nem igyekeztünk egymás megrontására, nem szakadtunk pártokra, hogy ádáz testvérharczban merüljünk ki, hanem összeolvadtunk egy nagy egésszé, egy hatalmas tömeggé, amelynek fegyelmezett akarata előtt nincsen akadály. Eggyé olvasztott bennünket az előző esztendő tanulsága és az előttünk álló nagyfontosságú feladatok sorozata. És éppen azért, mert békés volt az esztendő, egyben eredményes is volt. Béke alatt ugyanis mi nem azt értjük, ha semmittevésben töltünk el egy esztendőt, hanem igenis azt, hogy minden erőnkkel a közös ellenfél ellen forduljunk, hogy ne egymás ellen küzdjünk, hanem egyesült erővel vegyük föl a harczot a tőke rabigájában görnyedő társadalmi rend ellen. Ez a harcz elemünk, e nélkül nincsen reánk nézve élet s éppen azért ezt a harczot mi a rendes állapotnak tekintjük, melyet nem zavar meg az egyenetlenség, a széthúzás. Ha szervezeti és egyesületi életünket ketté lehetne választani, azt mondhatnók, hogy az 1903-ik esztendő szervezetünkre jó, egyesületünkre azonban rendkívül rossz auspicziumok között köszöntött be. A fővárosban árszabálymozgalom után voltunk, éspedig eléggé jó kimenetelű mozgalom után. Anyaegyesületünk azonban úszott, hogy szakkifejezéssel éljünk. Veszélyben volt, mert az akkori belügyminiszter, Széll Kálmán éppen újévi ajándékul küldte vissza alapszabályait azzal az emlékezetes megjegyzéssel, hogy szüntessük meg a kölcsönösséget. A megdöbbenés, mely ezt a kívánságot követte, csak rövid ideig tartott, amennyiben már a „Typographia" első számában erélyesen utasítottuk vissza a jog, törvény, és igazság hazug hősét, és bár a szaktársak bizonyos köreiből olyan hangok hallatszottak, hogy inkább mondjunk le a kötelező „Typographiá“-ról, semhogy a kölcsönösséget koczkáztassuk, mi megmaradtunk rendületlenül eredeti álláspontunk mellett és a legrövidebb idő alatt isméét fölterjesztettük az alapszabályokat egy memorandum kíséretében, amelyben megmagyaráztuk a miniszter úr ő nagyméltóságának, hogy kívánsága jogtalan, törvénytelen és igazságtalan, sőt a hazai ipar pártolásának sokat hangoztatott óhajával sem egyeztetik tő össze. Az eredmény az lett, hogy a magyar viszonyokhoz képest elég gyorsan: augusztus 8- án az anyaegyleti alapszabályok jóváhagyattak és igy a „ Typographia“ 1903 szeptember első szombatjától kezdve minden egyleti tagra kötelező. Ma már azok is belenyugodtak ebbe, a kik az indítvány, illetőleg határozat ellen annak idején minden követ megmozgattak, sőt czéljaik elérésére ellenzéki lapot is adtak ki. Az akkori ellentétek teljesen elsimultak és ma csak nagyon kevsen lehetnek azok, akik el ne ismernék, hogy a reform az anyaegyletnek mit sem ártott, szervezetünknek ellenben nagyon sokat használt. Fontos eseménye a lefolyt esztendőnek az április 14 és 15-én Salzburnban tartott nemzetközi nyomdászértekezlet, mely a német és osztrák szövetségek között fölmerült igen éles differencziák eloszlatásával, a kölcsönösség ul és — hozzátehetjük — igazságosabb alapokra fektetésével, valamint a munkaközvetítés, illetve kondiczióvállalás egy igen fontos reformjával végződött. Ez utóbbi ügyben kimondatott, hogy kondiczióvállalás előtt az illető ország részére meghatározott tisztviselő minden esetben megkérdezendő, hogy a kondiczió elvállalható-e; az ennek elmulasztásából származó kellemetlenségeket vagy károkat az illető tag önmagának tulajdonítsa. Az értekezlet azonban nem oszlatta el teljesen az ellentéteket, mert a németországi »Coit." még az értekezlet után is támadta az osztrák szövetséget. Az e körül támadt vitába a „Gutenberg" is beleelegyedett, és pedig a németek javára, miáltal az osztrák szövetség vezetősége annyira sértve látta az osztrák nyomdászok érdekeit, hogy a kölcsönösség fölbontását, mint befejezett tényt adta tudtunkra. Ennyire azonban mégsem került a dolog, mert a választmány három tagját küldte Bécsbe az ellentétek megszüntetésére, ami a „Gutenberg" szerkesztőjének egy lojális nyilatkozatával sikerült is. Ma a nemzetközi viszony ismét teljesen zavartalan és a nyomdászok büszkék lehetnek a kapcsolatra, mely őket nemzetiségi és valláskülönbség nélkül Európaszerte összefűzi és egy megbonthatatlan egésszé alkotja. A Szakegyesület történetében határkövet képez az ezévi augusztus 15 és 16-án Budapesten tartott első országos kongresszus. Nem a régi mintára szabott országos tanácskozás volt ez, amennyiben nemcsak a 9— 10 kerület képviseltette magát, hanem kettő kivételével — Ungvár és Sepsiszentgyörgy — minden szakegyleti csoport. Hogy pedig szakegyleti csoport minden valamire való városban — itt-ott 2—3 városban közösen — legyen, arról már jó előre gondoskodott a vezetőség abban a nagyarányú utazási programmban, mely már jóval a kongresszus előtt került kivitelre s mely a helyi csoportok megalakításán kívül az egész vidéki mozgalom előkészítője is volt. Maga a kongresszus úgy látogatottság, valamint a tanácskozások komolysága folytán jól sikerültnek mondható, bár különféle körülmények közrejátszása következtében ittott észlelhető volt a kezdetlegesség. A kongresszus legfontosabb határozatai az árszabály végleges elfogadása és az új ügykezelési szabályzat megalkotása voltak. Ez utóbbi a helyi csoportoknak csaknem teljes autonómiát biztosit s így garancziát nyújt arra, hogy az egyes fiókok január 1-től kezdve — amikor az uj ügykezelési szabályzat életbe lép — fokozottabb működést fejthetnek ki, ami mindnyájunk javára kívánatos. Kimondta még a kongresszus határozatáig» — egy ellenszavazattal — hogy a Szakegyesület szocziáldemokrata alapon áll.Sajnos, ez a határozat a dél-szamosujvári csoportot megrendítette, amennyiben ott a szaktársak nem vallják magukat szocziáldemokratáknak (1. a múlt számban megjelent nyilatkozatot, valamint mai számunkban a jegyzőkönyveket). Sajnálni való ez azért, mert nem hihetjük, hogy az illető szaktárs „erőszakkal" akart szociáldemokratává gyúrni valakit. Márpedig agitálnia csak szabad. De sajnálatos ez a jelenség azért is, mert egyesek inkonzekvencziáját bizonyítja, mert hiszen a Szakegyesület akkor is szocziáldemokrata alapon állott már, mielőtt ezt a kongresszus kimondotta és tehát akkor is, amikor a fenti csoport megalakult. Következésképpen nem lehet az egyes csoportokat más, mint szocziáldemokrata szellemben vezetni. Azt semmi esetre sem tűrhetnők, hogy valamely csoport, mint ilyen, akár a felekezeti, akár a politikai érdekhajhászóknak sztaffázsul szolgáljon. Persze ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy minden szakegyleti tagból máról holnapra tűzzel-vassal szociáldemokratát kell faragni. A jövő föltétlenül a szocziáldemokrácziáé, ennek nem árthat egy kis türelem. Szeptember 5—15-ike között folyt le a „Typographia" és „Gutenberg" szerkesztőinek választása (ez utóbbi első ízben) országos titkos szavazás útján. Megválasztottak az eddigi szerkesztők további három esztendőre. Benne voltunk már a vidéki mozgalom előkészítésének végső munkálataiban, sőt néhány városban már érvényt is szereztünk az új árszabálynak, amidőn a fővárosban váratlanul fontos dolog történt. Október 2-án a Légrády-nyomda teljes személyzete, két nem egyleti tag kivételével, sztrájkba lépett. Futótűzként terjedt el ennek híre az összes nyomdákban s lázba ejtette a szaktársakat. Hogyisne. Hiszen ha nem is örökre, de mindenki azt hitte, hogy még hosszú időre