Typographia, 1911 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-06 / 1. szám

1911 a saját nyomdásztársaikat, testvéreiket zsákmányol­ták ki minden zsén, minden arcpirulás nélkül. Hát bizony furcsa is­, hogy ez a korszak letűnt, letűnt úgy, hogy reméljük, vissza sem jön többé; letűnt, hogy a nyomdászszervezetben most virágzó, egészséges szellemet sohase veszélyeztesse. A kezdetben, a szolidaritás eszméjének propa­gandájával megindított egészséges mozgalom ma a legteljesebb módon betetőzést nyer abban, hogy a nyomdaiparban foglalkoztatott egyéneknek túl­nyomó része tartozik már a szervezethez. És mi volt ennek a nagy sikernek, ennek a fényes eredménynek a rugója, az okozója ? Hogy az alapító munkában résztvevők, a kezde­ményezők az osztályérdeket tartván szem előtt, igyekeztek azt beleverni a koponyákba; hogy az osztályérdeket hirdették, agitáltak és beszéltek róla; hogy lankadatlan, sohasem szünetelő munkával az ifjabb generációt felvilágosították arról, hogy mi az érdekük, mi a teendőjük, mi az osztályhelyzetük a társadalomban, hogy a munkás mindaddig ki­zsákmányolható alany a munkáltató szemében, amíg erőt, imponálót és hatalmasat nem produkál, amíg össze nem fog mint egy test, egy lélek. Ha esz­méletre ébred, ha öntudatra jut, ha elveti a meg­­hunyászkodás gyáva fogalmát és utat tör agyába tisztán és az igazság erejével az a tudat, hogy ezen segíthet és ha a szolidaritás nemes és fenkölt gondolatához folyamodik — akkor veszik csak észre mert észre kell venniök, akkor becsülik meg, mert meg kell becsülniök és akkor aztán — mert erőt képvisel — többé nem kizsákmányolható, megvetett és lenézett pária, hasznothajtó alany, egy tárgy, egy életdarab a gyárban, hanem öntudatos munkás, aki a termelésben egyenlőrangú tényező­ként szerződéseket köt, amelyet becsületesen és a szerződés szellemének megfelelőleg be is tart. És mert az osztályérdek a nagy nyomdászszervezet minden egyes tagjában annyira kifejlődött, hogy ma már egyenlőrangú tényezőként szerződéseket köt, éppen azért, ezt a helyes és bevált taktikát most a nyolc esztendő alatt — amikor úgyneve­zett „homolului csendéletben“ élünk principáli­sainkkal — sem szabad elvetni. Folyton ébren kell tartani ezt a kérdést, beszélni kell róla, az ifjabb generációt erről felvilágosítván, hogy adandó alka­lommal, mint egy méhkas, az ellennel szembe­szállhasson, védve az eddig elfoglalt pozíciót, ha kell támadva, ha annak szüksége felmerül. Mert a tunyaság, a megszokottba való gyáva beletörődés és aluszékonyság, továbbá nyárspolgári tulajdonságok elsajátítása kiölik azt a szellemet a nyomdászszervezetből, az annak kereteibe tartozó tagok valamennyiéből, ha az osztályérdek minél nagyobb kifejlesztéséről nem beszélünk, vagyis ha ezt állandóan felszínen nem tartjuk, hogy az ifjabb generáció is tudja mi az ő érdeke, mi a teendője a termelés kohójában és hogy azokat is sakkban tartsuk, akik a „régi jó idők“-ről ábrándoznak, álmodoznak. Hisszük, reméljük, hogy a szaktársak, akik az osztályérdek hangoztatásának fontosságát ismerik, akik ennek érdekében az agitáció minden meg­engedhető módját igénybe vették, a kollektív szerző­dés nyolc esztendeje alatt sem felejtkeznek meg erről. Mert csak az a szervezet bír eredményeket fel­mutatni, amelyiknek tagjaiban él az érdekeiért való síkraszállás gondolata, hogy azokat az ellenféllel szemben diadalra is juttassa. . Ha azonban az osztályérdek állandó felszínen tartása elalszik s helyét elfoglalja a kétes kényelem­érzet, akkor az a szervezet megsemmisül, mert nincs meg benne az élesztő tűz, a lángoló lelkese­dés, az érdekeiért való nemes akarás és minden áldozatrakészség tulajdonsága . . . Megsemmisül úgy, hogy nehéz lesz a­­ fel­támadás ! . . . Skorpió, hogy a statisztika összeállításával fáradozó szaktárs csak úgy állíthatja elénk a nyomdaipar viszonyai­nak hű tükrét, ha pontos és megbízható adatok állanak rendelkezésére. A kisközségekben levő nyomdák statisztikai adatairól nem szólok, azokat teljesen figyelmen kívül hagyom, mert azokban a nyomdákban szer­vezett munkás ritkán dolgozik és így megbízható adat beszerzésére nincs mód. Ellenben szólanom kell azokról a nyomdavárosokról, amelyekben több árszabályhű nyomda van, de azért a helyi adatok nincsenek pontosan beszolgáltatva. Ezen állításomat legjobban bizonyítja az Évkönyvben kimutatott vidéki könyvnyomdák névsora, ahol több olyan nyomdával találkozunk, amely már rég megszűnt vagy pedig tovább létezik, de más cég alatt. Mind­ezeket azonban nem róhatjuk fel az Évkönyv szerkesztőjének hibájául, hanem a bizalmi férfiak hanyagságának tudható be, akik a statisztikai kérdőíveket felületesen töltik ki. Nekünk nyomdászoknak, mint az ipari munkások között vezető szerepet játszóknak, arra kell töre­kednünk, hogy szakegyesületünk eme kiadványa minél gazdagabb és megbízhatóbb adatokat tartal­mazza, melyből iparunkban lejátszódó minden egyes mozzanatról hűen tájékoztatva legyünk. Ezen szempontból célszerűnek tartanám, ha a szabad szervezet minden egyes különórát, tekintet nélkül annak magasságára, 2 fillérrel megadóztatná s ez a rendes heti bértől, az e célnak megfelelően módosított százalékbefizetési íveken elkülönítve lenne kimutatva. A százalékbefizetési ívek módo­sítása aképpen történne, hogy a név után követ­kező rovatokat egy vonallal magasságban ketté­szelve : a felső vonalon a rendes, az alsón pedig különórakereset után fizetett százalék kimutatására csinálnánk megfelelő helyet. Ezt azért említem fel az Évkönyvvel kapcsolatosan, mert ez egy új és értékes statisztikai anyagot szolgáltatna. A fenti leírás szerinti százalékbefizetési ívekből könnyen meg lehetne állapítani, hogy a túlórázás hány munkanélküli szaktárstól vonja meg évente a munkaalkalmat. Mint Útikalauzt, ki kell emelni a régi sablonból és gazdagabb tartalommá kell tenni. Fel kell, hogy ölelje a vak­oló szaktársaink által leggyakrabban látogatott szomszédos országok útirányait, valamint városainak nevezetességeit, ha nem is részletesen, de legalább vázlatosan. Ezt a nagyszámú vak­oló szaktársaink érdeke kívánja és ez elől nem szabad elzárkóznunk, mert a vak­olónak egyetlen irányítója az Útikalauz. Tény, hogy minden határnál kapnak az utasok útirányt, de sokan vannak, kik anya­nyelvükön kívül alig bírnak más nyelvismerettel s igy nem érthetik azt meg oly könnyen, mintha magyar nyelven lenne írva. Ezen módosítást már a jövő évi Évkönyvben kellene megvalósítani, hogy ne csak az irodalmi rész és technikai előállítás változzon az Évkönyvben, hanem fontos tudnivalókkal is gyarapodjon. Áron Ferenc: Néhány szó a Nyomdász Évkönyv és Útikalauzról. Nélkülözhetetlen kézikönyvét képezi minden könyvnyomdai munkásnak szakegyesületünk kiadá­sában évenként megjelenő Nyomdász évkönyv és útikalauz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ez évben is kevésnek bizonyult az abból nyomtatott példányok száma és sok megkésett rendelő kapta vissza pénzét, mert az Évkönyv az utolsó darabig elfogyott. Ebből láthatjuk, hogy az Évkönyv nem szorul reklámra, de ez nem is célja cikkemnek. Az Évkönyv legértékesebb kincsét az abban összehordott és könnyen áttekinthető statisztikai adatok képezik, amelyekből mindenki megismerheti a magyarországi nyomdai viszonyokat. Azonban nézzük csak meg, vajjon minden oldal­ról helyesen informál-e bennünket a statisztika ? Sajnos, akadnak még olyan szaktársak, akik nincsenek vagy nem akarnak tisztában lenni azzal. TYPOGRAPHIA Január 6 LEVELEZÉS. Debrecen, 1910 december 28. Jegyzőkönyv a szakegylet december 18-án tartott választmányi üléséről. Igazolatlanul távol: Végh János, Veress István, Széll Sándor. Az igazolatlanul elmaradot­takkal szemben rosszalását fejezi ki az ülés. — Múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és Kovács Ferenc és Boldizsár Károly által hitelesíttetik. — Elnök bejelenti, hogy Molnár Károly szaktársunk elhunyt. Emléke jegyzőkönyvileg örökíttetik meg. — A zombori munkásszervezet átiratban felkereste helyi szervezetünket, hogy a zombori Munkás­­otthon felépítéséhez járuljunk hozzá. Miután ilyen alappal nem rendelkezünk, a kérelem nem teljesít­hető. — Nagy Sándor szaktárs gazdai tisztségéről való lemondása elfogadtatik s a kulcsok átvételével a könyvtáros bizatik meg. — Szakegyletünk helyi­ségét a háztulajdonos felmondta, amit a választ­mány elfogad és az elnökséget utasítja, miszerint tudja meg, hogy milyen feltételek mellett lehet a Munkásotthonba beolvadni, továbbá gondoskodjék a szakegyesület céljainak megfelelő lakásról, esetleg egy ház megvételéről. Ezen megbízatások ered­ményéről elnök egy hónapon belül jelentést tenni tartozik. — Az 1910 december 26-án tartandó szak­­szervezeti kongresszusra a következő küldöttek választattak meg: Botos Sándor, Takács Sándor, Fodor Lajos, Benedek Sándor, Simon János és Juruden János. — Az 1911. évi közgyűlés január 22-ére lett kitűzve. — Botos Sándor szaktárs a könyvtárnak adományozza A nyomorultak cimü szociális regény 40 füzetét olyan feltétellel, hogy a következő füzeteket a választmány megrendeli. — Végh János fodrász három kötet könyvet ado­mányozott könyvtárunk részére,mely adományokért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatik. — Könyvtáros utasittatik könyvtári leltár felvételére. Juhász ,­Nyíregyháza, 1910 december 29. Jegyzőkönyv a december 12-én tartott szakegyleti ülésről. Jelen van tizenöt szaktárs és öt szaktársnő. Igazolatlanul távol Antal, Burger, Faragó, Hajdú, Kazár, Bajkó, Szécsi és Tóth szaktársak. Elnök szaktárs üdvözli a megjelenteket és a gyűlést megnyitja, mely után előterjeszti a választmány határozatait. A bejelen­tések tudomásul szolgálnak. Szelkó Sándor: Karánsebes, 1910 december 28. Jegyzőkönyv a december 20-án tartott rendkívüli gyűlésről. Jelen van kilenc szaktárs és Lerner Dezső központi ki­küldött. Jentner szaktárs, mint egybehívó a gyűlést megnyitja és kéri a szaktársakat elnök és jegyző választására. Elnökké Sternadl, jegyzővé Geistlinger szaktársak választatnak meg. — Elnök átadja a szót Lerner szaktársnak, ki előadja jövetelének célját és megállapítja, hogy Dopp és Jakobovits társas viszonya nincs kellőleg tisztázva. Ezért azt ajánlja a szaktársaknak, hogy az ügyet kísérjék figyelem­mel és ha gyanú merül fel, a központnak jelentsék be. Dopp pedig a gyűlés színe előtt szavát adja, amennyiben 1911 január elsejével a nyomda az ő tulajdonába nem menne át, akkor azonnal kilép. Tudomásul szolgál. — Elhatároztatik, hogy az idegen alap fizetése január elsejétől kötelező, vala­mint elhatároztatik a Népszava, Grafikai Szemle, Magyar Nyomdászat és Szocializmus előfizetése.­­ Több kérdés elintézése után az országos bizott­ságnak közbelépéséért köszönet szavaztatik. Oeistlinger, Selmecbánya, 1910 december 27. Jegyzőkönyv a szakegyesület selmecbánya-zólyom-besztercebányai helyi csoportjának november 9-én tartott alakuló üléséről. Melczer Ferenc, mint egybehívó üdvözli a megjelent szaktársakat, ismerteti az értekezlet célját s kéri a szaktársakat, hogy a gyűlés vezeté­sére egy korelnököt válasszanak. Korelnöknek Melczer Ferenc szaktárs választatik meg.­­ Ezután a szavazatszedő bizottságba Kondorosi János és Rácz József szaktársak küldetnek ki. A szavazás megtörténte után Rácz jelenti, hogy beérkezett Besztercebányáról 5, Zólyomból 5, helybeli 10 szavazat. A tisztikarba a következő szaktársak választatnak meg: Elnök Melczer Ferenc; pénz­táros Friedel Andor; jegyző Wagner Nándor; ellenőr Korányi István; könyvtáros Maschek János; választmányi tagok Selmecbányáról Major István II, Besztercebányáról Kohn Lipót, Zólyomból Szabó Jenő. Elnök úgy a maga, mint tiszttársai nevében megköszöni a szaktársak bizalmát s ígéri, hogy a helyi csoport ügyeit a szaktársak támogatásával lelkiismeretesen fogja intézni. — Wagner Nándor indítványozza, miszerint kerestessék meg a helybeli Polgári dalkör vezetősége azon célból, nem lenne-e hajlandó könyvtárszekrényünknek helyet adni Ezen indítvány a legközelebbi ülésen kerül tárgyalás alá. — Elnök indítványára Pozseszky Andor szaktársunk elhalálozása felett a szaktársak részvétüknek jegyző­­könyvi megörökités utján adnak kifejezést. Wagner Nándor. Szabadka, 1910 december 27. Jegyzőkönyv a december 14-én tartott választmányi ülésről. Jelen van Horváth Bálint elnöklete mellett hat választ­mányi tag. — Molnár József pénztáros jelentése a 111. negyedről. Áldozat 31897, bevétel 93‘81, kiadás 32­68, készpénz 380 10 kor. Ellenőr jelenté­sével egyetemben tudomásul szolgál. — A zombori Munkásotthon létesítéséhez 4 koronával járul hozzá a választmány. — Kiszel Antal indítványára a választmány Peidl szaktársat meghívja egy előadás tartására. — A szaktanácsba a szakegyleti és a szabad szervezeti elnökök küldetnek ki. — A könyvtári könyvek bekötésével a Hungária-nyomda bizatik meg. — Töröltetnek az alapszabályok 7. §-a értelmében Hütter Vilmos, Zsuffa János, Bogdán József, Lukatics Ernő, Bálint Ferenc és Bezlenai Sándor. — Megrendeltetik a Népszava, Szt. Skarabáus és a Gyakorlati mesterszedés cimü füzet. Marjánovits István. Szeged, 1910 december 27. Jegyzőkönyvi kivonat, mely felvétetett a helyi csoport által december 18-án tartott rendes havi választmányi ülésen. Jelen van Halász Kálmán elnöklete mellett hat szaktárs. — Elnök megnyitja az ülést s a jegyzőkönyv fel­olvasása és hitelesítése után következik pénztáros jelentése, amelyet a következőkben terjeszt elő: Bevétel 156'91, kiadás 95'27, készpénz 6T64 kor. Taglétszám 85. Tudomásul vétetik. — A tisztújító közgyűlés tartását január 22-ikében állapítja meg a választmány. — Daka szaktárs indítványára kimondja a választmány, hogy a nyomtatvány­­kiállítást alkalmasabb időre elhalasztja. Lantos, Szombathely, 1910 december 17. Jegyzőkönyv a december 4-én megtartott általános nyomdász­­gyűlésről. Bihari elnök üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja. Távol maradtak: Kiss, Gallert, Pintér, Petschauer, Marbach, Koltai, Maitz, Rónai, Frühwirt, Hegedűs, Takács, Wagner. — Jegyző­könyv hitelesítésére Wölfer és Lázár szaktársak kéretnek fel. — Százalékpénztáros jelentését nem tudja megtenni, miért is annak megvizsgálása a

Next