Typographia, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-05 / 1. szám

1906 TYPOGRAF HIA­ folyásos képviselőjelölt a választókat a­­ zsebé­ben hordja. Egyik-másik, kivált kortes választó­nak adunk egy kis kölcsönpénzt váltóra, szerzünk pénzt a bankban, lekötelezzük mindenfelé és meg­vettük ; ha másra merne szavazni, pereljük a váltót, fölmondjuk a hitelt, tönkretesszük , és mi czivili­­zált európai emberek vagyunk, a­kik nem szegzett revolverrel erőszakoskodunk, hanem úgy kergetjük a nyomorba, hogy még halála napján is megemle­geti, hogy valamikor másra szavazott. Ha a választás általános, de nem titkos, akkor a földbirtokos éppúgy tehet béreseivel, a gyáros munkásaival, az irodafőnök alkalmazottaival, mint az az amerikai. De ha titkos, akkor hiába lesz minden erőszakoskodás, hiába minden furfang, minden fenyegetés. De nemcsak titkos és általános legyen a választói jog, de községenként válas­sza­­nak is, ne úgy, mint most, mikor a választó 4—6—8 órányira kénytelen menni szavazni. Ha az ember olyan messzire megy, vagy vasúttal vagy kocsin megy, a­mi pénzbe kerül, ha annyi időt eltölt, valamit enni és inni is kell — és ez adja meg az alapot a megvesztegetésekre. Vannak emberek, a­kiknek egy korona ára étel vagy ital elég máskor, de választáskor a gyomra 10, 20, 50 forint áru ételt vagy italt is bevesz, attól függ, van-e pénze a jelöltnek és rászorult-e a szavazatra. Választások alatt a jelöltek egyes vidéken fölcsapnak ócska­­neműekkel való kereskedőknek : megvásárolnak egy ócska kalapot — 10 forintért, ócska ruhát — 5 forint­ért, csizmát, nadrágot, kocsikereket, egyszóval mindent; de furcsa, hogy sohasem vásárolnak olyantól, a­kinek nincs választói joga és mindig olyantól, a­ki azután «meggyőződésből» a jelölt arra szavaz. Már most nézzük, ha a választó saját maga választ, ha minden férfi (20 éven fölül) választ, ha titkosan és községenként lesz a választás, lehet-e ott is vesztegetés ; de hozzá kell venni azt is, hogy a választás vagy vasárnap vagy ünnepnap van. Ha a választópolgár — még hétköznap is! — a falu­házára megy és ott leadja szavazatát, egy negyed­óra alatt el van intézve, ebből nincs se kocsi- se vonatköltsége, de még ételre és italra sem kell ki­adni s éppúgy volna a városokban is, a­hol egy­szerre több helyen — pl. iskolai épületekben — választanának; tehát elesik a legfőbb alap a meg­vesztegetésre — az alkotmányos költségre ; ha még hozzávesszük azt, hogy a választás vasárnap vagy ünnepnap legyen, gyakorlatban már a Svájczban is látjuk, mikor a munkaadó a munkást a választástól nem tarthatja vissza — akkor aztán hozzák ide Roth­schild vagyonát és vesztegessenek, öntsenek vizet a Dunába, vigyenek denevéreket a toronyba —­­az egyre megy, mert akármennyi pénze lesz is valakinek, nem fogja kidobni, mert nem lesz semmi biztosítéka aziránt, hogy a pénzért megkapta-e a megfelelő­­ árut. Áru Magyarországon a szavazati jog, még­pedig a legócskább fajtából való. Büszkék vagyunk rá, hogy fehérbőrűek vagyunk és nem­­ vagyunk szere­­csenek, büszkék vagyunk rá, hogy megszűnt a rabszolgakereskedés­­ Afrikában, szégyeljük magun­kat, hogy nálunk a leánykereskedés még oly nagy­ban dívik és a mellett magunk se vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Va­jon hányan vannak a magyar parlamentben a jó hazafiak, a­kik tiltakoz­tak az ellen, hogy szavazópolgárt vásároljanak ? Míg a lónak vagy a szamárnak van annyi esze, hogy a saját bőrét ne vigye a vásárra, addig nálunk a választók maguk maguk viszik a bőrüket eladásra, mert még annyira sem becsülik meg magukat, mint egy szamár. Embervásár van bizony nálunk és nem más, hiába minden szépítés, minden tagadás. Az állam elviszi a fiatal embert katonának, mikor a 20. életévét betöltötte, tehát kötelességet ró rá és ha egyszer kötelessége van, legyen joga is. Csak azzal ne érveljen esetleg valaki, hogy 20. élet­évében a fiatal embernek nincs még esze, hogy a választáshoz értsen, mert akkor mindjárt azt kérdez­ném tőle, • vájjon a katonasághoz nem kell ész, hogy ott beválhatik ? ! Meg van indokolva, hogy miért követeli a nemzetközi szoc­iáldemokrata párt az általános, titkos, egyenlő­ és községenkénti választói jogot. Csak ebben látja mindenki beleszólását a község, a megye, az ország dolgába. Jó van, jó — mondja majd valaki — igaz ez mind, de miért akarják ezt a nők részére is? Álljon itt feleletül, hogy nem igaz az, hogy hosszú haj — rövid ész, a­mit az asszonyokra szoktak mondani, mert akkor a kopaszok, továbbá a papok és katonák — kiknek muszáj rövid hajat viselni — a legokosabb emberek volnának; ez a logikája a magyar köz­mondásnak. De látunk nőket, kik iskolákat jártak s tanítónők, tanárnők, orvosnők, könyveket írnak, könyvelőnőket, a postánál és vasútnál, a megyénél és a városnál alkalmazottakat, ezeknek mindnek van tudásuk is és nincs annyi beleszólásuk, mint annak a választópolgárnak, ki szavazni megy — de írni, olvasni nem tud. Ha egy asszony özveg­gyé lesz, ha van birtok, tovább gazdálkodik, ha üzlet­­tulajdonos volt a férj, az asszonyé lesz az üzlet, és sokszor látjuk, hogy az asszony okosabb a gaz­dálkodásban, mint a férje, tehát megilletné a választói jog, ha ész után volna kiszabva, de megilletné a vagyon után is, mert a férjének nem mint személy­nek, hanem vagyon után volt meg a választói joga és ha a férje meghalt, azzal nem szűntek meg az adófizető­ kötelezettségek. így hát a nőnek több a kötelessége és semmi joga sincs, mert fogyasztási adót ő éppúgy fizet, mint a férfi és nincs Magyar­­országon olyan asszony,aki olyan pohár bort vagy sört ivott volna, melyre a fináncz kezét rá ne tette volna. Talán azért nem adnánk neki választói jogot, mert­­ nem lehet katona ? ! Hát minden választó katona manap ? Hát az asszony nem néz százszor inkább a halál szemébe, mikor egy gyermeket szül, mint az egész ármádia az összes tábornokokkal és kutyamosókkal együtt ? Hány katona hal meg, mert katona, a háborúban évente ? Egy kínai köz­mondás azt mondja, hogy a katonát tíz évig tartják, egy napon használják — de az asszonyok nap-nap mellett a gyermekszülés áldozataivá lesznek, mert Európában csupán évente majdnem 150.000 asszony hal meg a gyermekágyban — tiszturamék pedig nyugodtan várják a nyugdíjaztatásukat. A választói jog megilleti a nőt éppúgy, mint a férfit — addig mig egyforma a kötelességük, egyforma jogot is kell nekik adni. Nem a nőket, hanem a férfiakat kell emanczipálni. Magyarországon az országgyűlést két képviselet alkotja : az egyik azoké, a­kik közönséges választó­­polgárok, a másik pedig a nagybirtokosoké, a gyárosoké, tehát nem a szegény embereké, sem a kispolgároké, hanem csakis a dúsgazdag nagy­uraké. A grófok, bárók, herczegek, püspökök, bank­­direktorok és talpnyaló művészek szórakozási gyül­­helye. Ezek az emberek nem tudják, miként kell a szegény emberen segíteni, így hát nem is törődnek vele és a­hol segíteni kellene, ott ellene vannak, mert a gazdag ember mindig ellenfele a szegény embernek. De nem mind a mágnások vannak benn ebben a gyülekezetben, hanem csak azok, akik legalább 6000 korona egyenes évi adót tudnak fölmutatni; ezeken kívül helyet engednek legföljebb 50 olyan embernek, a­kik lojalitásuk, hűséges alattvalói mivoltuk mellett még vagy az íráshoz, festészethez, szobrászathoz vagy ilyesmihez értenek. De míg ezek fiai nem öröklik a főrendiházi tag­ságot — az országgyűlés másik részét —, addig a gazdag mágnások fiai öröklik azt a jogot is, így látjuk, hogy Magyarországon örökölni lehet pénzt, vagyont, hivatalt, szegénységet, nyomort, tüdőbajt — és főrendiházi tagságot is. A szocialisták köve­telik ennek a felesleges szakmáknak a félretevését, eltörlését a főrendiháznak s e helyett a nép döntsön végérvényesen, legyen a népnek indítványozó joga is. Manap megszavaz valamit a képviselőház, a fő­rendiház és ha a királynak, egy embernek, nem tetszik, sohasem lesz belőle törvény. A mellett a király senkinek sem felelős. Legyen úgy, hogy a nép döntsön saját maga fölött és abba ne legyen senkinek se beleszólása. Mert 4—5 millió ember csak jobban tud valamit, mint egy ember és 4—5 millió ember (csak a felnőtt férfiakat számítva!) csak jobban tudja, előnyére vagy ártalmára lesz-e egy törvényjavaslat, vagy sem ? Január 5 volt a sztrájk alatt­, Harcsay Sándor és Tauber Sebestyén (az öntödében és a rotácziós­ gépeknél segédkeztek). Budapesti Hírlap nyomdábani: Abonyi Miksa (bevitt magával két «vendég»­­susztert), Bercze Gyula, Bihari János (betegségéből e czélra fölgyógyult), Farsang Ignácz­ (tánczos suszter), Szobonya József (nem «szomjas Jóska», czilinderes koldusdiák), Schneider Gyula, Gaiszura József, Ne­­deczki László (kipofozott vasúti díjnok, v. nyomdász), Bedi József (Lilienberg-csemete, bátyja szállította Mayer vasmegyei alakkal együtt), Baum, Nyúl Dezső (95-ös Athenaeumbeli alak, a mozgalom alatt vé­tette föl magát). Tömöntő-személyzet: Stefánek Antal (főpaczer), Erdélyi Ferencz, Nagy Adolf, Ka­­basz József, Czibula Lajos. Éjjeli segédmunkások : Laczkó József, Talányi Samu, Rosenbach Károly, Pallesch Illés, Németh Lajos (lakatosmunkás volt), Volka Mátyás, Jónás Ferencz. Nappali segédmun­kások: Neppella János, Drexler József, Heverdle Lajos, Wittina József (kucséber), Lesznek József, Kupecz Ferencz. Segédmunkásnők: Kovács Ilona, Lesznik Károlyné (a gépmester ur k. neje). A «Magyarország»-nál: Helyreigazításképpen megjegyezzük, hogy a Li­geti Géza néven közölt megrögzött alak neve ere­detileg nem Ligeti, hanem Kerner. Különben imper­­tinens viselkedése miatt kitették a szűrét a nyom­dából. Múlt számból kimaradt Vajda Mihály. (Folytatás.) Légrády Testvéreknél: Glück Béla (viczefaktor, hajcsár), Braun Ignácz (tördelő, notórius suszter), Klein Jakab (saját ide­jében ékszer- és bútorkereskedő), Halhegyi György (örökös suszter), Sebők Ede (bukott nyomdatulaj­donos), Sebők Lipót (a «Kosmos» volt faktora), Streck A. Béla (belső titkár), Csemez János, Schrö­der Zoltán, Palágyi Pál (1903-as sztrájktörő), Pollák Adolf (sztrájktörő), Csicseri János, Hegedűs Gyula, Brak Aladár és Járó János (műszerészek, órás ipar­iskolai növendékek, sztrájktörők), Horváth Béla (gépmester) és k. neje, Oberding Kristóf (volt házi szolga, rotácziós gépmester), Légrády Károly (ács, tömöntő), Klein Jáki (mindenes), Egedyné Hoffmann Magdolna, Kratochvíli Ágota, Kovács Mariska, Nyigri Margit, Wölzl ur k. neje. Wodianer nyomdában: Gestetner Pál és Kubisch Tivadar (korrektorok, szedtek és korrigáltak, méltók a Barát Gyula tár­saságába), Szabó József és Kiss Lajos tömöntők, Klekner Mária, Lendvay Hermina és Osztermann Irma segédmunkásnők, Szijjártó Sándor, Nagy Antal segédmunkások, Szabó Pál­­ czimszalag-gépmester LEVELEZÉS, Beszterczebánya. Egy minta «művezető». Szük­ségesnek találom, hogy az ország tisztességes nyom­dászaival megismertessem ezt a jeles alakot, a­ki Wolf Arthur névre fülel és Beszterczebányán a Hungária-nyomdában garázdálkodik mint «mű­vezető». (Mellesleg mondva: annyi szaktudással, mint egy 3-ik éves inas.) Hogy azt mondom : garáz­dálkodik, ez a legenyhébb kifejezés az ő cseleke­deteire. Sok volna elsorolni mindazokat, a­miket ő a szervezet ellen és az oda kerülő tisztességes szak­társak ellen eddig elkövetett. Csak nemrégen tör­tént, hogy a Hungária-nyomdában dolgozó teljes személyzetet a hatóságnál alávaló, hazug módon denuncziálta; azt mondta a hatóságnál, hogy a személyzet egytől-egyig veszedelmes izgató szo­­czialista és a városból azonnal kitiltandó. A ható­ság persze szívesen hajlott a «művezető» úr szug­­gerálására és e miatt egy köztiszteletben álló szak­társunknak (a­kinek különben még a czipője talpa is többet ér, mint a «művezető» ur összes szak­­tudománya) azonnal távoznia kellett a városból. A «művezető» ur a tanonczok sztrájkja miatt háboro­dott föl ily szörnyű módon. Pedig a tanonczokat is ő kergette sztrájkba embertelen bánásmódjával. A tanonczok követelése az volt, hogy az ingyenes és túlságos nagymérvű különórázások szüntethesse­nek meg és a tanonczok a szakmánál legyenek foglalkoztatva és ne szolgai teendőkkel rabolják el drága tanulási idejüket. A «művezető» ur dühe még mindig nem csillapult le és abban leli kielégítését, hogy az ott dolgozó tisztességes szaktársainkat, a­kik még útjában állnak alávaló cselekedeteinek, egyre-másra megrendszabályozza. Rövid időn belül egymásután négy szaktársat rendszabályozott meg. A másik oka ennek a tömeges fölmondásnak: a Wolf fizetésjavitásának megtagadása. Ugyanis ennek a gyalázatosságokban megkopaszodott vigécznek 1400 frt évi fizetése van , ő azonban ezzel nincs megelégedve, javítani azonban a főnök nem haj­landó és Wolf eddigi kéréseit azzal utasította vissza, hogy oly nagy személyzet alkalmazása és oly kevés munka mellett nem adhat javítást. S ennek daczára azt újságolta a nyomdában, hogy a javítás meg van, de utóbb mégis csak kisült, hogy kérésével újra elutasították. így tehát hozzálátott a «munká­hoz» s úgy látszik, ha igy folytathatja soká, meg is kapja a fizetésjavítást. A «művezető» úr, úgy látszik, nem fér a bőrében. Vigyázzon, mert majd kiforgatjuk belőle. Ostor, Miskolcz, deczember 13. Jegyzőkönyvi kivonat Szakegyesületünk helyi csoportjának e napon tar­tott rendes havi üléséről. Jelen van Schwarcz Árpád elnöklete alatt 21 szaktárs. — Miután jegyző iga­zolva távol van, a jegyzőkönyv vezetésével Kapossy József bízatott meg. — Elnök bejelenti a Kassán és Aradon karácsonykor tartandó kongresszusok meghívóját. — Miután csoportunk anyagi helyzete miatt küldöttet csak egy helyre küldhetünk, Kassára Újvári János küldetett ki. — A szocziáldemokrata pártszervezettől egy átirat érkezett, melyben kéri egy orosz forradalmár részére Szakegyesületünk számlájára kifizetett 2 korona megtérítését. Kimon­datott, hogy helyi csoportunk ez alkalommal az összeget megtéríti ugyan, de máskor ilynemű segé­lyeket a párt Szakegyesületünk terhére a mi elő­zetes megkérdezésünk nélkül ne utaljon ki. —

Next